A múlt héten kulmináló, majd hétvégére lecsengő sajátos meteorológiai szituáció, a két anticiklon közé szorult labilis rétegzettségű, páradús levegő kedvezett a hevesebb légköri jelenségek, sokszor kiterjedtebb, láncba rendeződött, esetleg szervezettebb, ún. "mezoléptékű" zivatarrendszerek kialakulásának. A szokásos kártételek (jégeső, felhőszakadás, orkánerejű szelek, alkalmi tornádók, villámárvizek) mellett ezúttal a légköri elektromosság is megtette a magáét: a múlt hét elején (hétfő-kedd), 24 óra leforgása alatt 183 ezer (!) villámot detektáltak az Országos Meteorológiai Szolgálat műszerei. Akadt közöttük bőven, amely ember közelében csapott be. A gödöllői Grassalkovich-kastélyba ütött villám tönkretette a ház elektromos hálózatát, durván félbeszakítva Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét.A fővárosban egy harminc év körüli nőt többször is újra kellett éleszteni, majd hosszabb időn át mesterséges kómában tartani, mivel a margitszigeti nagyréten a közelében csapott be a villám. (A híradásokkal szemben nem közvetlenül belé vágott a ménkű, ezt ugyanis aligha élte volna túl.) Rosszabbul járt az az idős hölgy, aki még május végén a férjével üldögélt a Velencei-tó partján, majd egy közeli (alkalmasint a vízfelület által vonzott) kisülés miatt leállt a keringése, s a mentők már sikertelenül próbálták újraéleszteni.
Mint látni fogjuk, mindkét áldozat a lehető legszerencsétlenebb helyen tartózkodott - habár néha igen nehéz elkerülni a kockázatos szituációkat. Statisztikák szerint évente több tucat embert érhet villámcsapás - többségük kocogó vagy biciklis (az ő fém járművük különösen veszélyeztetett). Ugyanakkor, hála a gondosan elhelyezett villámhárítóknak, az okozott épülettüzek viszonylag ritkák - évente egytucatnyi ilyen esetre sem találnak bizonyítékot a tűzvizsgálók. Múlt hét elején azonban Pécelen egy háromlakásos társasház is leégett - az ok világos: a dombtetőre épült házra vétkes hanyagság miatt (a felelőst még kutatják) nem került villámhárító. Pedig e kártételekhez nem kell feltétlenül telitalálat - már egy, a ház közelében becsapó villám s az általa okozott kóboráramok is tönkretehetik egy háztartás értékes elektromos és elektronikai eszközeit. A villámcsapás okozta tragédiáknak mindenhol megvan a maguk legendáriuma. Nálunk a szomorú kuriózumok közé tartozik, hogy 1970 augusztusában Szucsányi Andrást, az MTK focistáját a pályán sújtotta halálra egy villám a csapat dunavarsányi edzőtáborában - csapattársait is a földre teremtette a kisülés, ám a B válogatott középpályás szíve nem bírta ki a sokkot.
A pillanat műve
A villámok statisztikája lenyűgöző: Földünkön évente akár hárommilliárd villám is átszelheti az eget - ehhez képest értékelendő az évente bekövetkező mintegy háromezer, halálos áldozattal járó tragédia. A villámok kialakulásának mechanizmusa és működése körül manapság is sok vita dúl, s világos az is, hogy ez alapján számos fajtájuk azonosítható. (Bővebben: Szikrából pattan, Magyar Narancs, 2009. július 30.) Annyi biztos, hogy már csak statisztikai okoknál fogva is a negatív töltésű felhőalapok és a pozitív töltésű talaj közti kisülések okozzák a legtöbb balesetet - a repülők természetesen bőven részesülhetnek a felszínt soha el nem érő felhővillámokból is. A villám csatornájában elképesztő folyamatok zajlanak le: a másodperc töredéke alatt (átlagosan 60 kilométer per másodperc sebességgel) lezajló töltésáramlás 30 ezer Celsius-fokra (a Nap felszíni hőmérsékletének 5-7-szerese!) hevíti és ionizálja a plazmaállapotba került (s gerjesztve fényt kibocsátó) levegőt - ami azután rohamosan kitágul, amit a távolabbi megfigyelők is jól érzékelhetnek - mennydörgés formájában. A rendkívül rövid ideig (átlagosan 30 mikroszekundumig) tartó kisülés során átlagosan 30 ezer, de szélsőséges esetben 100 ezer amperes áramerősség mérhető (ugyanez a villanykörtékben csupán néhány tized amper), mindez a 100 millió voltos feszültséggel együtt elképesztő teljesítményre teszi képessé e gigantikus kisüléseket. El tudjuk képzelni, milyen hatással lehet az emberre, ha éppen belé csap a ménkű: a másodperc töredékéig akár 100 ampert is kibír az emberi szervezet, ám több tízezernél már kevés az esély. A leggyakoribb halálok, hogy a heves töltésáramlás s az általa indukált erős elektromágneses tér megzavarja a szervezet érzékeny bioelektromos egyensúlyi hálózatát - s ennek csak a leglátványosabb következménye, hogy megáll a szív. Ehhez jön még, hogy a villám iszonyú hőhatása akár lángra is lobbanthatja az áldozatot - mechanikai ereje pedig pozdorjává zúzhatja a csontokat.
