Ádám Zoltán két okból készül az MSZP-re szavazni. Morális megfontolásból, és mert úgy érzi, baloldali liberálisként aligha tehet mást.
Aki nem akar jobbra szavazni, nyilván három ajánlattal számolhat. Neki azonban, mivel az MDF-ről eleve semmi jó nem jut az eszébe, már elméletileg is csak az MSZP és az LMP marad. Ez érthető.
De miért inkább az MSZP, mint az LMP? Azért, mert Ádám Zoltán olyan liberális, aki ma is morális különbséget lát a gyurcsányi MSZP és az orbáni Fidesz között. Természetesen az előbbi javára. Úgy véli, hogy "a liberális véleményvezérek", "a liberális reformközgazdászok" és "a szociálpolitikus-elit" azáltal, hogy "azonos minőségű rosszként írták le a gyurcsányi MSZP-t és az orbáni Fideszt", méltánytalanul fosztották meg Gyurcsányt és az MSZP-t a "törekvéseik legfontosabb legitimációs bázisát jelentő értelmiségi támogatástól". És az LMP-t is pont ez jellemzi, hogy nem kíván e kettő között morális distinkciót tenni. Ezért az számára nem választható. Vagyis marad az MSZP.
Érdekes logika.
Én például ökoszociális szabadelvű konzervatívként szintén morális különbséget érzékelek a gyurcsányi MSZP és az orbáni Fidesz között, de természetesen az utóbbi javára. Ebből azonban a Fidesz és az LMP közötti választást mérlegelve egyáltalán nem az következik számomra, hogy mivel az LMP az említett kettős között nem kíván morális distinkciót tenni, én semmiképpen sem szavazhatok az LMP-re, csak a Fideszre. Más magyarázatot nem találok erre, mint hogy én nem vagyok a foglya annak az irracionális kéttábori logikának, amely minden közéleti fejleményt csak a két nagy, volt nagy párt viszonyának függvényében érzékel és láttat. (Többek közt ezért is szavazok az LMP-re - ott, ahol megtehetem, a listán.) Ádám Zoltán pedig ma is foglya. De hát mikor volna itt az ideje, hogy elszakadjanak ettől a mentalitástól az olyan baloldali liberálisok is, akiknek egyébként fontosak a társadalmi szolidaritás szempontjai, a jó minőségű közszolgáltatások megőrzése - mint a szavai szerint Ádám Zoltánnak is -, akiknek elegük van a privatizáció, az adócsökkentés és a kis állam doktriner követeléséből? Mikor, ha nem most, amikor először jelenik meg a színen jelöltek állítására képes alakulatként, vagyis valóban választható ajánlattal egy ökopárt, a liberális demokrata jogállam megerősítését az ökoszociális piacgazdaság eszményével együtt kínáló LMP?
Ahhoz persze, hogy például az LMP tiszta közélettel kapcsolatos radikális ajánlata megérintsen valakit, Ádám Zoltánnál igényesebbnek kell lennie morálisan. ' ugyanis úgy véli, helytelen, hogy a "szocialista" jelző lassan a "tolvaj" szinonimájává válik nálunk. És a párt melletti kiállását azzal az érvvel támasztja alá, hogy az MSZP "semmivel sem korruptabb, mint amennyire a demokratikus világ túlnyomó részében egy párt nyolcévi kormányzás után korrupt szokott lenni". Remélhetőleg az érintett baloldali liberálisok többsége ennél azért magasabbra helyezi a morális mércét.
