chili & vanilia - Flamandok, vallonok, eurokraták, egyesüljetek!

  • .
  • 2007. március 8.

Trafik

A gofri (a sör és a csokoládé mellett) az egyik legjellegzetesebb belga specialitás.
A szó hallatán nekünk a balatoni strandokon, lángos és papírvékony kakaós palacsinta társaságában árult, nyári hőségben is tejszínhabbal díszített kockás tészta jut eszünkbe. Mondanom sem kell, hogy ez igen messze jár az eredeti belga elgondolástól. Az első és legfontosabb tudnivaló: olyan, hogy "belga gofri", valójában nem létezik. Különböző típusokról és elkészítési módokról beszélhetünk, amelyek közül a két legismertebb a brüsszeli és a liége-i. Utóbbi az igazán veszélyes. A politikai korrektségre és Belgium speciális nyelvi helyzetére való tekintettel az ország mindhárom hivatalos nyelvén mutatom be: gaufre de Liége (francia), luikse wafel (flamand), Lütticher waffel (német).

A származási helyétől - állítólag a 18. században a liége-i herceg szakácsa készítette először -, ill. a hagyományos flamand-vallon ellentéttől függetlenül ezt az egész ország imádja. Minden belga városban kapható, utcai bódékban, hétvégenként kitelepülő lakókocsikban sütik frissen, a vevő orra előtt. Ne féljenek, nem lehet nem észrevenni; mindent betöltő édes, karamellás illata oly bódító, hogy nemcsak a helyiek, de talán még a brüsszeli csúcstalálkozókra érkező miniszterek sem tudnak ellenállni.

Maga a gofri jelentős múltra tekint vissza: már az ókori görögök is sütöttek forró vaslap között ostyákat, néhány ezer évvel később pedig egy kreatív kézműves ötlete volt a bordázott forma, amely a méhkaptár mintázatára emlékeztet (franciául gaufre). A brüsszeli verzió Amerikában csak az 1964-es New York-i világkiállításon debütált (mivel Brüsszel beazonosítása problémásnak bizonyult, ott a mai napig "belga gofri"-ként ismert). Itt többnyire reggelire fogyasztják, ropogósra sütött szalonnával és juharsziruppal, és csak ámulnak, amikor Belgiumban azt látják, hogy ez alkalmasint egy édesség.

Miben is különbözik a két legismertebb fajta? Míg a brüsszeli változatnak vékonyabb, könnyebb tészta az alapja és téglalap formájú, addig a liége-i különleges, tömör kelt tésztából készül, alakja pedig szabálytalan. A receptje természetesen titok, mindenki szerint más a trükk: ki egy csipet fahéjra, ki mézre, ki citromhéjra esküszik. Az biztos, hogy elkészítéséhez rengeteg olvasztott vaj, liszt, tojás, tej, cukor és élesztő szükséges, továbbá elengedhetetlen hozzávaló az a speciális gyöngycukor, ami nem olvad el sütés közben, így a forró tésztába harapva ropogós, édes kristálydarabokra bukkanunk.

Autentikus elkészítése házilag fentiekből következően nem a legegyszerűbb dolog, így receptet ezúttal nem adok, esetleges brüsszeli látogatásuk alkalmával azonban ki ne hagyják! A Belgaufre nevű utcai standokon és a metrómegállókban találni a legjobbat.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk