Hogyan csinálják az amerikaiak? Az utóbbi időben nyugtalanítóan elszaporodtak az odaát újracsinált filmek. Mondhatnánk, remake, de a kifejezés túlontúl sokat sejtetően hangzik, az üres szemfényvesztésnél legalábbis többet ígér. Pedig szó sincs semmi egyébről. Csináljuk meg még egyszer, hogy a mezei jenki mozinéző is megértse. Van ilyesmire példa a festészetben és az irodalomban is. Ám most nem a legegyszerűbb esettel van dolgunk. Luc Besson személye és Nikita című filmje mint a francia legújabb hullám dísze különösen messzebbről, Amerikából, Magyarországról nézvést, egyaránt mitikus és misztikus (ja, volt, akkor, édes öregapám - smaci). A Nikita tagadhatatlanul az európai posztmodern egyik kulcsfilmje (hacsak az nem - smaci), még akkor is, ha jónak aligha lehetne nevezni (na, azért - smaci). A képben gondolkodásról, bocsánat, a képben kielégülésről, ilyenformán a nemlátásról, a vakságról szól. Milyen szép is, megállok a Váci utca sarkán egy árus asztalánál, és addig pörgetem a képeslaptartó állványt (rajta olyan lapokkal, mint: félmeztelen, farmernadrágos izompacsirta szaxofonozik egy 38-as Sedan sárhányójának vetve diszkréten tetovált vállát, háttérben sivatagi szél kél, vagy Marilyn Monroe szoknyáját épp felkapja egy pajkos szellőzőlyuk és így tovább), míg az azt nem mondja: vigyázz!, az a gonosz állam, az az emberfaló gépezet betör még az ágyadba is, megeszi tested-lelked, a nagymamádat és még a farkast is. Rosszul kell lenni a gyönyörtől, micsoda zoetrope. Luc Besson mindezt úgy teszi meg, hogy közben levezényel egy elfogadhatóan feszes és bárgyú akciófilmet is.
De hogyan csinálják az amerikaiak? Könnyű lenne azt mondani, hogy a süketek csak az akciófilmet veszik észre a lemásolni vágyott darabból. Sokkal rosszabb, éppen az ellenkezője történik, őket is jobban izgatja a kult, meg a bolondos szó, hogy posztmodern. Ezért aztán nagy csodáknak: kultikus helyeken, kultikus személyek ismerős cselekedeteinek lehetünk tanúi. Épp csak el nem jutunk Gracelandba. Alain Delon posztszamuráj krimijeiből (Egy zsaru bőréért stb.) szépséggel, tehetséggel magasan kiemelkedő sudár nőalak, a mára (tegnapra - smaci) már ennél is kétesebb értékű tengerentúli karriert (pl. Az emberi szív térképe) befutott Anne Parillaud helyén Peter Fonda lánya, Bridget. Hírlik, Dennis Hopper a Szelíd motorosok folytatására készül e bájos leányzóval (hál' istennek, ebből nem lett semmi - smaci). Első megbízatását végrehajtani Nikita a lagúnás Velencébe utazik, a mi hősnőnk pedig a füves New Orleansbe. Hol itt a legenda? A Mardi Grasst ülik ottan éppen: Easy Rider másodszor. A vérszomjas ügynökleányt rémes öregasszony oktatja a szépség apró fortélyaira. Ott Jeanne Moreau, itt Anne Bancroft. Korunk divatja, kicsi, decens aberráció, intellektuális gerontofília. Az egyik banya a Jules és Jimből érkezett seprűnyélen, a másik meg maga Mrs. Robinson (God bless!), már jócskán diploma után. Folytathatnám: Victor, a takarító, a Taxisofőr stricije, a Thelma és Lujza jó rendőre, a második részben meg majd jön Elvis meg James Dean - nem, inkább ne folytassad, mert megrúglak. Képzeljék, efféle marhaságokat írt a helybéli lágyszívű kritikus úgy tizennégy éve, mindnyájónk szerencséjére máshol. Ha ma is ilyeneket hordana össze, hát magam lennék kénytelen öklömnek buzogányával móresre tanítani. De ellenőrizzék kegyedék is az állításait, lesz a héten a tévében A bérgyilkosnő.
Pénteken (16-án) egy klasszikussal heverjük ki a nemzeti ünnep páncélmackóit a hasunkból: Rocco és fivérei a Zone Európán 16.05-kor.
Szombaton elkérem a leguánom tányérsapkáját, s tisztelgek a pályáját már 1953-ban elkezdő Elio Petrinek az olyan filmjeiért, mint a Todo Modo (1976), A munkásosztály a paradicsomba megy (1971), Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1970: ezt adja az m1 22.40-kor, de előbb meg kell nézni a múltkor már ajánlott, ám a műsorváltozás áldozatául esett Emmát 20.10-kor ugyanitt, mert mindig minden Jane Austen-adaptációt meg kell nézni). A hülye leguán persze azt nézi, hogy: "Ez itt a Mesterhármas, táncra, magyar! Szóljon a nóta, zengjen a dal! Sláger Tibó, Bunyós Pityu együtt mulat Fásy Ádámmal. És önökkel, kedves nézőink!"
Vasárnap még egy adaptáció, ezúttal Henry James, az Egy hölgy arcképe (tv2; 0.50) és egy svéd film, a Saraband (m2; 22.10).
Kedden A bérgyilkosnő, mint mondtuk (ViaSat3; 22.05).
Csütörtökön egy másik mesterhármas: Két angol lány (Zone Europa; 10.45); Gengszterek klubja (ugyanott, este nyolckor) és A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (HBO; 21.00) - ja, ez kéne nekem is, puska, maguk szerint egy lépésről eltalálnám a tévém?
