Film - Négynegyedben - Hannes Stöhr: Berlin Calling

Zene

A vásznat benépesítő képzeletbéli és (látszólag) valódi lények közül a néző képzeletét leginkább megmozgató alfaj a pokoljáró művész. Változhat a kor, válthatják egymást műfajok, kicserélődhet a publikum, de a démonaival küszködő alkotóról nem tudjuk levenni a szemünket; gondolatainkban keveredik az irigység, a szánalom és a megkönnyebbülés.

A vásznat benépesítő képzeletbéli és (látszólag) valódi lények közül a néző képzeletét leginkább megmozgató alfaj a pokoljáró művész. Változhat a kor, válthatják egymást műfajok, kicserélődhet a publikum, de a démonaival küszködő alkotóról nem tudjuk levenni a szemünket; gondolatainkban keveredik az irigység, a szánalom és a megkönnyebbülés. Hannes Stöhr, a harmincas éveiben járó rendező a berlini technó/house ütemekre mozgatott underground partikultúrát választotta filmje kulisszájául - ravasz és gyümölcsöző próbálkozás, hisz' az utóbbi évek egyik legsikeresebb német kulturális exportcikkéről beszélünk. A partik, kiadók, klubpromoterek világa azonban csak a szórakoztató karakterfigurákkal benépesíthető háttér, a rendező egy összeomlás határáig jutó dj gyógyulásáról próbál előadni egy kicsit néha naivnak tűnő, máskor meg hiperrealista mesét, szerethető karakterekkel és sok-sok minimalista elektronikus partizenével (Kalkbrenner filmzenéjéről lásd a Visszhang rovatot). A szereplőválasztás ilyen esetekben kulcsfontosságú, és Stöhrnek sikerült kifogni az aranyhalat: nem tudhatjuk, milyen színészi tehetségek rejtőzködnek még a dj-pultok mögött, de Paul Kalkbrenner elektronikus zenekészítő és lemezlovas, a BPitch Control nevű legendás független kiadó sztárja tökéletesen formálja meg a "rekreációs" droghasználattól bekattanó dj Ickarus figuráját. Keresetlenül őszinte és felesleges maníroktól mentes alakítást kapunk tőle, ami mögött azért ott rejlik a szcéna mély ismerete is. A sztori tulajdonképpen egyenes, mint a kasza: nevezett dj túl sokat tol mindenből, néha egy-egy szarabb anyag is becsúszik, s így egy pszichotikus roham után a "sárgaházban" köt ki. Egymást követik a skizofrén rohamok, drogos hallucinációk és a filmtörténetileg jól beágyazott csörték a főorvosnővel, miközben hősünk képtelen szabadulni régi, "jól bevált" életformájától, s lassan mindent tönkretesz maga körül. Hahaha, Trainspotting plusz Száll a kakukk fészkére, teszik hozzá a cinikus, néha még a lelkes recenzensek is - pedig valljuk meg, nem oly nagy szerencsétlenség, ha egy filmkészítő munka előtt szépen befigyeli a kötelező irodalmat. Stöhr pedig tisztesen végigviszi, amit elkezdett: enciklopédikus pontossággal megy végig a bemutatni kívánt mikrovilág minden etológiai, zenei, szerhasználati és szociálantropológiai sajátságán. Ráadásul szerencsés kézzel nyúlt a színészekhez is: Mathilde, a barátnő szerepében a magyar származású Rita Lengyel, a pszichiáternőt játszó Corinna Harfouch, vagy éppen a szerelmi rivális, leszbikus amazon guardot játszó Araba Walton is ihletetten hozza a maga figuráját. Az iróniával és némi melankóliával elővezetett happy end nyomán a főhős s a néző is látszólag gyógyultan távozik - hét végén, meglehet, ugyanazon klubban találkoznak, elvégre olyan jó néha visszaesni.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.