tévésmaci - A nyúl mintegy folytatván az oroszlán gondolatát

  • .
  • 2007. március 15.

Trafik

Hogyan csinálják az amerikaiak? Az utóbbi időben nyugtalanítóan elszaporodtak az odaát újracsinált filmek.

Hogyan csinálják az amerikaiak? Az utóbbi időben nyugtalanítóan elszaporodtak az odaát újracsinált filmek. Mondhatnánk, remake, de a kifejezés túlontúl sokat sejtetően hangzik, az üres szemfényvesztésnél legalábbis többet ígér. Pedig szó sincs semmi egyébről. Csináljuk meg még egyszer, hogy a mezei jenki mozinéző is megértse. Van ilyesmire példa a festészetben és az irodalomban is. Ám most nem a legegyszerűbb esettel van dolgunk. Luc Besson személye és Nikita című filmje mint a francia legújabb hullám dísze különösen messzebbről, Amerikából, Magyarországról nézvést, egyaránt mitikus és misztikus (ja, volt, akkor, édes öregapám - smaci). A Nikita tagadhatatlanul az európai posztmodern egyik kulcsfilmje (hacsak az nem - smaci), még akkor is, ha jónak aligha lehetne nevezni (na, azért - smaci). A képben gondolkodásról, bocsánat, a képben kielégülésről, ilyenformán a nemlátásról, a vakságról szól. Milyen szép is, megállok a Váci utca sarkán egy árus asztalánál, és addig pörgetem a képeslaptartó állványt (rajta olyan lapokkal, mint: félmeztelen, farmernadrágos izompacsirta szaxofonozik egy 38-as Sedan sárhányójának vetve diszkréten tetovált vállát, háttérben sivatagi szél kél, vagy Marilyn Monroe szoknyáját épp felkapja egy pajkos szellőzőlyuk és így tovább), míg az azt nem mondja: vigyázz!, az a gonosz állam, az az emberfaló gépezet betör még az ágyadba is, megeszi tested-lelked, a nagymamádat és még a farkast is. Rosszul kell lenni a gyönyörtől, micsoda zoetrope. Luc Besson mindezt úgy teszi meg, hogy közben levezényel egy elfogadhatóan feszes és bárgyú akciófilmet is.

De hogyan csinálják az amerikaiak? Könnyű lenne azt mondani, hogy a süketek csak az akciófilmet veszik észre a lemásolni vágyott darabból. Sokkal rosszabb, éppen az ellenkezője történik, őket is jobban izgatja a kult, meg a bolondos szó, hogy posztmodern. Ezért aztán nagy csodáknak: kultikus helyeken, kultikus személyek ismerős cselekedeteinek lehetünk tanúi. Épp csak el nem jutunk Gracelandba. Alain Delon posztszamuráj krimijeiből (Egy zsaru bőréért stb.) szépséggel, tehetséggel magasan kiemelkedő sudár nőalak, a mára (tegnapra - smaci) már ennél is kétesebb értékű tengerentúli karriert (pl. Az emberi szív térképe) befutott Anne Parillaud helyén Peter Fonda lánya, Bridget. Hírlik, Dennis Hopper a Szelíd motorosok folytatására készül e bájos leányzóval (hál' istennek, ebből nem lett semmi - smaci). Első megbízatását végrehajtani Nikita a lagúnás Velencébe utazik, a mi hősnőnk pedig a füves New Orleansbe. Hol itt a legenda? A Mardi Grasst ülik ottan éppen: Easy Rider másodszor. A vérszomjas ügynökleányt rémes öregasszony oktatja a szépség apró fortélyaira. Ott Jeanne Moreau, itt Anne Bancroft. Korunk divatja, kicsi, decens aberráció, intellektuális gerontofília. Az egyik banya a Jules és Jimből érkezett seprűnyélen, a másik meg maga Mrs. Robinson (God bless!), már jócskán diploma után. Folytathatnám: Victor, a takarító, a Taxisofőr stricije, a Thelma és Lujza jó rendőre, a második részben meg majd jön Elvis meg James Dean - nem, inkább ne folytassad, mert megrúglak. Képzeljék, efféle marhaságokat írt a helybéli lágyszívű kritikus úgy tizennégy éve, mindnyájónk szerencséjére máshol. Ha ma is ilyeneket hordana össze, hát magam lennék kénytelen öklömnek buzogányával móresre tanítani. De ellenőrizzék kegyedék is az állításait, lesz a héten a tévében A bérgyilkosnő.

Pénteken (16-án) egy klasszikussal heverjük ki a nemzeti ünnep páncélmackóit a hasunkból: Rocco és fivérei a Zone Európán 16.05-kor.

Szombaton elkérem a leguánom tányérsapkáját, s tisztelgek a pályáját már 1953-ban elkezdő Elio Petrinek az olyan filmjeiért, mint a Todo Modo (1976), A munkásosztály a paradicsomba megy (1971), Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1970: ezt adja az m1 22.40-kor, de előbb meg kell nézni a múltkor már ajánlott, ám a műsorváltozás áldozatául esett Emmát 20.10-kor ugyanitt, mert mindig minden Jane Austen-adaptációt meg kell nézni). A hülye leguán persze azt nézi, hogy: "Ez itt a Mesterhármas, táncra, magyar! Szóljon a nóta, zengjen a dal! Sláger Tibó, Bunyós Pityu együtt mulat Fásy Ádámmal. És önökkel, kedves nézőink!"

Vasárnap még egy adaptáció, ezúttal Henry James, az Egy hölgy arcképe (tv2; 0.50) és egy svéd film, a Saraband (m2; 22.10).

Kedden A bérgyilkosnő, mint mondtuk (ViaSat3; 22.05).

Csütörtökön egy másik mesterhármas: Két angol lány (Zone Europa; 10.45); Gengszterek klubja (ugyanott, este nyolckor) és A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (HBO; 21.00) - ja, ez kéne nekem is, puska, maguk szerint egy lépésről eltalálnám a tévém?

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.