étel, hordó - HORVÁTH

  • .
  • 2007. március 1.

Trafik

"Ott, ahol most a hinta száll, / Vén zsiványnak a szobra áll, / Volt egy nagy-nagy öreg faház, / S körülötte kiskocsma száz. (...) Legyen a Horváth-kertben Budán, / Szombaton este fél nyolc után..."
Ha Horváthot és a Krisztinavárost összeeresztjük, azonnal Honthy Hanna, a nemzet rózsaszínű lelkiismerete ugrik be, legalábbis a dal erejéig.

Csakhogy az idézett sláger már az 1940-es években is a nosztalgiakategóriába tartozott. A Horváth-kert ma már valóban csak egy park, játszótérrel, padokkal, buszmegállóval, az egykori szabadidőcentrum emlékét csupán emléktábla őrzi. De hát tudjuk jól, száz kiskocsmának is csak egy berúgás lehet a vége, ráadásul nemrégiben zárt a környék "szemefénye", az Utca legjobb kocsmája az Alagút utcában, szolidabb szórakozás után nézünk. Átellenben az egykori kerttel, szemben a Krisztina téri templommal Horváth (az interneten Horváth-Gösser) névre keresztelték az éttermet. Nem tudni, kései nosztalgiából vagy a tulajdonos neve miatt. Voltaképpen mindegy, hiszen nem messze innen Kovácsnak hívnak egy hasonló létesítményt, hiába, a legegyszerűbbet a legkönnyebb megjegyezni.

A Horváth már első látásra családi kisvendéglő, és odabent csak fokozódik a tűzhelyérzés. Barátságos pincér kapkodja kabátunkat, s azonnal friss csülköt ajánl egy kacsintás kíséretében. Szerencsénkre ezzel véget is ér a túlzott bizalmaskodás, van időnk körülnézni. A barna és zöld tónusok inkább sűrű erdőt, mint kertet juttatnak eszünkbe, de kétségtelenül meghitt és meleg hangulatot árasztanak - azért ne gondoljanak erdőtűzre. Ellenben a téglavörös (!) terméskőtapéta és a Gyurkovics Tibort ábrázoló fotók nem tűnnek a legszerencsésebb választásnak, a Puskás Öcsi falfelületnek meg minden bizonnyal oka van. Az viszont roppant szórakoztató, hogy egy naiv művész segítségével világ körüli útra indulhatunk a falfestményeken: Gizehtől Washingtonig, Londontól Budapestig, bár úgy tűnik, Párizs a legnépszerűbb, róla több látképet is megcsodálhatunk.

Lebbencs- (500 Ft) és hagymakrémlevessel (590 Ft) látunk munkához. Az előbbi napi ajánlat, az utóbbi sztenderd, s úgy tűnik, a csülköt kellett volna választanunk. A lebbencsleves ugyanis egészen kiváló betyárkaland, a másik viszont teljesen neutrális. Nem csíp, nem harap, de nem is melenget. Egyszerűen csak volt és nincs, és amikor a kisadag borjúpaprikás (1380 Ft) megérkezik, nem is emlékszünk rá. Ez sem napi ajánlat, és legjobb lesz hamar elfeledni. A nokedli túlságosan kemény, a hús viszont puha, bizony sokszor a zsírbőség (hogy a túlságosan pejoratív mócsingot mégse használjuk) miatt. A fokhagymás szelet sztrapacskával (1790 Ft) sem tökéletes, a köret túlságosan langyos. A hússal jól elboldogulunk, volt már ennél jobb, de sokkal rosszabb is. Nincs semmi baj, de a fantáziát, a kreativitást, az izgalmakat hiányoljuk. Szerencsére akad megmentőnk, a pisztáciás csirke joghurtos almával (1790 Ft), ami jóvátesz minden addig elkövetett hibát. Pikáns és könnyed, akár Honthy Hanna a nyolcadik ikszen túl.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.