tévésmaci - Üvölt az oroszlán: a dicsőségről már lekéstünk...

  • .
  • 2007. március 8.

Trafik

Fábri Zoltán úgyszólván pályája delén, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Hannibál tanár úr, a Körhinta, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban vagy éppenséggel a Húsz óra érkezett el ehhez a magyarországi filmgyártásban akkor sem (és ma sem) gyakori, amerikai koprodukcióban megvalósuló Molnár Ferenc-adaptációhoz.

Fábri Zoltán úgyszólván pályája delén, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Hannibál tanár úr, a Körhinta, az Édes Anna, a Két félidő a pokolban vagy éppenséggel a Húsz óra érkezett el ehhez a magyarországi filmgyártásban akkor sem (és ma sem) gyakori, amerikai koprodukcióban megvalósuló Molnár Ferenc-adaptációhoz. A magyar irodalom e kétségkívül legismertebbek, legnépszerűbbek közé tartozó művének vászonraviteléhez elsősorban nagy bátorságra volt szükség, illetve elengedhetetlen módon legalább arra az alkotói hitelre, melyet Fábri épp a felsorolt munkáival gyűjtött. És az eredmény mégis kétséges volt. Molnár és a művéhez kapcsolódó befogadói empátia ugyanis nagyon magasra helyezte a lécet. Nagyon visszafogottan szólunk, ha leszögezzük: Fábri munkája magasan megfelelt ezen kihívásoknak. Már a bemutatása idején is érzékelhető volt, s mára az eltelt idő végérvényessé tette: csak az eredetivel mérhető remekmű született. Mely siker leginkább annak a rendíthetetlen művészi alázatnak tudható be, ami Fábri (és csak a legnagyobbak) sajátja volt - írta szerencséjére valahol máshol a helybéli lágyszívű kritikus, ahelyett, hogy öklének buzogányával tessékelte volna az egyetemes kultúrtörténetbe az olyan darabokat, mint a Húsz óra, melyben a bauereket még csak bauernek hívták, és nem Jack Bauernek, mint négy órával később, hogy a Kétféle idő a pokolban című sporttárgyú felszólamlást már ne is feszegessük.

Pénteken (9-én) korán kelünk, hogy kilenckor a miheztartás végett megnézhessük az m2-n az Eltolt határok - kitoloncolt népek című leiratot. Este hál' istennek nem tudjuk végignézni az m1-en éjfél előtt tíz perccel kezdődő helyes kis argentin marhaságot, A kilenc királynőt, mert a tv2-n egy előtt öt perccel kezdődik a Psycho (nem a rossz remake, hanem a remek).

Szombaton leutánzom a leguánom (ha arra jár, mindig leköpi a tévét). Ebédre (Duna; 13.15) szembenézünk a szomorú igazsággal, miszerint Humphrey Bogart egyszerűen nézhetetlen, s a Casablanca egy véletlen baleset volt (A hosszú álom: szánalmasan röhejes vircsaft). S van ennél még rosszabb is! Este kilenckor a Filmmúzeumon Páncéloszászlóalj - anyám, a magántőke első fellépése a cseh(szlovák, 1991-ben járunk) filmgyártásban. Vít Olmer, kábé a világ legrosszabb filmrendezője, az amúgy érdemdús Josef Skvorecky` Tankovy` prapor c. regényét vitte vászonra. Nos, a filmcím legalább tükörfordítás, mert ha belegondolok, hogy a könyv magyarul Pléhkatonák címmel jelent meg, hát, menten kijövök a gálámból. Ha mindehhez még hozzácsapjuk estére (tíz tízkor az m1-ről) a Nagyítást, nem marad más, mint ami David Hemmingsnek - folyadéktól futkosó lila egerek a könyvespolc és a radiátor között.

Vasárnap az igyekvő, ám visszafogottan gondolatgazdag Moszkva tér (m1; 21.35), a valaha nagyon várt és okkal nagyot perecelt Pillangó (m2; 20.00), a mindig késve érkező Taxisofőr (m2; 22.55) és a napokban nagyon várt és nagyot perecelt Manderley (Duna; 22.00) - szoszo. De ez mind semmi, este tíz előtt öt perccel a Filmmúzeum előszedi Arkagyíj Rajkin műsorát! A pofám leszakad, de tényleg. Válámi ván, de nem az igazi... Én meg egyenes adásban megcsókolnám a KGB seggét, ja.

Hétfőn lesz azért ennél vidámabb világ is; szerintem például 1977 volt a Föld történetének legsötétebb éve. Elég, ha annyit mondok, hogy Bo Derek számított jó nőnek (A gyilkos bálna;tv2; 1.50).

Kedden nehogy már jobbra forduljon a sorsunk: Murphy háborúja, nyilván az afeletti kárörömből, hogy Peter O'Toole az idén sem kapott Oscart (tv2; 13.25).

Szerdán folytatódik szisztematikus üldöztetésünk (tv2; 13.45): Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! (1973). Egy csinoska mellékszerepben azzal az Ian Ogilvyval, aki anno Roger Moore-tól átvette az Angyal szerepét.

Csütörtökön végre kitör március tizenötödike, s mehetünk isten hírivel... A szokásos Szirmok, virágok... (tv2; 22.55) és majom a köszörűkövön. S akkor mindennek a csimborasszója! Fél öt előtt öt perccel (persze megint a tv2-n; hogy azok melyik turkálóban járhattak) az Az Ezüst-tó kincse, amivel gyerekkorunkban március 15-én próbált az egytévé otthon tartani minket, hogy ki ne menjünk a lánchídi csatára. Mondják, nem fél ötkor lesz a Fidesz-nagygyűlés?

Ha ön egy tévét vihetne magával egy másik bolygóra, akkor mit vinne? A helyes megfejtők kíméljenek, a rondákra bukok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.