*
A szerinte is gyengébb érv, ami az LMP-vel szemben az MSZP mellé szólítja Ádámot, Schiffer András listavezető egy nyilatkozatára utal. Úgy véli ugyanis, hogy ez ellentétben áll "a társadalmi szolidaritás és a kisebbségek emancipációja iránt elvben elkötelezett LMP" felfogásával. Ádám szerint Schiffer azt mondta, hogy helyteleníti a roma gyerekek iskolai integrációjának adminisztratív úton való "kierőszakolását". Ami szerinte tűrhetetlen álláspont, mert "magára adó demokrata nem emelheti fel a szavát emberek - ráadásul gyerekek - emberi méltóságát kikényszeríteni hivatott jogszabályok ellen". Csak az a probléma, hogy Schiffer valójában nem jogszabályokhoz való viszonyáról beszél, hanem az elmúlt évek szegregációval kapcsolatos politikájához való viszonyáról. Azt állítja, hogy ha "adminisztratív úton akarják egy közösségben kierőszakolni az integrációt, miközben nem veszik tekintetbe a leszakadó alsó középréteg frusztrációit, félelmeit, kilátástalanságát, akkor az egyébként jó szándékú törekvés is kontraproduktív lesz. Az LMP szeretné, ha a deszegregációs folyamatokat olyan segítő-fejlesztő munkahelyek (pszichológusok, konfliktuskezelő szociális munkások) létesítése kísérné, amelyek hozzájárulhatnak a tanulást támogató légkör kialakulásához. A szélsőjobboldal megerősödésében keményen benne van, hogy amikor felülről civilizatorikus dühvel támadnak rá az alsó középre, akkor az ellenállást vált ki. ...Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a programot parkolópályára kell állítani. Azt állítom, hogy a gyermekeik oktatási esélyeit féltő alsó középrétegek érzékenységét figyelembe véve olyan 'újiskola-megegyezéssel' érdemes előállni, amelynek szerves része az elkülönítés elleni küzdelem, illetve az egyéni fejlesztés és a tanulást támogató légkör előtérbe helyezése." Lehet ezt a felfogást vitatni, de csak a butaság vagy a rosszindulat olvashatja ki e sorokból, hogy a nyilatkozó kevésbé lenne elkötelezett a szóban forgó gyermekek emberi méltóságának védelmében, a szegregáció felszámolásában. Ellenkezőleg. Az eredményesebb szegregációellenes politika érdekében is mondja, amit mond.
Ha baloldali liberálisunknak ez csakugyan fontos, szerintem inkább az LMP mellett szóló érveket kaphatott Schiffertől, mintsem tőle elidegenítőket. Már persze, ha képes és hajlandó megfontolni ez ügyben az elmúlt évek tanulságait.
Ádám Zoltán számára azonban azért is kizárt, hogy az LMP-re szavazzon, mert úgy véli, az LMP kínosan ügyel arra, hogy a Fideszszel ne konfrontálódjon. Hogy ez mennyire nincs így, arról az olvasó könnyen meggyőződhet, ha belép a párt honlapjára, és beleolvas az állásfoglalásaiba. ' azonban erre nyilván nem ér rá, az MSZP melletti meggyőződése pedig minden látszat ellenére eleve adott. Ezért ábrázolhatja a cikke végén egyetlen árva érv nélkül már egyenesen azzal a képpel a helyzetet, hogy "itt van a Fidesz mellett hangosan dübörgő LMP-egérke". Korábban az volt a baj, hogy az LMP nem tesz morális distinkciót a két nagy (volt nagy) párt között, most meg ezek szerint mégis, olyannyira, hogy lelkesen az egyik mellett dübörög? Szerintem Ádám már akkor elárulta, hogy eleve pártos, MSZP-barát perspektívából fogalmazza meg a véleményét, amikor az LMP morális distinkcióját reklamálta. Most is csak ez lehet a magyarázat az érzékcsalódására. Ha a (volt) MSZP-elefánt mellől vizsgáljuk a másik kettőt, akkor a választott perspektívánk persze menthetetlenül a Fidesz-elefánt mellé rendeli a horizontálisan egyébként kettőnk között futó "LMP-egérkét". De hát akkor nem vele van a baj, hanem velünk, akik eleve rossz perspektívából szemlélődünk. Illetve miért is lenne? Nincs itt semmi baj. Csak ha az MSZP melletti eleve adott elkötelezettségünkből következik majd a választásunk, akkor fölösleges imitálni, hogy ez a baloldali liberális értékrendből vezethető le. Sőt, hogy abból csak ez az egyetlen logikus választás vezethető le.
A szerző közíró, politikai elemző.
