Ki állítja meg az esőt? - Miért nem szavazok az MSZP-re?

  • Ungváry Krisztián
  • 2010. március 25.

Publicisztika

Ádám Zoltán a Magyar Narancs 2010. március 11-i számában az MSZP-re szavazás mellett érvelt. Véleményem szerint tévesen.

Elöljáróban le kell szögezzem, nem az a fő baj az MSZP-vel, hogy vannak korrupt politikusai. A helyzet sokkal súlyosabb. Aki az MSZP-re szavaz, az egy megújulni képtelen, a baloldalt és a szociáldemokrata értékrendet is lejárató, önmagának is folyamatosan ártó politikai konstrukciót támogat. Elismerem, hogy a Fidesz politikai programjához, illetve annak hiányához képest sokak számára az MSZP még mindig kisebb rossznak tűnhet. Mégis téves az a logika, amely szerint a kisebb rossz elmélete önmagában legitimálhatja azt, hogy kinek adjuk szavazatunkat. Vannak esetek, amikor még az érvénytelen szavazat leadása is jobb, mint egy egyébként vállalhatatlan választás.

*

Nem hiszem, hogy az MSZP "a társadalmi szolidaritás szempontjainak elfogadható jelentőséget tulajdonít" - Ádám Zoltán nem is sorol fel erre példákat (leszámítva a más kontextusban említett "Út a munkához" programot). 2006-ig az MSZP osztogatott, 2006 és 2008 között erős reformkormányzást ígért, sok programot meghirdetett, viszont keveset teljesített, és egyre bénultabban viselkedett. Gyurcsány Ferenc lemondása után pedig nem az MSZP, hanem a nemzetközi piaci helyzet meg a válságkezelést felvállaló és legkevésbé pártpolitikusként viselkedő kormányfő határozta meg az eseményeket. A szocialista párt Horn Gyula óta még csak arra sem volt képes, hogy belülről találja meg miniszterelnök-jelöltjeit.

Nem igaz, hogy az MSZP mély válsága abból adódik, mert túl sokáig kormányzott, és tette, amit lehetett. A CDU Németországban 12 év kormányzás után sem került a szétesés közelébe, mint most az MSZP. Az MSZP bukása nem volt szükségszerű. 2006 előtt a pártot az országos sajtó túlnyomó többsége kifejezetten jóindulatúan kezelte, és az ország vezető értelmiségének többsége inkább a szociálliberális koalíciót támogatta. A posztkommunista nagytőkések jóvoltából bővelkedtek anyagiakban is. És végül: legfőbb ellenfele egy verbálisan rendre elszálló, de értékelhető program szempontjából roppant szerénynek mutatkozó vezető által kézivezérelt, demagóg párt volt. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc a 2006-os miniszterelnöki vitában még le tudta győzni ellenfelét. Az MSZP, amíg hitelesnek és cselekvőképesnek tűnt, vesztes helyzetből is nyerni tudott.

Mára azonban az MSZP felélte hitelességének maradványait is, és nem is látható, hogyan tudná a párt ezt visszaszerezni. Hamis és igaztalan az a felmentőnek szánt érv a szocialisták mellett, hogy "az MSZP semmivel sem korruptabb, mint amennyire a demokratikus világ túlnyomó részében egy párt nyolcévi kormányzás után korrupt szokott lenni". De nem a jelenleg is zajló korrupciós ügyeket sorolnám most. Az MSZP esetében nem az egyes ismert politikusok által elkövetett korrupció a legnagyobb baj, hanem az ezzel kapcsolatos reakciók, a tökéletes érzéketlenség, amit jól demonstrál Hunvald György esete. Nem az a nagy baj, hogy ő korrupt volt, hanem az, hogy a kerületi és a fővárosi MSZP ahhoz is asszisztált, hogy a már előzetesbe került polgármesternek még hónapokig folyósítsák a fizetését. Magyarán Hunvald bűntársa lett majdnem a teljes MSZP-frakció; és ha rajtuk múlt volna, akkor a munkáját nem végző polgármester ma is havi 742 000 forintot kapna. A csendben folyósított fizetés botrányára az MSZP vezető fővárosi politikusai botrányosan reagáltak: Havas Szófia szerint Hunvald hiányzása "amúgy sem tűnt volna fel senkinek", Steiner Pál szerint pedig csak azért nem léptek az ügyben, mert ezt nekik "eddig senki sem javasolta".

