.

A nagykávéházról Nagy Lajos jut eszünkbe, róla meg, hogy három tenger mosta... Ne ijedjenek meg, Ágnes asszonyig nem jutunk el, kinek hiányzik a homlokára még egy asszociációs ránc?

Hogyan csinálják az amerikaiak? Az utóbbi időben nyugtalanítóan elszaporodtak az odaát újracsinált filmek.

A gofri (a sör és a csokoládé mellett) az egyik legjellegzetesebb belga specialitás.

Lang Lang, Mitsuko Uchida fellépései után - mint immár évek óta - ismét Grigorij Szokolovon a sor, hogy helyreállítsa a világ zongoristarendjét.

Kevés ellenszenvesebb átalakulás történt Budapesten, mint a Nagymező utcáé. Úgy véljük, a "Pesti Broadway" láttán, ami igazából egy díszburkolatos Potemkin-falu, csak az amatőr operetthuszárok és a galambszürke kultúrmenedzserek csettinthetnek elégedetten.

Fábri Zoltán úgyszólván pályája delén, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Hannibál tanár úr, a Körhinta, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban vagy éppenséggel a Húsz óra érkezett el ehhez a magyarországi filmgyártásban akkor sem (és ma sem) gyakori, amerikai koprodukcióban megvalósuló Molnár Ferenc-adaptációhoz.

kulthírek

cyberhírek

Nyolc kis kritika

Mi jut eszünkbe a vaníliáról? Először talán a borsos ára. Az édes, bódító aromája. A vaníliafagyi és a madártej.

A Zenegyűlölő emlékezetében még élénken él a kép, melynek főszereplője Lukin László. A tévés Zenélő órák című, úgynevezett ismeretterjesztő műsor egyik vezetője, a "kokiosztogatóként" is elhíresült énektanár a Fazekasban drámai hangon jelentette be az osztálynak, hogy meghalt Kodály Zoltán.

"Ott, ahol most a hinta száll, / Vén zsiványnak a szobra áll, / Volt egy nagy-nagy öreg faház, / S körülötte kiskocsma száz. (...) Legyen a Horváth-kertben Budán, / Szombaton este fél nyolc után..."