Május közepén jelentkezett először az úgynevezett EHEC-járvány, mindenekelőtt Észak-Németországban, és a fertőzés hamarosan a legrosszabb, a járványos krimik forgatókönyvét idéző sebességgel terjedt. A veszteségadatokat sorolva hirtelen nem is tudjuk hova tenni, hogy nem a szegényes higiéniai körülmények között élő harmadik világról beszélünk. Márpedig a halálos áldozatok száma már lapzártánkig elérte a tizenhármat, és a mintegy ezerkétszáz fertőzött közül vagy háromszázan kerültek kritikus állapotba. Közülük 276-an a gyilkos baktérium termelte toxin okozta úgynevezett hemolitikus urémiás szindrómában szenvednek, amelynek tünetei és következményei a veseelégtelenségtől az agyvérzésig terjedhetnek. A fertőzés gócpontjaiban - mindenekelőtt Hamburg és Schleswig-Holstein tartomány egészségügyi intézményeiben - a hírek szerint kritikus helyzet alakult ki: a betegek nagy száma miatt már szükség van a szomszédos régiók segítségére is. A helyzet azért is ilyen súlyos, mivel az orvosoknak egyelőre fogalmuk sincs arról, hogyan kellene küzdeni a minden kezelésnek ellenálló (sőt még ellenünk is fordító) kórokozók ellen, ráadásul néhány pánikízű bejelentést leszámítva arról sincsenek biztos információk, hogy mi okozta a járványt. A fertőzés természetesen nem korlátozódik Hamburgra és környékére: Közép- és Dél-Németországból, ha kisebb számban, de ugyanúgy jelentettek betegeket. S ahogy sejteni lehetett, a ragály nem állt meg Németország határán. Hétfőig Svédországból, Dániából, Nagy-Britanniából, Hollandiából, Ausztriából és Svájcból is jelentettek betegeket. Egészségügyi szakértők - e tényeket és az efféle járványok karakterisztikáját alapul véve - úgy vélekednek, hogy az EHEC-fertőzés okozta krízis messze nem érte el a tetőpontját. Korántsem meglepő, hogy az uniós tagállamok mezőgazdasági minisztereinek hétfői debreceni informális találkozóján is ez játszotta a főszerepet - a német szakminiszter igazoltan hiányzott az eseményről.
EHEC, pec, kimehetsz
A járványért felelős betűszó egy népszerű baktériumcsalád, az Escherichia coli (becézve csak E. coli) família egyik különösen agresszív törzsét jelöli. Az EHEC nem először okoz járványt Németországban - emiatt persze felmerülhet a gyanú, hogy a baktérium endémikus, azaz őshonos, akkor viszont fölösleges volna Malaga környéki spanyol parasztokat vádolni. Más kérdés, hogy a betegség mostani lefolyása különbözik az eddigitől. Terjedése gyorsabb, természete agresszívabb, és más a célcsoport is: korábban főként gyermekeket betegített meg - most viszont az áldozatok kivétel nélkül felnőtt nők. Ebből a járványügyiek arra következtettek, hogy egy új, mutáns baktériumtörzsről van szó - azóta kiderült, hogy ez a ritka, Escherichia coli O104:H4 kódnevű kórokozó, melyet korábban egyedül egy koreai nőben mutattak ki, még 2005-ben. Ez a törzs ellenáll az eddig használatos antibiotikumos kezeléseknek, mindamellett veszettül termeli az úgynevezett Shiga-toxint, mely megkönnyíti terjedését és fokozza veszélyességét. Az EHEC az E. coli baktériumok úgynevezett enterohaemorrhagiás alcsoportjába tartozik: az általa okozott fertőzés gyakorta véres széklettel (azaz belső vérzésekkel) is járó hasmenéses tüneteket, altesti görcsöket okoz. A súlyos esetek többségét nem is maga a primer fertőzés okozza, hanem a mellékkövetkezmény gyanánt (többek között a toxin hatására) fellépő hemolitikus urémiás szindróma. Ennek lényege, hogy a vérlemezkék rohamos pusztulásnak indulnak, hamarosan veseelégtelenség, ebből fakadó urémia (húgyvérűség) és vészes vérszegénység lép fel. Még súlyosabb esetekben (ha ennyi nem volna elég) ehhez még stroke (agyvérzés) is társulhat, illetve a beteg kómába esik, amelyből gyakorta nem ébred fel. Az antibiotikumos kezelés nem használ - sőt még fokozza is a baktérium toxintermelő aktivitását. Nem sokat segít a dialízis sem - a sorozatos terápiás kudarcok pedig csak tovább fokozzák az egészségügyi szakemberek elkeseredését és pánikreakcióit. Az orvosok egyik reménye lehet az eculizumab (alias Soliris) névre hallgató hipotetikus csodaszer, amely klónozott immunsejtek által termelt úgynevezett monoklonális antitest - egyes becslések szerint a világ legdrágább gyógyszere. Már tavaly óta kísérleteznek vele az EHEC szövődményeinek kezelésére, de a most újra elindított tesztelés még nem zárult le.
Senki sem ejti még ki a száján a bombasztikus "szuperbaktérium" kifejezést - pedig úgy tűnhet, hogy az efféle multidrogrezisztens miazmák most már végképp nem csak az újdelhi vízhálózatban tenyésznek. (Erről bővebben: A szervezet még ellenáll, Magyar Narancs, 2010. szeptember 23.)