Hasonló a helyzet a BKV ügyeivel is. Az MSZP vezetői nyilván sokkal többet tudtak Hagyó és köre viselt dolgairól, mint amit bevallanak. Csak ezzel magyarázható, hogy Hagyót még az előtt vették le a képviselőjelöltek listájáról, mielőtt az ellene szóló bizonyítékok a sajtóban megjelentek volna. A Városházáról már évek óta érkezhettek aggasztó hírek. A párt azonban nem lépett közbe.

Az sem igaz, hogy az MSZP nem élt soha vissza kormányzati befolyásával. A korrupciós ügyeken túl elég, ha az NBH botrányaira gondolunk, hogy belássuk, a politika az MSZP-kormány alatt megengedhetetlen módon használta a titkosszolgálatokat. Az MSZP bűnlajstroma azonban ennél is súlyosabb. Nemcsak a Fidesz politizált az "egy a tábor, egy a zászló" jelszó alatt. Ezt teszi ma az MSZP is. A következő parlamentben a demokratikus értékek kizárólagos védelmezőjeként láttatja már most az MSZP-t Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó, és persze az újra színre lépő Gyurcsány Ferenc. Eközben a mai napig nem látunk tisztán abban a kérdésben, hogy miért maradtak magukra a rosszul felszerelt rendőri egységek a randalírozó csoportokkal szemben az MTV-székház ostroma idején, és miért volt szükség súlyos, maradandó sérüléseket okozó eszközök széles körű alkalmazására 2006. október 23-án.

Arra sincs megnyugtató válasz, hogy miért volt következetlen a jogalkalmazói gyakorlat az alkotmányos normákat nyilvánosan kikezdő szélsőségesekkel szemben. Nem tudjuk, hogy mennyi igaz abból a közkeletű híresztelésből, hogy a Jobbik kétes forrásokból táplálkozó anyagi hátterének megerősödését minimum tétlenül nézte az MSZP vezette kormányzat, mert ezzel is segíteni kívánta a Fidesz bomlasztását.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a "demokratikus értékek" védelmezésére pályázó MSZP könnyedén meg tudott állapodni a Fidesszel frekvenciákról, a közfogyasztást drágító áramárról (ez volt a Podolák-Fónagy-javaslat), a média felosztásáról, a titoktörvény újraszabályozásáról, az állambiztonsági iratok nyilvánosságának visszatartásáról. Mindez arculcsapása annak az antifasiszta és demokratikus politikának, amit a párt hirdet.

Az MSZP politikusainak viselkedésére példa a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás kommunikációja is. Szerintem ennek köszönhető, hogy a Fidesz által sulykolt "nemzetáruló MSZP" toposz oly sok ember számára hitelessé vált. A szocialisták kampányolhattak volna racionális érvekkel is, de a fő üzenet az volt, hogy a kettős állampolgárság veszélyes, mert "a románok" majd milliószámra özönlenek Magyarországra és sok pénzbe kerülnek majd "nekünk". Ezzel az érveléssel legalább annyit segített az MSZP a szélsőjobbnak, mint a Fidesz Wass Albert-es, árpádsávos, nagymagyarországos, Pörzse Sándor-os agymosása.

Helytelen okoskodásnak tartom azt is, ha valaki azért szavaz az MSZP-re, hogy ezzel is kisebb hatalmat adjon a Fidesznek vagy a Jobbiknak. Azt állítom, hogy az MSZP nemcsak méltatlanná vált, de alkalmatlan is az ellenzéki ellensúly szerepének betöltésére. Sokkal nagyobb lesz a kár, ha rájuk bízza a választó az antifasiszta zászló lobogtatását. Minden jel arra mutat, hogy a magyar politika kétosztatúsága felborult, és nem is fog visszaállni egyhamar. A Fidesz kétharmados győzelme most már valószínűtlen, de ha be is következne, sejthető, hogy a Jobbik az első megszorító intézkedések alkalmával pártot fog robbantani, mivel nem a Fidesz támogatásában, sokkal inkább felszalámizásában érdekelt.