S persze egyáltalán nem szükséges, hogy a villám közvetlenül belénk csapjon - a közelben történt kisülés nyomán a talajban és annak felszínén is megindul a töltésáramlás, s ekkor már egyáltalán nem mindegy, hol és hogyan állunk. A megannyi tilalom kettős célt szolgál. Megakadályozni, hogy mi legyünk a kisülés közvetlen célpontja, ezért kerülendők azon helyek, ahová a legnagyobb valószínűséggel csap a villám - de azok is, melyek közvetítésével egy közeli villámcsapás esetén mi magunk is a másodlagos töltésáramlás akaratlan és szerencsétlen továbbítói, afféle eleven vezeték lehetünk. Éppen ezért zivataros, villámveszélyes időkben ne közelítsük meg a kiálló hegycsúcsokat, a hegygerinceket (ezekbe amúgy is gyakran csap a villám - ha rajtuk állunk, magunk leszünk az eleven villámhárító), a sík térségeket (itt esetleg mi lehetünk az egyetlen kiálló pont) és a nyílt vízfelületeket - részben hasonló okokból, s persze a kémiailag sosem tiszta víz túl jól is vezeti az áramot. Ha erdőben érne minket a zivatar, mást úgyse nagyon tehetünk, mint hogy fa alá állunk, de azért megpróbálhatunk megfelelő távolságra állni tőlük. Persze az sem előnyös, ha egy nagyobb tisztás közepébe pozicionáljuk magunkat - lásd e tekintetben a margitszigeti esetet. Ha zömmel fátlan, sík terep közepén magányos fa áll, akkor húzódjuk tisztes távolba tőle - alighanem ide csap a villám, s a közelben tartózkodóra annak direkt hatása éppúgy végzetes lehet, mint az általa indukált földáram. Ez utóbbi hatásának kalkulálásához figyelembe kell venni, hogy az áram zömmel a legkisebb ellenállás mentén halad, azaz a "legrövidebb utat" fogja megkeresni.
Ütni fog
Bár ennek mérlegelése egy adott pillanatban nem éppen egyszerű, annyi biztos, hogy ez a másodlagos részecskeáram a szilárd, nedves talajnak inkább a felszínét használja, a felületi kisebb-nagyobb repedéseket pedig átugorja. Nagyon nem szerencsés, ha éppen egy ilyen kisebb repedést, árkot, mélyedést hidalunk át testünkkel, hiszen ez esetben mi zárjuk rövidre az áram útját. Az áram hatása ilyenkor annál intenzívebb, minél távolabb van egymástól a ki- és belépési pont (például a két lábunk vagy kezünk), de ehhez még hozzájön az áramerősség, sőt azt is tekintetbe kell venni, mennyire vagyunk szigeteltek. Ez utóbbi alatt nem pusztán az áramot rosszul vezető, védelmet nyújtó ruházatot, lábbelit kell értenünk, bár ez már önmagában életet menthet, hanem azt is, mennyire nedves a bőrfelületünk. A vizes kültakaró nagyságrendekkel jobban vezeti az áramot, mint a száraz, mivel az ellenállás ilyenkor a huszadára csökken. Az ilyen, villám okozta másodlagos áramütés hevessége még attól is függ, hogy az áram pusztán a test felületén halad-e át, vagy a belsejében, s ennek során útjába ejt-e kulcsfontosságú szerveket. A széttárt kezünkön végigfutó földáram például a szíven is át fog haladni, s akkor már csak a szigetelés minőségén és az áramerősségen (azaz a szerencsén) múlik, leáll-e a keringés. Márpedig pontosan ez a szituáció fordulhat elő, ha például barlang vagy üreg bejáratánál állunk.A közelben, mondjuk felettünk becsapódó villám indukálta töltésáramlás ugyanis a sziklafelszínen terjed tovább, s az üreg átugrását megkönnyíti számára, ha éppen ott állunk, netalán nyújtózkodunk is.
