csontzene - Nem szarvas! Kodály

  • .
  • 2007. március 1.

Trafik

A Zenegyűlölő emlékezetében még élénken él a kép, melynek főszereplője Lukin László. A tévés Zenélő órák című, úgynevezett ismeretterjesztő műsor egyik vezetője, a "kokiosztogatóként" is elhíresült énektanár a Fazekasban drámai hangon jelentette be az osztálynak, hogy meghalt Kodály Zoltán.

A Zenegyűlölő emlékezetében még élénken él a kép, melynek főszereplője Lukin László. A tévés Zenélő órák című, úgynevezett ismeretterjesztő műsor egyik vezetője, a "kokiosztogatóként" is elhíresült énektanár a Fazekasban drámai hangon jelentette be az osztálynak, hogy meghalt Kodály Zoltán. Ez nagyjából 10 óra tájban lehetett, március 6-án. Világos, hogy a Bartókra felesküdött kis Csontban ez semmilyen visszhangot nem keltett, számára Kodály a Háry kissé infantilis zeneszerzője volt ("ábécédé, rajtam kezdé", visította korábban tucatnyi estéken át az operai gyerekkórusban) meg a biciniumoké, melyekkel szolfézsórákon gyötörték az akkor még zenésznek készülő gyerkőcöt. Persze Bartókkal összemérni őt kamaszos igazságtalanság - Illyés agyonidézett mondata ("példamutató nagy ikerpár") ugyan szerfölött túlzó, de Kodály művészetének is megvan a maga erős igazsága. A különbség egy lehetséges indoklását egy filozófus, Lukács György hangján fogjuk most meghallgatni. Az öregfiú nem sokkal halála előtt egészen 1910-es hevülettel és radikalizmussal beszélt erről: "Bartók lényege nem az, hogy magyar paraszt vagy román paraszt vagy nem tudom, micsoda, hanem hogy paraszt. Az a szarvas, aki nem akar visszamenni az emberek közé. Itt szerintem óriási különbség van Bartók és Kodály között, és én nem vagyok hajlandó közös nevezőre hozni őket. Kodály parasztjai olyan parasztok, akik szépen táncolnak és képviselnek mindenféle ősrégi és tradicionális muzikalitást, anélkül, hogy egy szavuk is volna a régi Magyarország ellen. (É) Bartók és Kodály között ugyanolyan mélyreható a különbség, mint Ady és Babits között." Vagy mint Illyés és József Attila között - tehetnénk hozzá a rend kedvéért. Vagy azért, hogy szándékosan még jobban félrevigyük az egyébként is vitatható hasonlatot.

Mindenesetre Kodály halálának évfordulója alkalmából (március 3-án, szombaton, MűPa, 19.30) Fischer Ádám ragad pálcát, hogy a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara élén a magyar kismester fő műveiből (Missa brevis, Psalmus Hungaricus, Öregek, Jézus és a kufárok) adjanak elő. (Interjúnkat lásd az 50-51. oldalon.) Ott leszünk mi is, nem szarvasok. És utána talán iszunk is valamit, noha kétségkívül nem tiszta forrásból.

Lukács jól mondja persze, hogy Kodály nem az emberi világot felmondó szarvas, de Bartók sem az. Az ilyesfajta radikális - ezúttal zoológiai - szembeállítás ("Kafka vagy Thomas Mann", "Elbeszélés vagy leírás") Az ész trónfosztása szerzőjének mindig is kedvelt módszere volt. Innen már csak Kálnoky László egyik kései verssorával üzenhetünk neki, mely szerint az egri helyi lapban ekként igazították helyre egy bugyuta báli tudósító tévedését Vitéz Z. Aladárné jelmezéről: "Nem liba! Ízléses postagalamb."

Figyelmébe ajánljuk