tévésmaci - Üvölt az oroszlán: a dicsőségről már lekéstünk...

  • .
  • 2007. március 8.

Trafik

Fábri Zoltán úgyszólván pályája delén, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Hannibál tanár úr, a Körhinta, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban vagy éppenséggel a Húsz óra érkezett el ehhez a magyarországi filmgyártásban akkor sem (és ma sem) gyakori, amerikai koprodukcióban megvalósuló Molnár Ferenc-adaptációhoz.

Fábri Zoltán úgyszólván pályája delén, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Hannibál tanár úr, a Körhinta, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban vagy éppenséggel a Húsz óra érkezett el ehhez a magyarországi filmgyártásban akkor sem (és ma sem) gyakori, amerikai koprodukcióban megvalósuló Molnár Ferenc-adaptációhoz. A magyar irodalom e kétségkívül legismertebbek, legnépszerűbbek közé tartozó művének vászonraviteléhez elsősorban nagy bátorságra volt szükség, illetve elengedhetetlen módon legalább arra az alkotói hitelre, melyet Fábri épp a felsorolt munkáival gyűjtött. És az eredmény mégis kétséges volt. Molnár és a művéhez kapcsolódó befogadói empátia ugyanis nagyon magasra helyezte a lécet. Nagyon visszafogottan szólunk, ha leszögezzük: Fábri munkája magasan megfelelt ezen kihívásoknak. Már a bemutatása idején is érzékelhető volt, s mára az eltelt idő végérvényessé tette: csak az eredetivel mérhető remekmű született. Mely siker leginkább annak a rendíthetetlen művészi alázatnak tudható be, ami Fábri (és csak a legnagyobbak) sajátja volt - írta szerencséjére valahol máshol a helybéli lágyszívű kritikus, ahelyett, hogy öklének buzogányával tessékelte volna az egyetemes kultúrtörténetbe az olyan darabokat, mint a Húsz óra, melyben a bauereket még csak bauernek hívták, és nem Jack Bauernek, mint négy órával később, hogy a Kétféle idő a pokolban című sporttárgyú felszólamlást már ne is feszegessük.

Pénteken (9-én) korán kelünk, hogy kilenckor a miheztartás végett megnézhessük az m2-n az Eltolt határok - kitoloncolt népek című leiratot. Este hál' istennek nem tudjuk végignézni az m1-en éjfél előtt tíz perccel kezdődő helyes kis argentin marhaságot, A kilenc királynőt, mert a tv2-n egy előtt öt perccel kezdődik a Psycho (nem a rossz remake, hanem a remek).

Szombaton leutánzom a leguánom (ha arra jár, mindig leköpi a tévét). Ebédre (Duna; 13.15) szembenézünk a szomorú igazsággal, miszerint Humphrey Bogart egyszerűen nézhetetlen, s a Casablanca egy véletlen baleset volt (A hosszú álom: szánalmasan röhejes vircsaft). S van ennél még rosszabb is! Este kilenckor a Filmmúzeumon Páncéloszászlóalj - anyám, a magántőke első fellépése a cseh(szlovák, 1991-ben járunk) filmgyártásban. Vít Olmer, kábé a világ legrosszabb filmrendezője, az amúgy érdemdús Josef Skvorecky` Tankovy` prapor c. regényét vitte vászonra. Nos, a filmcím legalább tükörfordítás, mert ha belegondolok, hogy a könyv magyarul Pléhkatonák címmel jelent meg, hát, menten kijövök a gálámból. Ha mindehhez még hozzácsapjuk estére (tíz tízkor az m1-ről) a Nagyítást, nem marad más, mint ami David Hemmingsnek - folyadéktól futkosó lila egerek a könyvespolc és a radiátor között.

Vasárnap az igyekvő, ám visszafogottan gondolatgazdag Moszkva tér (m1; 21.35), a valaha nagyon várt és okkal nagyot perecelt Pillangó (m2; 20.00), a mindig késve érkező Taxisofőr (m2; 22.55) és a napokban nagyon várt és nagyot perecelt Manderley (Duna; 22.00) - szoszo. De ez mind semmi, este tíz előtt öt perccel a Filmmúzeum előszedi Arkagyíj Rajkin műsorát! A pofám leszakad, de tényleg. Válámi ván, de nem az igazi... Én meg egyenes adásban megcsókolnám a KGB seggét, ja.

Hétfőn lesz azért ennél vidámabb világ is; szerintem például 1977 volt a Föld történetének legsötétebb éve. Elég, ha annyit mondok, hogy Bo Derek számított jó nőnek (A gyilkos bálna;tv2; 1.50).

Kedden nehogy már jobbra forduljon a sorsunk: Murphy háborúja, nyilván az afeletti kárörömből, hogy Peter O'Toole az idén sem kapott Oscart (tv2; 13.25).

Szerdán folytatódik szisztematikus üldöztetésünk (tv2; 13.45): Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! (1973). Egy csinoska mellékszerepben azzal az Ian Ogilvyval, aki anno Roger Moore-tól átvette az Angyal szerepét.

Csütörtökön végre kitör március tizenötödike, s mehetünk isten hírivel... A szokásos Szirmok, virágok... (tv2; 22.55) és majom a köszörűkövön. S akkor mindennek a csimborasszója! Fél öt előtt öt perccel (persze megint a tv2-n; hogy azok melyik turkálóban járhattak) az Az Ezüst-tó kincse, amivel gyerekkorunkban március 15-én próbált az egytévé otthon tartani minket, hogy ki ne menjünk a lánchídi csatára. Mondják, nem fél ötkor lesz a Fidesz-nagygyűlés?

Ha ön egy tévét vihetne magával egy másik bolygóra, akkor mit vinne? A helyes megfejtők kíméljenek, a rondákra bukok.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.