étel, hordó - HORVÁTH

  • .
  • 2007. március 1.

Trafik

"Ott, ahol most a hinta száll, / Vén zsiványnak a szobra áll, / Volt egy nagy-nagy öreg faház, / S körülötte kiskocsma száz. (...) Legyen a Horváth-kertben Budán, / Szombaton este fél nyolc után..."
Ha Horváthot és a Krisztinavárost összeeresztjük, azonnal Honthy Hanna, a nemzet rózsaszínű lelkiismerete ugrik be, legalábbis a dal erejéig.

Csakhogy az idézett sláger már az 1940-es években is a nosztalgiakategóriába tartozott. A Horváth-kert ma már valóban csak egy park, játszótérrel, padokkal, buszmegállóval, az egykori szabadidőcentrum emlékét csupán emléktábla őrzi. De hát tudjuk jól, száz kiskocsmának is csak egy berúgás lehet a vége, ráadásul nemrégiben zárt a környék "szemefénye", az Utca legjobb kocsmája az Alagút utcában, szolidabb szórakozás után nézünk. Átellenben az egykori kerttel, szemben a Krisztina téri templommal Horváth (az interneten Horváth-Gösser) névre keresztelték az éttermet. Nem tudni, kései nosztalgiából vagy a tulajdonos neve miatt. Voltaképpen mindegy, hiszen nem messze innen Kovácsnak hívnak egy hasonló létesítményt, hiába, a legegyszerűbbet a legkönnyebb megjegyezni.

A Horváth már első látásra családi kisvendéglő, és odabent csak fokozódik a tűzhelyérzés. Barátságos pincér kapkodja kabátunkat, s azonnal friss csülköt ajánl egy kacsintás kíséretében. Szerencsénkre ezzel véget is ér a túlzott bizalmaskodás, van időnk körülnézni. A barna és zöld tónusok inkább sűrű erdőt, mint kertet juttatnak eszünkbe, de kétségtelenül meghitt és meleg hangulatot árasztanak - azért ne gondoljanak erdőtűzre. Ellenben a téglavörös (!) terméskőtapéta és a Gyurkovics Tibort ábrázoló fotók nem tűnnek a legszerencsésebb választásnak, a Puskás Öcsi falfelületnek meg minden bizonnyal oka van. Az viszont roppant szórakoztató, hogy egy naiv művész segítségével világ körüli útra indulhatunk a falfestményeken: Gizehtől Washingtonig, Londontól Budapestig, bár úgy tűnik, Párizs a legnépszerűbb, róla több látképet is megcsodálhatunk.

Lebbencs- (500 Ft) és hagymakrémlevessel (590 Ft) látunk munkához. Az előbbi napi ajánlat, az utóbbi sztenderd, s úgy tűnik, a csülköt kellett volna választanunk. A lebbencsleves ugyanis egészen kiváló betyárkaland, a másik viszont teljesen neutrális. Nem csíp, nem harap, de nem is melenget. Egyszerűen csak volt és nincs, és amikor a kisadag borjúpaprikás (1380 Ft) megérkezik, nem is emlékszünk rá. Ez sem napi ajánlat, és legjobb lesz hamar elfeledni. A nokedli túlságosan kemény, a hús viszont puha, bizony sokszor a zsírbőség (hogy a túlságosan pejoratív mócsingot mégse használjuk) miatt. A fokhagymás szelet sztrapacskával (1790 Ft) sem tökéletes, a köret túlságosan langyos. A hússal jól elboldogulunk, volt már ennél jobb, de sokkal rosszabb is. Nincs semmi baj, de a fantáziát, a kreativitást, az izgalmakat hiányoljuk. Szerencsére akad megmentőnk, a pisztáciás csirke joghurtos almával (1790 Ft), ami jóvátesz minden addig elkövetett hibát. Pikáns és könnyed, akár Honthy Hanna a nyolcadik ikszen túl.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.