Barotányi Zoltán

A minapi észak-koreai nukleáris kísérlettel végleg bizonyossá vált, amit amúgy már három éve sejt a világ: immár kilenctagú az atomhatalmak exkluzív klubja.

A digitális hangrögzítés nyolcvanas évekbeli forradalma óta alapvetően megváltozott a viszonyunk a zenéhez. Más kérdés, hogy sokak szerint régebben valahogy mégiscsak jobb volt.

Mostanáig csupán mesebeli lények (romulánok, predátorok, balszerencsés tudósok) privilégiuma volt a láthatatlanság. S lehet, hogy így lesz ezután is. Vagy mégsem?

Farkas, hiúz, aranysakál és tán medve is - egykor mind megtalálhatók voltak a mostani országterületen belül. Ha minden igaz, lassan visszaszoknak hozzánk.

Az égbolt látszólagos változatlanságát rendre megbontják egyes újonnan feltűnő objektumok. A szupernóvák és a hipotetikus hipernóvák azonban nemcsak szépek, de veszélyesek is lehetnek ránk.

A tudósok évtizedek óta tartanak egy újabb világméretű, sok áldozatot követelő influenzajárványtól - a mostani aggodalmak minden korábbinál megalapozottabbnak tűnnek.

Niall Ferguson a negyvenes éveiben járó, azaz a szűkebb szakmán belül viszonylag fiatalnak számító skót történész már eddig is számos nagy sikerű könyvvel, s számtalan nagy vitát kiváltó, néha szándékoltan provokatív és nem is mindig a történettudomány terrénumába tartozó felvetéssel hívta fel magára a figyelmet. Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy éppúgy otthon van a pénztörténetben, mint a háborúk s a nemzetközi politika rejtelmeiben. S miközben a nemzetközi diplomácia vagy nagy birodalmak titkait kutatja, mellékesen geopolitikai kockázatelemzést végez egy nemzetközi hedge fund számára, a Channel 4-nak készített, általában aktuális könyvein alapuló folytatásos történelmi leckéi pedig rendre felbukkannak magyar tévéadók programján is. Első könyvei a Rothschild család szerteágazó históriáját tárták fel, ebből már majdnem logikusan következtek pénztörténeti munkái (utolsó, tavalyi könyvében ismét visszatért a pénz témájához, de már a világgazdasági krízis tükrében), később az első világháború történetével és tanulságaival foglalkozott behatóan. A brit és amerikai birodalom felemelkedéséről és hanyatlásáról szóló értekezései kapcsán sokan (elsősorban baloldali szerzők) vádolták birodalmi nosztalgiával és az imperializmus rehabilitálásával: mindehhez tudnunk kell, hogy Ferguson az úgynevezett kontrafaktuális történetírás (a sokak által kárhoztatott "Mi lett volna, ha" típusú elbeszélések) mestere, s amúgy is lényéből fakadóan revizionista, amennyiben a történettudomány "jól bevált", sztereotip ideáinak felülvizsgálatáról van szó. Ferguson egyik legmeghökkentőbb gondolatkísérletében azt vizsgálja, mi lett volna, ha a brit birodalom az első világháborúban inkább bölcsen hagyja nyerni a németeket: szerinte a hipotetikus eredmény egy német irányítású, demokratikus Európa, ahol nem tud gyökeret verni sem a bolsevizmus, sem a fasizmus/nácizmus - ráadásul közben a brit birodalom is megőrzi hatalmát és erejét.

Mindenki hallotta már a bugyborgást és a sivító-sziszegő hangot - de hogyan kerül a szénsav a szifonba, és miért jön ki belőle?

Néhányunknál soha nem ment ki a divatból, mások mostanában fedezik fel. A többség bakelitnek hívja - nem tudni, miért.

Lassan egy évszázada használjuk a jól ismert volfrámszálas izzólámpákat, de már nem sokáig. Klímavédelmi és energiatakarékossági okokból át kell adni a helyüket egzotikusabb s kissé bonyolultabb versenytársaiknak. Barotányi Zoltán

A vásznat benépesítő képzeletbéli és (látszólag) valódi lények közül a néző képzeletét leginkább megmozgató alfaj a pokoljáró művész. Változhat a kor, válthatják egymást műfajok, kicserélődhet a publikum, de a démonaival küszködő alkotóról nem tudjuk levenni a szemünket; gondolatainkban keveredik az irigység, a szánalom és a megkönnyebbülés.

Nincs olyan politikai mozgalom, melynek ne lennének lelkesen vállalt történelmi előzményei. Így van ezzel a Magyar Gárda is, amelynek mind ideológiájában, mind félkatonai, paramilitáris felépítésében, mind kétes legalitásában vagy akár kettős jellegében akadnak megboldogult ősei. Barotányi Zoltán