"Bizonyos, hogy Chopin rosszul érezte magát a 'nagyközönség' előtt, az előtt az ismeretlenekből álló közönség előtt, amelyről sohasem tudod tíz perccel előre, hogy meg kell-e nyerned, vagy agyon kell ütnöd: elragadnod a művészet ellenállhatatlan mágnesével a magasságok felé, ahol a megritkult levegő kitágítja az egészséges és tiszta tüdőt - vagy elkábítanod gigászi és felujjongó kinyilatkoztatásokkal olyan hallgatókat, akik azért jöttek, hogy a kákán csomót keressenek. Kétségtelen, hogy a hangversenyek nem fárasztották ki annyira Chopin testi alkatát, mint amennyire felzaklatták a költő ingerlékenységét." Liszt Ferenc írt ekképpen Frédéric Chopinről (fotográfiánk az utolsó, 1849-es esztendőben mutatja) abban a kis könyvben, amelyet jószerint közvetlenül a nagy pályatárs és egykori meghitt barát halálát követően, 1850-ben állított össze, s mely könyvkülönlegesség új magyar kiadását éppen most pénteken mutatják majd be a Liszt Ferenc Emlékmúzeum kamaratermében (november 26., 11 óra).