mi a kotta? - Agyonütendők

"Bizonyos, hogy Chopin rosszul érezte magát a 'nagyközönség' előtt, az előtt az ismeretlenekből álló közönség előtt, amelyről sohasem tudod tíz perccel előre, hogy meg kell-e nyerned, vagy agyon kell ütnöd: elragadnod a művészet ellenállhatatlan mágnesével a magasságok felé, ahol a megritkult levegő kitágítja az egészséges és tiszta tüdőt - vagy elkábítanod gigászi és felujjongó kinyilatkoztatásokkal olyan hallgatókat, akik azért jöttek, hogy a kákán csomót keressenek. Kétségtelen, hogy a hangversenyek nem fárasztották ki annyira Chopin testi alkatát, mint amennyire felzaklatták a költő ingerlékenységét." Liszt Ferenc írt ekképpen Frédéric Chopinről (fotográfiánk az utolsó, 1849-es esztendőben mutatja) abban a kis könyvben, amelyet jószerint közvetlenül a nagy pályatárs és egykori meghitt barát halálát követően, 1850-ben állított össze, s mely könyvkülönlegesség új magyar kiadását éppen most pénteken mutatják majd be a Liszt Ferenc Emlékmúzeum kamaratermében (november 26., 11 óra).

Ez utóbbi tényről azonban tán szólnunk sem lett volna szabad, hiszen annyi aktuális koncert vár ezúttal felemlítésre, hogy az valóságos versenyfutásra készteti a névtelen ajánlót.

S ha már verseny, hát a héten itt lesz nékünk - megnyerendő vagy agyonütendő közönségnek - a Chopin-maraton, amelynek két napja és tíz koncertje során a már-már lehetetlent kísértő Bogányi Gergely az érzékeny keblű és gyenge tüdejű lengyel összes zongoradarabjának eljátszására vállalkozik (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 27. és 28., tíz órától). Chopin gordonkára és zongorára írt Bevezetése indítja majd a hét másik jelentős sorozatát, Várjon Dénes pénteken elstartoló kamarazenei fesztiválját is, amely a romantika 19. és 20. századi alkotásait szedi formás csokrokba - az idei esztendő zeneszerzői kerek évfordulói előtt tisztelkedve. Az első koncert megannyi korai darabbal kecsegtet, köztük Dohnányi Ernő szerzői sorszámozást nyitó c-moll zongoraötösével (mely mű annak idején olyannyira elnyerte az idősödő Brahms tetszését), valamint Gustav Mahler folytatás és befejezés nélkül maradt ifjúkori Zongoranégyes-tételével (MTA Díszterem, november 26., fél nyolc). Másnap, a Chopin-darabokkal záruló második esten azután már érettebb alkotások hangzanak majd fel - Várjon mellett Simon Izabella, Rados Ferenc és a jeles brit gordonkás, Steven Isserlis előadásában (MTA Díszterem, november 27., fél nyolc).

Liszt fentebb idézett műve, amelybe amúgy a meglehetősen szélsőséges nézeteket valló kedves, Sayn-Wittgenstein hercegné is erősen beledolgozott, hosszasan elemzi a szlávság lelki alkatát, ám e témával kapcsolatban mi leginkább Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar pénteki hangversenyén szerezhetünk hasznos tapasztalatokat - a Patetikus szimfóniát, valamint a Gyenisz Kozsuhin (ez az orosz fiatalember nem más, mint az Erzsébet királyné verseny idei győztese) szólójával büszkélkedő, s a sorban második Prokofjev-zongoraversenyt hallgatva (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 26., fél nyolc).