tévésmaci - A halas vödör fölborul

  • .
  • 2010. november 25.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché bevégezték harcaikat a hundkutyákkal, azért még nem csendesedett el a berek egészen. Nagy vérfürdő volt, de a végső leszámolás még hátramaradt.
Mi lesz azzal, aki nem jött segíteni, amikor kellett? Mi lesz a hitszegő Vonyarccal? A vízimanók ivadékával. Vonyarc, aki nem sietett a menekülők segítségére, amikor a hundkutyák nyíva, sivítva kitörtek a walderdőből. Nem mutatta meg a helyes utat át a lápon, csak etette a gólyákat békaebéddel. Sztupa és Troché egyszer s mindenkorra megjegyezte az áruló nevét. S amikor eljött a harc vége, már csak a kisember problémáját kellett megmatekozni. Troché szétterpesztett lábbal kiállott a folyópartra, s éktelenül elkezdett ordítani. "Gyere elő, hydroparaszt! Letépem az arcodat!" Volt a Vonyarcnak egy helye a folyóban, az összefolyásnál, ahol napközben tartózkodni szokott. Olyan volt, mint egy rajzfilmben: a vízimanó heverészett a meder fenekén, s egy hoszszú nádszálon szivornyázta a levegőt - mert minden híreléssel ellentétben kopoltyúja az speciel nem volt neki, bármennyire is állította magáról. Tüdővel dolgozott ő is, mint a többiek, bár tagadhatatlanul tovább bírta lenn egy levegővel, mint bárki a Kacsaúsztató körül. "Nem mondom többet, gyere elő!" - rikoltotta Troché, s mintha már látni is vélte volna a víz alatt lapuló Vonyarc elmosódó körvonalait. Na, még mi vagyunk ugyanígy a tévével, látjuk termetes növésit, oszt be is kell már kapcsolni.

Pénteken (26-án), ha akarjuk, kétszer is (11.00-kor és 0.30-kor) megnézhetjük a Kogburn, a békebíró c. 1975-ös westernt, ami a maga idejében a mozikban is ment, csak akkor még az volt a címe, hogy A félszemű seriff, és John Wayne meg Katharine Hepburn játszották benne a főszerepet. Egy 1974-es Dickens-adaptációhoz lesz szerencsénk délután hatkor a Filmmúzeumon: Szép remények Michael Yorkkal. S ha már volt western, legyen "eastern" is: Rosszemberek (1978) az m1-en, 21.35-kor. Vagy tíz perccel előbb a Dunán Sára Sándor Tüske a köröm alatt című szerzeménye, melyben Cserhalmi György beleszeret Ráckevei Annába.

Szombaton csak egyszer kell odaülnünk a televíziós készülék elé, de tegye fel a kezét, aki még nem látta a Kutyaszorítóbant? Na ugye. Tehát csak a rend kedvéért: az m2-n lesz, 22.45-kor.

Vasárnap ismét egyszer kell tévézni: A sakál napja, amiben a terroristák meg akarják ölni a tábornokot, de nem sikerül nekik még úgy sem, hogy Edward Foxot küldik ellene. Tv2, 23.40.

Hétfőn a Filmmúzeumon este kilenckor Jeles András filmje, A kis Valentino, melyben a ráérős küldönclegény meglép egy akkoriban csinoskának mondható összeggel (ha jól emlékszem, 15 ezer forint), és belecsap a nagy tohuvabohuzásba. Julia Roberts és Albert Finney lép fel este kilenckor az AXN-en, s az Erin Brockovich - Zűrös természet c. filmben szó szerint megváltják a világot. És kerül egy szinte teljesen friss film is a házhoz, a 2005-ös iráni Hajnalhasadás. A gyilkos bűnhődési folyamatát ábrázoló filmet a Duna adja 22.35-kor.

Kedden újra eljön közénk a poétikusan ifjú Darvas Iván, s mint vándorkomédiás meghódítja a szívünket. Liliomfi a Dunán, 21.10-től. De van, aki tíz perce a Filmmúzeum műsorát nézi, mert ott az Arzén és levendula 1944-es kiszerkesztését vetítik Cary Granttal és Priscilla Lane-nel (rendezte Frank Capra). Utána pedig egyből jön Az olasz nép nevében című végjáték, melyben Ugo Tognazzi próbál borsot törni Vittorio Gassman orra alá, és fordítva. Szerintem nézzék meg.

Szerdán ordítsa mindenki jó hangosan, hogy "diszkóbaleset, diszkóbaleset", s ha már eleget üvöltötték, akkor (22.30-kor) az RTL Klub el is kezdi játszani a Zuhanórepülés című magyar filmet. Én persze inkább matinén nézem a Stuart Little kisegér című vérdrámát a ViaSat3-on, 11.05-kor.

Csütörtökön is lesz mit bámulni, én például A másik asszonyt (1950) fogom, 20.40-től a Dunán. Önök pedig 21.00-tól a Filmmúzeumon a 12 majmot: kinek a pap, kinek a papné. Különben is, jobban tennék, ha egyáltalán nem tévéznének, mert az olyan snassz. Mit csináltál? Tévéztem. Brrrr.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.