Egotrip
Keresztury Tibor: Zártkörű fogadás
Három fülke, a legelső összehányva, a második foglalt, be van zárva, a harmadikban a kagyló mellett, lent a földön egy láthatóan beparázott, félmeztelen árnyalak üldögél - egyik térde fel van húzva, a másik láb kinyújtva, a fej lecsüng, a pizsama sliccén kilóg a fasza. Esélye sincs, hogy eltegye. Hősöm hevesen öklendezni kezdett, ahogy felidézte azt a vécét a pamlagon. A hányingerrel együtt jött a hőhullám is, természetesen, meg az avval járó ájulásos tünetek, így aztán az utolsó szalmaszálként kézbe vette újra Elisabeth Wurtzel könyvét, noha korábban sem talált benne adott helyzetében túl sok örömet. Ennél még ez is jobb, biccentett a plafon felé, mielőtt elkezdett volna a sorok értelméért küzdeni. "Egy reggel az ember arra ébred: fél attól, hogy élnie kell", olvasta rémülettel, minden jobb, bólintott megerősítésképp, mint hogy a pszichiátria budijának állapotán gondolkozom; már a felidézett bejutási jelenetbe is majdnem belehaltam az imént. De hát, mint azt tudjuk, ez sajnos nem úgy működik, hogy eltervez az ember valamit, oszt´ akkor az majd úgy lesz, teljesíti a Jóisten nagy kegyesen neki. Mert hogyha így lenne, akkor jelenleg nem azon ügyködne ez az ember, akit látunk, történetesen, hogy a hullámzó könyvoldalak futó sorait erőnek erejével fixálja valamiképp annak érdekében, hogy elterelje önmagáról a gondolatait, s ezáltal túlélje ezt az éjszakát valahogy, hanem, teszem azt, egy húszéves, feszes hasú, feltűnően intelligens lánnyal szórakozna valahol, enyhén illuminált állapotban, nem foglalkozva semmivel. Mértékkel fogyasztott, nemes szeszek hatásának az a réges-régen elveszített, mindörökre megszűnt, oly fájdalmas végérvényességgel szertefoszlott felívelő szakasza vezetné habkönnyűen felszabadult lépteit - szárnyalna a lánnyal, miként azok, akiket az élet császárainak mondanak, nem pedig a legnagyobb szorultságban szorongana itt. Lehetne úgy is, hát igen, lehetne - de nincsen úgy: őneki a felívelő alkoholos periódus már mámoros, ámde még épeszű, egyszerre reflektált és aránytalan boldogsága helyett ma esti élménynek ez a budi jutott - avval kellett szembenéznie. Ettől legyél, súgta egy hang röhögve, elragadtatott.
