Sosem múlik

My Bloody Valentine: Loveless

Harminc éve, 1991. november 4-én jelent meg az az album, amely sok tekintetben újradefiniálta, mit érthetünk gitáron játszott popzene alatt. Igaz ugyan, hogy e hangzásnak számtalan követője akadt, de számos titkát máig őrzi. Ráadásul elkészítése kalandos és izgalmas volt, kreatív kísérletezés és sok móka kísérte – nem beszélve a tagok krónikus fülcsengése miatti ismétlődő leállásokról.

A My Bloody Valentine második lemezének csak kiadójuk, a Creation téboly határára sodródott vezetői nem örültek annyira, a negyedmillió fontba kerülő Loveless ugyanis a csőd szélére sodorta őket.

A Dublinban alapított, első felvételeit 1985-ben kiadó MBV-ből kevesen hallhatták ki a jövő zenekarát: Kevin Shields gitárjátéka és Colm Ó Cíosóig dobolása ismerős lehet, de a korai EP-k és minialbumok hangzása inkább a kor csilingelős indie gitárpopját idézi. Ehhez jött az őstag Gavin Conway éneke, ami utoljára az 1987 elején kiadott Sunny Sundae Smile című, még csak mérsékelten zajos (bár a maga nemében elbűvölő) dalban szólalt meg. Ezután az MBV Londonban telepedett le, itt találtak basszusgitárosra Debbie Googe személyében, és Conway utódjaként ekkor került a zenekarba Bilinda Butcher énekes-gitáros. Klasszikus korszakuk a Creationhoz szerződésükkel kezdődött 1988 elején, majd hamarosan két nagyszerű EP-vel (You Made Me Realise, Feed Me With Your Kiss), illetve az évtized legjobbjai között emlegetett Isn’t Any­thing című bemutatkozó albummal bővült katalógusuk; markáns ritmusszekcióval kísért, sok tekintetben formabontó gitárhangzás, és izgalmasan komplementer fiú-lány vokál jellemzi már ekkor készített felvételeiket is. A Shields által kifejlesztett és tökélyre vitt „glider guitar” technika is jól kihallható, amit leg­inkább az általa oly kedvelt Fender Jaguar és Jazzmaster gitárok tremolókarjának rángatásával és az erősítőkkel elért torzítással állított elő úgy, hogy közben a számok mélyén megőrződtek az elrugaszkodásként használt fülbemászó melódiák.