Ennek érdekében ne álljunk olyan üregbe, ami nem mélyebb 1,5 méternél, s ha esetleg a barlang belsejébe húzódnánk - amely zömmel nedves és gyakoriak benne a vízfolyások -, álljunk kellően messze a falától, mennyezetétől is. A szabadban tartózkodva a legideálisabb pozíció - amennyiben más menedékre nem leltünk - az összezárt lábbal és térddel kivitelezett guggolás, a talpunk alatt több tíz centi vastag szigeteléssel (vastag ruha, esőköpeny, esetleg plusz egy nagy kő), amit megfejelhetünk azzal, ha a nálunk levő alufóliából készítünk egy gyenge Faraday-kalitkaként fungáló sátorfélét, ami azonban a talajjal nem érintkezhet. Kár, hogy e szituáció kevéssé életszerű: nem túl sok olyan kiránduló akad, aki tekercsnyi ezüstpapírral indul útnak. Pedig a Faraday-kalitka-effektus, vagyis az a jelenség, hogy zárt fémdobozba nem hatolnak be a külső elektromos erővonalak, más tekintetben is hasznunkra lehet. Ha autóban, buszon, vonaton vagyunk, akkor biztonságban érezhetjük magunkat - feltéve, ha nem érintkezünk a fémkasznival. A repülő fémteste is hasonlóan működik, de itt a szárnyon elhelyezett fémtüskékkel gondoskodni kell a súrlódás miatt felhalmozódó töltéstömeg szétszórásáról - különben az óriás kisülésekhez nem kéne vihar se.
A villámok persze nem csupán az emberéletet, de javainkat is veszélyeztetik. A villámhárítók látszólag sikeresen kanalizálják a közvetlen villámcsapásokat - ám ezek csupán a mechanikai és hőhatást mérséklik, a magához vonzott kisülést, s vele a töltésözönt a földbe vezetik. Miután megannyi dróttal, fémvezetékkel kapcsolódunk környezetünkhöz, azon keresztül be is juthat lakásunkba a villám hatása - ezért veszélyesek a közvetlen vagy a közeli lecsapók által indukált töltésáramlások, melyek a háztartásunkban és vezetékekben (akár a normál elektromos hálózatban, antennáinkban, egyéb összekötő kábeleinkben) is megindulhatnak.
Ilyen esetben jó szolgálatot tehet néhány túlfeszültség-levezető. Ezeket sokszor már a villanyórához is mellékelik, de nem árt e szempontból átnézetni a lakást, s értő szakemberrel kialakíttatni egy külön védelmi rendszert - nem csak az elektromos vezetékekhez, de az egyéb kábeleket is figyelembe véve. Hagyományosan s megfelelő külön védelem híján szokás a közelgő, elektromos kisülésekben gazdag vihar előtt az értékes berendezéseket áramtalanítani, az internet-, telefon- és tévékábeleket kihúzni, ügyelve az antennákra is - már persze, ha éppen otthon van az ember. Akadnak azonban fatális esetek, amikor minden hiába: a természet e téren is utat tör magának: néha a szomszéd villanyoszlopba csapó villám által indukált kóbor töltésáram formájában, s akkor oda a hifi, a tévé, a mosógép, a PC és a frizsider - s csak drága javítás árán menthetők meg vagy még úgy sem.
