Már-már hisztérikusan várt koncertje (az interneten vadul licitálnak a jegyekre) kissé furcsa műsort hoz, Schubert posztumusz
c-moll szonátája után, Alekszandr Szkrjabin (1872-1915) műveiből játssza a második félidőt
(Zeneakadémia, 10-én, 19.30). Akinek megvan Szokolovnak az opus 111 kiadónál megjelent, 1988-ban (!!) készült Szkrjabin-lemeze, az tudja, nagyjából mire számíthat: téboly az összes húron és pedálon. De hát ehhez nem is kell sok, az orosz misztikusnál elmebajosabb zenét aligha alkotott más. 1913-ban írt kései, kilencedik szonátája nemes egyszerűséggel és orosz bestialitással a "Fekete mise" melléknévre hallgat. Szkrjabin a teozófia és egyéb hagymázak hatása alatt a zene és az összes művészet egyesítésére törekedett, az érzékek misztikus uniójára. Fekete és fehér miséi nemcsak szagosak, de színesek is. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a hangok színekkel rendelkeznek - ezek szkrjabini eloszlását lásd képünkön. Richter szerint muzsikája nem mindennapi fogyasztása való, mámorító likőr, melytől néhanap lerészegedik az ember. Tiszteljük, sőt imádjuk Richtert, de likőrt még az ő kedvéért sem iszunk, marad a bor. Lehetőleg vörös, ha már színekről is szó esett.
Egy magyar zongorista, Csalog Gábor is erősen foglalkoztatja képzeletünket, annál inkább, mivel remek Szkrjabin-pianista - lemeze két éve jelent meg a BMC kiadásában. Kamarakoncertjén a Benczúr-házban (VI., Benczúr utca 27.) (11-én, délelőtt 11.00) Klenyán Csaba, Somogyi Péter, Konrád György társaságában hallunk ritkán játszott (Berg, Brahms, Schumann, Webern) műveket. A másik meghirdetett est (9-én, 19.30) sajnos elmarad.
Zárásul pár mondat Szkrjabin odavetett feljegyzéseiből: "Én vagyok az isten! Én vagyok a virágzás és az üdvösség. Én az univerzumot elborító tűz, amely káosszá redukálja." Ennyi nagyzási hóbort olvastán csakis egy másik orosz mételyes, Nyizsinszkij juthat eszünkbe, aki az általa feltalált töltőtollat e szerényke néven kívánta szabadalmaztatni: Isten.