A reális szemlélet szerint a politikában a kisebb és a nagyobb rossz között kell választani. Sajnos a jelenlegi helyzetben nem az MSZP a kisebb rossz. A Fidesz-kormányzásnak ma már nincs alternatívája, ezt nem is lehet megakadályozni. Annak azonban van alternatívája, hogy hiteltelen posztkommunista politikusok szervezzék újjá a Fidesz demokratikus ellensúlyát, még akkor is, ha ez az alternatíva még nem képviselteti magát a parlamentben. Nemcsak arra gondolok, hogy ma is léteznek parlamenten kívüli pártok, amelyek ha nem most, de legkésőbb az önkormányzati választáson esélyesek lehetnek a bejutásra. Hanem arra, hogy varázsütésre, hiteles és értékválasztásukban követhető politikusok hiányában nem lehet egy felkészületlen politikai erőt átalakítani. Az MDF ebbe a kísérletbe éppen szemünk láttára bukik bele. Fentiek miatt az a véleményem, hogy aki az MSZP-nek szavazatot ad, a baloldalnak árt a legtöbbet, mert a párt összeomlása után a baloldal híveinek a mainál erősebb, új talapzatra szabad csak építeniük.

*

Felmerülhet, hogy szavazatunkat a Fidesznek adjuk. Szerintem ez súlyos hiba volna. A sok érv közül talán a legfontosabb, hogy nem szabad támogatni olyan pártot, amely programjának eltitkolásával kíván választást nyerni. Ablonczy Balázs Fideszt támogató írásában egyetlen érvet találtam az LMP-vel szemben, nevezetesen azt, hogy ettől a pártalakulattól nem várható el a Jobbik megállítása, a Fidesztől viszont igen. Szerintem logikája téves, mert a Fidesz nem ideológiai, hanem csak gyakorlati síkon válik el a Jobbiktól. Bayer Zsoltnak nem lesz könnyű elhitetnie híveivel, hogy csúnya dolog a zsidózás, amikor eddig ő járt ebben élen. A Demokrata és az Echo Tv hiába kampányol Orbán mellett, ha közben a Budapestet védő nyilasokat is "Európa hősei voltak" fejléc alatt méltatja, vagy a japán-magyar rokonságot népszerűsíti. Az ezen szocializált választók ellen a Fidesz alkalmatlan ellenszer.

A távolmaradást a szavazástól a létező legrosszabb választásnak tartom. Felelős állampolgárnak kötelessége kinyilvánítania politikai szándékait szavazások alkalmával. A távolmaradás annak demonstrálása, hogy nem is akarunk részt venni a közügyekben. Az MDF-re a párt belső, kaotikus állapotán túl azért sem szavaznék, mert a kis pártok közül az LMP-nek van több esélye a parlamentbe kerülésre. A mellettük szóló érveket mások már megírták, ezért ezeket nem ismétlem. Amikor pedig a második fordulóban már az ő nevük sem fog szerepelni a szavazócédulán, a választópolgár egyet még mindig megtehet: ráírja. Az érvénytelen szavazat is jobb, mint a közügyek iránti érdektelenség. Helytelennek tartom azt az elvárást is, amely szerint mindig azonnal és rövid távon kell valamilyen döntést hoznunk. A magyar politika sekélyessége épp ennek a szemléletnek a következménye. A választópolgárnak kötelessége kinyilvánítania politikai akaratát, akkor is, ha ezzel a gesztusával azonnal nem tudja befolyásolni az eseményeket.

Sorozatunk korábbi darabjai:

Mihancsik Zsófia: Elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas. Miért szavazok az MSZP-re?, Magyar Narancs, 2010. január 28.

Seres László: Kapitalizmus: szeretem. Miért szavazok Bokros Lajosra és az MDF-re?, 2010. február 11.

Ablonczy Balázs: Ha jön az álom. Miért szavazok a Fideszre?, 2010. február 25.

Bozóki András: Költözzön be a józan ész!. Miért szavazok az LMP-re?, 2010. március 4.

Ádám Zoltán: Rekontra. Miért szavazok az MSZP-re? 2010. március 11.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.