"Olvasói levelek"

Magyar Narancs, 2010. november 4. Kedves MaNcs, az Esztergomban zajló politikai komédiáról szóló cikketekben érintitek a (most már csak volt) Szent István Gimnázium ügyét.

Mindöszsze annyit szeretnék a történethez hozzátenni, hogy az iskola és a városi önkormányzat között feszülő ellentétek nem a tanárok elbocsátásával kezdődtek, hanem jóval korábban, egy ingatlancserével. Az iskola korábbi épületét (ami Esztergom történelmi belvárosában van) ugyanis 2010. január 1-jéig vissza kellett szolgáltatni a Szatmári Irgalmas Nővéreknek. Ezt az önkormányzat mint az iskola fenntartója már 2007-ben megtette, de mire sor került erre az intézkedésre, az iskolavezetés és az önkormányzat viszonya megromlott. Az önkormányzat az esztergomi Kanonok-sorra ígért épület helyett, "háláját kifejezve", az iskola új épületét Esztergom-Kertvárosban jelölte ki (nagyjából hat kilométerre a városközponttól, a külvárosban) egy évek óta üresen álló, leromlott állapotú iskolaépületben. Az új épületbe pedig rövidesen új igazgatót is szerzett - nos, ennek a döntésnek sem volt túl széles a rajongótábora.

Maradok hűséges olvasótok,

Merész Gergő öregdiák

A fehér Pelé

Magyar Narancs, 2010. november 18.

"Most, hogy az ördögi Wayne maradt, mindenki arra vár, hogy sérüléséből felépülve pályára lépjen a szerződése utáni első meccsén. Vajon mit tud mutatni két-háromszor nagyobb fizetésért?" - zárja le e - nyilvánvalóan költői - kérdéssel Dénes Ferenc Wayne Rooney ügyében megfogalmazott mondókáját. Minek, ha jól hüvelyezem ki a velejét, az a fő mondanivalója, hogy túl sokat keresnek a sztárfocisták. S ahhoz képest nem nagyon törik magukat abban sem, hogy igazi sportemberhez méltó magánéletet éljenek, de meglesz ennek még a böjtje, s a közönség majd kimondja a sztár fejére a halálos ítéletet.

Vagy kimondja, vagy nem mondja ki - én erre tippelek. Ilyen a foci manapság, s nem is az az egészben a csodálatos, hogy ilyen, hanem inkább az, hogy ezen Dénes Ferenc (bár ő nem is annyira) és Sir Alex Fergusson csodálkozik.

Az angol labdarúgás az 1966-os világbajnoki cím otthontartása óta folyamatosan vezető szerepet vitt az európai klubküzdelmekben, de hegemóniára finoman szólva sem tett szert. Jelen szakmai állapotában erre alig is van esélye. Az ennyire felvert árakra éppen a túlélés miatt van szüksége, hogy úgy tűnjék, magas a tét.

Váradi Ernő

Budapest

Poszterférfiak, címlapnők

Magyar Narancs, 2010. november 11.

Drága Narancs,

a szokásosnál is nagyobb kíváncsisággal fogtam az olvasásba, amikor láttam, hogy legkedvesebb tévésorozatomról, a Mad Men - Reklámőrültekről közöltök kritikát, ám sajnos tömény keserűséggel kellett az asztalra csapnom kedvenc lapomat. Számomra úgy tűnik, a szerző (- greff -) is azok közé tartozik, akik úgy vélik, egy filmben nem történik semmi sem, ha nincs benne láncfűrész és időutazás, vagy ha a cselekmény nem egy tankhajón játszódik fegyverropogás idején, alulöltözött bakfisok körében. Egy házastársi krízis mély és megrázó ábrázolását közhelyesnek tartani pedig, tartok tőle, csakis a cikkíró meghökkentő éretlenségének leleplezésére alkalmas. Talán nem volna haszontalan, ha a szerző nem csak a GQ-t lapozgatná, hanem előfizetne mondjuk a Kreatívra is...

Bathó Márk