Spanyolkór?
A betegség elleni küzdelmet nehezíti, hogy máig sem tudjuk pontosan, mi is okozta - habár az efféle járványok tapasztalatai alapján kezdettől fogva valamiféle (például rosszul kezelt, esetleg trágyával fertőzött) zöldségre, gyümölcsre gyanakodtak.
A járvány kezdeti fázisában főként Észak-Németországban terjedt a kór, s az innen származó termények (főképpen biozöldségek) fogyasztásától óvtak az illetékesek - kiváltva ezzel a helyi német parasztok és érdekképviseleteik élénk tiltakozását. Múlt csütörtökön azután a patinás Robert Koch Intézet hamburgi részlege egy Dél-Spanyolországból, Malaga környékéről érkező uborkaszállítmányban mutatta ki az EHEC-kórokozót - látszólag megvolt a tettes, a lakosság pedig mind az uborka-, mind a saláta- és nyersparadicsom-fogyasztást hanyagolni kezdte. Közben megindult a mutogatás az unió (legalábbis az erős, TGM-i terminussal élve szalonrasszista vélekedés szerint) kevésbé higiénikus körülmények között működő "lágy alteste", Hispánia felé - felemlítve azt a gyanút is, hogy a spanyolok csupán importált észak-afrikai zöldséget címkéztek át és exportáltak Németországba, ami szigorúan tilos. Persze a megvádoltak sem maradtak adósak a válasszal: a malagai termelők szövetsége nemcsak határozottan cáfolta, hogy baktériummal fertőzött uborkát exportáltak volna Németországba, de érvelt is. Arra hivatkozott, némi joggal, hogy ilyen biozöldséget más országokba is exportáltak, és hasonló panasz sehonnan sem érkezett - legalábbis a tiltakozás idején, ám azóta a járvány máshol is megjelent. A termelők állítása szerint a szállítmány útközben, vagy már Németországban, a hamburgi nagybani piacon fertőződhetett meg. A spanyol mezőgazdasági minisztérium először megalapozatlan gyanúsítgatásokról beszélt - ennek ellenére az andalúziai mezőgazdasági üzemeket ellenőrizték, majd korlátozásokat vezettek be két cégnél, mivel a gyanú szerint ők exportálták a kígyóuborkát. A spanyol és német illetékesek közötti feszült viszony állítólag sokat enyhült, és szakértőik már együttműködnek a járvány elleni harcban.
A spanyol uborkát már rég kivonták a forgalomból, ennek dacára a járvány megállíthatatlanul terjed: a Robert Koch Intézet - hozzáteszszük: logikusan - nem zárja ki, hogy a betegséget okozó bélbaktériumot más élelmiszerek is tartalmazhatják (magyarul: a fene sem tudja, mi okozza a ragályt). Az intézet továbbra is azt tanácsolta a lakosságnak, hogy tartózkodjon az észak-németországi uborka, valamint paradicsom és saláta fogyasztásától - amitől meg a fent említett német parasztokat üti meg a guta. Nemrégiben az a gyanú is felmerült, hogy (Csehországgal együtt) Magyarországra is jutott az EHEC-baktériumtörzzsel fertőzött spanyol uborkából - legalábbis ezt állítja az élelmiszer-biztonságért felelős cseh hatóság. Lapzártakor úgy tudni: két magyar forgalmazó hozott be spanyol zöldséget, de arról már nincs hír, hogy forgalmazták-e a terméket. Most már csak reménykedhetünk, hogy a) a hír nem is igaz, b) a járványt nem is spanyol uborka terjeszti, c) csalánba nem üt a ménkű, a hazai élelmiszer-biztonsághoz szokott magyar gyomor pedig mindent kibír - hétfő estig Magyarországról még egyetlen, igazoltan az EHEC-hez köthető megbetegedést sem jelentettek.
Az Országos Epidemiológiai Központot nyolc olyan hasmenéses magyar betegről tájékoztatták, akik Németországban jártak a közelmúltban, vagy érintkeztek beteg német állampolgárral - közölte még hétfői sajtótájékoztatóján Szabó Enikő, az országos tiszti főorvos helyettese. Öt gyanús esetben már be is fejeződött és negatív eredménnyel zárult a mikrobiológiai vizsgálat, a másik három személy vizsgálata akkor még folyamatban volt. A nyolc magyar betegsége szövődménymentes, nem súlyos, egyiküket sem kell kórházban ápolni. A helyettes tiszti főorvos azt is hangsúlyozta, hogy a nyolc ember közt nincs közös pont, a megbetegedések egymástól függetlenek.Amúgy a betegség lappangási ideje nyolc nap, a tünetek közül először a hasmenés jelentkezik, ezt követheti láz, míg a rettegett szövődmény, a veseelégtelenséggel járó hemolitikus urémiás szindróma egy hét után várható. Az ÁNTSZ szerint érdemes megmosni és (amennyiben lehet) meghámozni fogyasztás előtt a zöldségeket, gyümölcsöket - ez elég is lehet az esetleges fertőzést okozó szennyeződés eltávolításához. Ezenkívül javasolják a nagyobb odafigyelést a személyi higiéniára, a kézmosásra, hiszen a fertőzés ennek hiányában emberről emberre is terjedhet.
