- minek -

A jelenbe nyúló poptörténet egyik legkedvesebb, ráadásul korszakokon átívelve is rendre izgalmas zenékkel jelentkező formációja négy év után jelentkezett új (tizedik) albumával.

Manapság ritkán beszélhetünk műfajteremtő zenekarokról, de a kaliforniai Deafheaven pontosan ilyen.

Négy év telt el a Los Angeles-i Ramona Gonzalez, ismertebb nevén, Nite Jewel előző, Real High című albumának megjelenése óta.

Két karizmatikus előadó (a Primal Scream énekese és a Savages énekesnője) szövetkezett egy mindkettejük számára formabontó album erejéig.

Óriási teher tizenévesként a világ legsikeresebb szerző-előadójának lenni, hiszen ettől kezdve érettebb produkciókat várnak tőle, jelentsen ez bármit is.

Egyszeri alkalomnak tűnt, amikor a két New Yorkban élő és alkotó, öntörvényű zenekészítő Darkside néven összebútorozott egy kiváló lemez erejéig.

A friss hangzásával szó szerint üdítő 2014-es Black Metal sikerét követően a londoni művész kissé eltűnt a reflektorfényből, bár különböző kollaborációk, alkalmi társulások (a hiphop Babyfather vagy a soul/jazz/funk Blue Iverson) révén rendre új és izgalmas zenékkel jelentkezett.

Julie Campbell, azaz LoneLady az öt-hat éves alkotói ciklusok híve, és e hozzáállást inkább megfontoltnak, mint lustának neveznénk.

A 2010-es évek egyik legfrissebb hangzású, egyben végtelenül szórakoztató formációja, a párizsi illetőségű Justice túlzás nélkül egy egész generációnak tanította meg, hogyan kell újraértelmezni és saját testre szabni az elektronikus tánczenét.

Poptörténeti pillanat lehetett, amikor Steve Marker amerikai gitáros 1994-ben megpillantotta az MTV 120 Minutes című műsorában a skót Angelfish posztpunk/goth együttes egyetlen klipjét (Suffocate Me).

A norvégiai Bergenből való Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe akusztikus duója kisebb forradalmat keltett, amikor 22 éve feltűntek a színpadon, majd kiadták első, Quiet Is the New Loud című albumukat.

Talán sokak számára meglepő, de Gary Numan soha nem tűnt el a popvilágból, miután a két Tubeway Army lemezzel (Tubeway Army, 1978; Replicas, 1979), majd első szólólemezeivel (The Pleasure Principle, 1979; Telekon, 1980) sikerrel definiálta azt, amit azóta is new wave-nek hívunk.