Ennek promotálásáért kért Buckingham néhány hónapos turnészünetet anyazenekarától – emiatt rúgta ki az együttesből élete egykori szerelme (és számos közös és szóló szerzemény ihletője) Stevie Nicks, az amerikai poptörténet eleven emlékműve. De Buckinghamnek nemcsak a zenekartól való másodszori, kényszerű és véglegesnek tűnő elválással, meg a kezdődő válóperrel kellett megküzdenie, hanem egy nyitott szívműtét következményeivel is – emiatt egy jó ideig kérdéses volt, hogy tud-e valaha énekelni, gitározni. Azonban a lassan 72 éves zenész napjainkban már éppen 30 állomásos amerikai turnéján vesz részt, amelyen bőven válogat a Fleetwood Mac daloskönyv általa szerzett gyöngyszemeiből is. De a program másik felét ez a tíz dal adja, amelyekről elmondható, hogy egy érett, rafinált, végtelenül muzikális zenész-előadó munkái, valamennyi érdemes arra, hogy alaposan szemügyre vegyük, hiszen van bennük annyi, hogy érdekessé váljanak a kalandosabb zenék után vágyakozók számára is. A témák és a motívumok terén jól hallható a Fleetwood-örökség, elvégre Buckingham nem tud, és szerencsére nem is akar szakítani teremtett popzenei világával. És a lemez merészebb gesztusaival, például a Swan Song lüktető elektronikus alapjával együtt éppen ezek a régi melódiákat életre keltő emlékek teszik az új repertoárt oly élvezetes hallgatnivalóvá.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
