A két londoni zenész-előadó-performer úgy tudta szerves egységbe forrasztani a minimal wave/coldwave típusú, csak látszólag hideg elektronikus zenéket és a posztpunk/shoegaze gitárzenei örökséget, hogy közben valamennyi albumukon érezhető volt, hová, mivé akarnak fejlődni. A Unityt 2019-es huzamosabb spanyolországi tartózkodásuk ihlette: a nullás évtized végére kipukkadó ingatlanlufi nyomán befejezetlenül maradt beton épületcsontvázak élménye ihlette az album sokszor disztópikus, máskor – minden gépi lüktetés dacára – szinte álomszerűen idilli tónusát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
