Lassan az utolsó pártprogram is az asztalon hever, s kibomlott előttünk a kampány és a kampányolók általános, szinte egyöntetű és jóformán teljes szellemi leépülése. Se azt, hogy mit, se azt, hogy mennyiért, se azt, hogy miért. Esetleg azt, hogy mindent, és úgy, hogy ne kelljen érte fizetni. A keletkezett űrt vagy nem tölti ki semmi, indulatok meg érzelmek legfeljebb, vagy ami kitölti, az Hagyó Miklós és a BKV szétlopása, Hunvald György és a VII. kerület ellopása, Zuschlag János és a civil pénzek széthordása.
Nincs az a szocpárti politikus, akinek ne lehetne a torkára forrasztani a szót avval, hogy "hagyómiklós", még akkor is, ha az illető Hagyót netán épp úgy utálja, mint a forrasztó. Hagyó Miklóst azért lehet jó emlegetni, mert nincs ellene védekezés. Csúnya is, kövér is, nyakig is van a gyanús ügyekben, szocialista is. A szocialisták már csak ilyenek: lopnak. A lopás személyiségfüggő, hisz a lopás (a korrupció) az egy erkölcsi dolog, az erkölcs meg egy személyes dolog. A lopásra hajlamos, a lopást szerető személyiség természetes politikai otthonát a szocialista pártban találja meg. Ez a magyar politika két osztata: a lopósokból lesznek a szocialisták, a nem lopósokból meg a többiek, de leginkább a fideszesek.
A valóság ezzel szemben az, hogy a valóságról gőzünk sincs. A korrupció tudományosan alig vizsgálható, és bíróságon nehezen bizonyítható, tehát nem tudjuk, mennyi pénz, milyen értékek cserélnek így gazdát és mihez képest, nem tudjuk, hogy a magánszféra és az állam vagy az önkormányzatok közt zajló összes tranzakció közül hány valósít meg valamilyen ide vágó tényállást. Nem tudjuk, hogy ezek a bűnös tranzakciók központilag szervezetten zajlanak-e, hogy néhány mastermind, gazdasági és szervezőzseni tart-e a kezében minden szálat, vagy kreatív egyéni vállalkozók művelik így birtokaikat. Vagy a kettő szisztéma valamilyen keverékével van dolgunk.
De azt azért elég pontosan lehet sejteni, hogy Hagyót meg a szocialista sipistákat az elmúlt hónapokban brutálisan kiragadták szövegkörnyezetükből. Ceterum censeo: addig, amíg a pártok szerény becslések szerint is évente tízmilliárdokat költenek magukra, és e pénz nagyobb részére görbe úton tesznek szert, és úgy tesznek szert, hisz a kretén törvényi szabályozás miatt másképp nem tehetnek, addig a probléma a büntetőjog eszközeivel nem kezelhető. Ha a pártok tagjai, akikből állami meg önkormányzati hivatalnokok lesznek, kizárólag sikkasztás, befolyással való üzérkedés, hűtlen kezelés, vesztegetés és hasonlók révén juthatnak pozícióba, vagy olyan alakoktól, a pártok pénzfelhajtóitól függenek, akik ezeket nagyban űzik, ha ez a szisztéma sine qua nonja és hajtóereje, addig minden lebukás esetleges, vagy politikai szarkeverés eredménye, és csak választói manipulációra használható fel, a rendszer jobbítására nem. Addig minden hunvaldozás álszentség és mellébeszélés, még akkor is, ha a hunvaldozó minden mondata igaz.
Momentán épp ez zajlik az orrunk előtt. A kampány egyetlen állítása az, hogy "a szocialisták szétlopták az országot", amely állítás nem állítás, hanem pszichózis, aminek a "szocialista, tehát tolvaj", "tolvaj, tehát szocialista" pszichózis az egyik segédpszichózisa, a másik meg az a pszichózis, hogy "az ország tönkre van téve". Aki megpróbál rákérdezni, annak rögtön az van mondva, hogy "hagyómiklós".
Hunvaldot véded, geci?
Védje őket, akinek nyolc anyja van. De ez így másra, mint a pártokon alapuló parlamenti berendezkedés meg az igazságszolgáltatás lejáratására, a köztársaság elnyűvésére akkor sem jó, ha holnap emiatt nyer választást a Fidesz. A kanyaron túl már velük is jön szembe a hókotró.
Magunkat védjük.
