A My Bloody Valentine második lemezének csak kiadójuk, a Creation téboly határára sodródott vezetői nem örültek annyira, a negyedmillió fontba kerülő Loveless ugyanis a csőd szélére sodorta őket.
A Dublinban alapított, első felvételeit 1985-ben kiadó MBV-ből kevesen hallhatták ki a jövő zenekarát: Kevin Shields gitárjátéka és Colm Ó Cíosóig dobolása ismerős lehet, de a korai EP-k és minialbumok hangzása inkább a kor csilingelős indie gitárpopját idézi. Ehhez jött az őstag Gavin Conway éneke, ami utoljára az 1987 elején kiadott Sunny Sundae Smile című, még csak mérsékelten zajos (bár a maga nemében elbűvölő) dalban szólalt meg. Ezután az MBV Londonban telepedett le, itt találtak basszusgitárosra Debbie Googe személyében, és Conway utódjaként ekkor került a zenekarba Bilinda Butcher énekes-gitáros. Klasszikus korszakuk a Creationhoz szerződésükkel kezdődött 1988 elején, majd hamarosan két nagyszerű EP-vel (You Made Me Realise, Feed Me With Your Kiss), illetve az évtized legjobbjai között emlegetett Isn’t Anything című bemutatkozó albummal bővült katalógusuk; markáns ritmusszekcióval kísért, sok tekintetben formabontó gitárhangzás, és izgalmasan komplementer fiú-lány vokál jellemzi már ekkor készített felvételeiket is. A Shields által kifejlesztett és tökélyre vitt „glider guitar” technika is jól kihallható, amit leginkább az általa oly kedvelt Fender Jaguar és Jazzmaster gitárok tremolókarjának rángatásával és az erősítőkkel elért torzítással állított elő úgy, hogy közben a számok mélyén megőrződtek az elrugaszkodásként használt fülbemászó melódiák.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
