A környező hegyek eléggé elszigetelik a vidéket, talán ennek is köszönhető, hogy megmaradt az autentikus, helyi konyhaművészet. Az egyik legősibb fogás például a híres le virtú: sűrű, minestrone-szerű leves, amelyet minden év májusában főznek. Hét hüvelyes, száraz zöldségből áll, amely az előző évből maradt meg, hét új, tavaszi zöldségből, hétféle húsból és hétféle tésztából. A levest hét órán át kell főzni. De a leghíresebb fogás a timballo: lasagne típusú, rakott tészta, amely nem friss tésztával, hanem palacsintával van rétegezve. Igazán különleges a mazzarelle is: felszeletelt, előfőzött báránymájjal és -tüdővel készült tölteléket göngyölnek kel- vagy salátalevélbe, majd a batyukat fűszeres paradicsommártásban párolják készre. Ugyancsak hagyományos fogás a scrippelle m'busse. Állítólag egy Enrico dei Castorani nevű szakács találmánya, aki francia séf mellett dolgozva egy alkalommal véletlenül a palacsintára öntötte a húslevest. A tojásból, lisztből és vízből készülő vékony palacsintát sok reszelt parmezánnal vagy pecorinóval töltjük meg, amely a leves forróságától krémesre olvad.
Scrippelle m'busse
(teramói parmezános palacsinta húslevessel)
Hozzávalók (2 adag)
1 tojás
3 evőkanál liszt
csipet só
kb. 2,5 dl víz
2 evőkanál olaj
6 dl tyúkhúsleves
10 dkg reszelt parmezán
vagy pecorino
A tojáshoz keverjük a lisztet és a sót, majd felöntjük a vízzel (használhatunk fele vizet és fele tejet). Csomómentesre keverjük, és 1-2 óráig lefedve pihentetjük. Serpenyőben, olajon vékony palacsintákat sütünk a masszából. Tálaláskor megszórjuk reszelt parmezánnal, feltekerjük, majd fejenként két-két palacsintát mélytányérba helyezünk. Rámerjük a húslevest, és azonnal, forrón tálaljuk.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
