Egy vérbeli, számos hangszerrel mesterien bánó multiinstrumentalistáról beszélünk, aki úgy komponálja meg a dalok hangkulisszáit, hogy azok kellő teret biztosítsanak énekhangja számára. Zenéit, így az itt tárgyalt 4. albumát is nehéz kategorizálni (bár a soul/r&b vagy jazz/fúziós zene hatása nyilvánvaló), talán a legrokonszenvesebb benne, ahogy magától értetődő könnyedséggel tálalja saját, amúgy nehezen utánozható (de sokakat inspiráló) stílusát. A Dan Kye álnéven az explicit tánczenei szcénában is aktív (tavaly Small Moment címen egy remek albumot is kiadó) Rakei mestere a hol elektronikus, hol nagyon is organikus hangképek generálásának. Néha hűvösen elidegenítő tónusokkal ellenpontozza a meleg, hívogató dallamvilágot, a ritmusok még elevenebbé teszik, és egyben tagolják is a jól felépített, ötletekben gazdag, de sosem túlzsúfolt szerzeményeket. Remek, képzett vokalista, orgánuma szívbe markoló, dalszövegeit többéves terápiás múltja inspirálta, de az önmarcangolás sem húzza le a dalokat, amelyek hangulatukat tekintve pont annyira drámaiak vagy éppen nosztalgikusak, amennyit még elbír a szerkezetük. Az album csúcspontja a The Flood című tánczenei körítésbe csomagolt prog-soul darab: élmény hallgatni, ahogy fejezetről fejezetre építkezik és bontakozik ki a fináléig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
