Barotányi Zoltán

Naiv illúzió volt azt hinni, hogy a közelmúlt népszerű dizájnerdrogjai (mindenekelőtt a mefedron) betiltása után nem marad legális anyag a placcon. Csak éppen az újak hatásairól még annyit sem tudunk, mint a régiekéről.

A tea jó dolog, szépen párolog, és illatos az illata, ahogy azt Laár András oly frappánsan megfogalmazta. De vajon mitől lesz még jobb a tea, mit tudunk jól, s mit rosszul vele kapcsolatban?

Harminc évig szolgálták Amerikát és a világot az űrsiklók, de közel a búcsú: a végső küldetést teljesítő Atlantis egy piruettmanőver nyomán sikeresen összekapcsolódott a nemzetközi űrállomással. Utódát - ideiglenesen - Szojuznak fogják hívni.

Ha minden igaz, ősztől már büntetőadó sújtja a túlzottan sósnak vagy cukrosnak ítélt ételeket. De vajon mit kezd szervezetünk az édessel, és mit a sóssal?

Ha létezik a tudomány- és kultúrtörténetben ikonná nemesült, nem halványuló állócsillag, akkor Albert Einstein feltétlenül az. Lassan egy évszázada annak, hogy zseniális kutatóból és elméleti forradalmárból rögvest afféle übertudóssá katapultált a mérvadó és a teljesen bulvárszerű sajtó hasábjain is. Azóta pólót, bögrét, hátizsákot és biográfiát bármikor el lehet adni a nevével - utóbbit már csak azért is, mert Einstein élete mindenféle hype-on túlmutató módon tényleg kész regény. Személyiségének összetettségével és sorsának fordulataival talán még nem is állt oly egyedül - erről elég annyit mondanunk, hogy tudományos innovátorként és német zsidóként kellett átélnie a XX. század első felét. Ha még ehhez hozzájönnek a tudományos pálya máig érték- és időtálló eredményei, laikus és tanult elmét egyaránt próbára tevő, látszólagos paradoxonokban gazdag elmeszüleményei, akkor máris helyben vagyunk. S még csak ki sem merítettük e gazdag élet kincsesbányáját: nem tárgyaltuk magánéletének titkait és fordulatait, szót sem ejtettünk következetlen pacifizmusáról, politikai vonzódásairól, elfogultságairól és így tovább.

A régóta - ám valódi, nagy áttörés nélkül - folyó rákkutatások során néha a lehető legvadabb teóriák kerülnek elő. Nemritkán a szűkebb szakmán kívülről érkező kollégák leleményei.

Szokás szerint nyakunkon a szúnyogszezon, s ismét jöhetnek a dilemmák: hányszor és hogyan irtsunk, hogy komfortérzetünk, valamint az ökológiai kockázat is egyensúlyba kerüljön.

A nemrég magunk mögött hagyott zivataros időszak égzengéstől volt hangos. A súlyos anyagi károk mellett néhány tragikus eset is rávilágított a villámcsapások veszélyeire.

Egyre nagyobb vita dúl egy tavaly bejelentett ősembertani lelet körül. Lehet, hogy éppen ő volt közös ősünk. Vagy mégsem.

Százhuszonkilenc éve és két hónapja nem tudjuk, mi történt Solymosi Eszterrel, a tiszaeszlári kamaszlánnyal. Kövér György vaskos, helyi társadalom- és politikatörténeti, antropológiai kontextust és a nemzetközi kitekintést sem mellőző nagymonográfiájából, A tiszaeszlári drámából sem tudjuk meg ezt. Sok minden mást igen. A könyvet az Osiris adta ki.

Lapzártánkig tizenhárman haltak meg és 1200-an betegedtek meg egy rejtélyes kór miatt, elsősorban Németországban. Úgy tűnik, egy újabb baktériumtörzzsel kell szembesülnünk, amelyre nincs ellenszer.

Sok szempontból rekord tornádószezont tapasztaltak az Egyesült Államok érintett területeinek kevésbé szerencsés lakói. Talán ettől függetlenül, de az elemek már nálunk sem bírnak magukkal.