étel, hordó - LUIGI

  • .
  • 2007. március 8.

Trafik

Kevés ellenszenvesebb átalakulás történt Budapesten, mint a Nagymező utcáé. Úgy véljük, a "Pesti Broadway" láttán, ami igazából egy díszburkolatos Potemkin-falu, csak az amatőr operetthuszárok és a galambszürke kultúrmenedzserek csettinthetnek elégedetten.

Kevés ellenszenvesebb átalakulás történt Budapesten, mint a Nagymező utcáé. Úgy véljük, a "Pesti Broadway" láttán, ami igazából egy díszburkolatos Potemkin-falu, csak az amatőr operetthuszárok és a galambszürke kultúrmenedzserek csettinthetnek elégedetten. Ennek ellenére a környékbeli vendéglátóhelyekben nem csalódtunk, kellemes élmények vártak ránk, európai színvonalú kisvendéglők, messze a hazai átlag fölött.

Valami hasonlóra számítottunk a Zichy Jenő utca sarkán álló Luigiban is. Egy "Serie A" itáliai kisvendéglő körvonalazódott előttünk, még az elnevezéssel sem volt bajunk, hiszen az óvodában megtanították, hogy egy olasz étteremnek rossz vagy még rosszabb nevet illik adni. A Luigi valahol félúton van a Nátrium-Enzo és a Mamma Kóma között.

De megint félreérthettünk valamit. A legnagyobb meglepetésünkre senki nem üvölti torkaszakadtából az O Sole Miót, ráadásul a leharcolt cégtábla a pizza mellett magyaros ételkülönlegességeket hirdet. Az étterem a pincében van, nyakunk rá, hogy valaha fröccsöntő műhely volt. Lefelé menet szinte az orrunkba csap a jellegzetes folyadék illata, ami péti só, melasz, rézgálic és metil-alkohol felhasználásával készült, és amit sokan előszeretettel termelői bornak neveznek. De mivel a lépcső korlátjához senki sem kötött háromlábú ebet, odabentről pedig evőeszközök moraja hallik, megnyugszunk: mégis helyben vagyunk.

Luigi birodalma meglehetősen hányaveti benyomást kelt. A falra akasztott ilyen-olyan napraforgós képek a Jókai téri karácsonyi zsibvásár kínálatát idézik, a fából készült bokszok láttán viszont megint csak régi borozói emlékek jönnek elő. A teret azonban egy nagyméretű FÉG gázkonvektor uralja, amiről túlzás lenne azt állítani, hogy barátságosan duruzsol, ám a hosszú várakozásban mégiscsak dúdolni kezdjük: "milyen szép az őrlángja!"

Ne gondolja senki, hogy lustaság, felszínesség áll mellőzésünk hátterében. Csupán egy felszolgáló hölgy teljesít szolgálatot, de a két helyiségben akkora telt ház van ebédidőben, mint a szomszédos Mikroszkóp Színpadon a nyolcvanas évek elején. A közönség többnyire nyugdíjasokból áll, akiket láthatóan a napi menü (790 Ft) vonzott ide. Minket inkább a kíváncsiság. Sajnos, a parmezánkrémleves (390 Ft) annyira sós, hogy a végén tengeri fuldoklókként tekintünk a "jegyesekre", akik valószínűleg sokkal jobb üzletet csináltak holmi csontleves-daragaluskával. Szerencsénkre a folytatás nem ennyire rémes. A Luigi nevű pizza (920 Ft) olyan zsúfolt a sonkától, sajttól, gombától, főtt tojástól, akár az étterem, a ropogós tészta külön dicséretet érdemel. A milánói pennével (950 Ft) ugyanez a helyzet, csak itt a tészta éppenséggel lágy és szinte dallamos, a paradicsomszósz viszont majdnem annyira emlékezetes, mint egy római vakáció. A csattanó mégis a végére marad: a magyaros vonalat erősítő átlagos szűzpecsenyét (1490 Ft), ami leginkább egy jókora brassóira emlékeztet, Felliniről nevezték el, de sejtelmünk sincs, hogy miért. Ígérjük, legközelebb nem hagyjuk ki "Di Caprio karajtornyát", hátha a székely káposztát hívják így a Luigiban.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.