Csakhogy az idézett sláger már az 1940-es években is a nosztalgiakategóriába tartozott. A Horváth-kert ma már valóban csak egy park, játszótérrel, padokkal, buszmegállóval, az egykori szabadidőcentrum emlékét csupán emléktábla őrzi. De hát tudjuk jól, száz kiskocsmának is csak egy berúgás lehet a vége, ráadásul nemrégiben zárt a környék "szemefénye", az Utca legjobb kocsmája az Alagút utcában, szolidabb szórakozás után nézünk. Átellenben az egykori kerttel, szemben a Krisztina téri templommal Horváth (az interneten Horváth-Gösser) névre keresztelték az éttermet. Nem tudni, kései nosztalgiából vagy a tulajdonos neve miatt. Voltaképpen mindegy, hiszen nem messze innen Kovácsnak hívnak egy hasonló létesítményt, hiába, a legegyszerűbbet a legkönnyebb megjegyezni.
A Horváth már első látásra családi kisvendéglő, és odabent csak fokozódik a tűzhelyérzés. Barátságos pincér kapkodja kabátunkat, s azonnal friss csülköt ajánl egy kacsintás kíséretében. Szerencsénkre ezzel véget is ér a túlzott bizalmaskodás, van időnk körülnézni. A barna és zöld tónusok inkább sűrű erdőt, mint kertet juttatnak eszünkbe, de kétségtelenül meghitt és meleg hangulatot árasztanak - azért ne gondoljanak erdőtűzre. Ellenben a téglavörös (!) terméskőtapéta és a Gyurkovics Tibort ábrázoló fotók nem tűnnek a legszerencsésebb választásnak, a Puskás Öcsi falfelületnek meg minden bizonnyal oka van. Az viszont roppant szórakoztató, hogy egy naiv művész segítségével világ körüli útra indulhatunk a falfestményeken: Gizehtől Washingtonig, Londontól Budapestig, bár úgy tűnik, Párizs a legnépszerűbb, róla több látképet is megcsodálhatunk.
Lebbencs- (500 Ft) és hagymakrémlevessel (590 Ft) látunk munkához. Az előbbi napi ajánlat, az utóbbi sztenderd, s úgy tűnik, a csülköt kellett volna választanunk. A lebbencsleves ugyanis egészen kiváló betyárkaland, a másik viszont teljesen neutrális. Nem csíp, nem harap, de nem is melenget. Egyszerűen csak volt és nincs, és amikor a kisadag borjúpaprikás (1380 Ft) megérkezik, nem is emlékszünk rá. Ez sem napi ajánlat, és legjobb lesz hamar elfeledni. A nokedli túlságosan kemény, a hús viszont puha, bizony sokszor a zsírbőség (hogy a túlságosan pejoratív mócsingot mégse használjuk) miatt. A fokhagymás szelet sztrapacskával (1790 Ft) sem tökéletes, a köret túlságosan langyos. A hússal jól elboldogulunk, volt már ennél jobb, de sokkal rosszabb is. Nincs semmi baj, de a fantáziát, a kreativitást, az izgalmakat hiányoljuk. Szerencsére akad megmentőnk, a pisztáciás csirke joghurtos almával (1790 Ft), ami jóvátesz minden addig elkövetett hibát. Pikáns és könnyed, akár Honthy Hanna a nyolcadik ikszen túl.
