Film - Négynegyedben - Hannes Stöhr: Berlin Calling

Zene

A vásznat benépesítő képzeletbéli és (látszólag) valódi lények közül a néző képzeletét leginkább megmozgató alfaj a pokoljáró művész. Változhat a kor, válthatják egymást műfajok, kicserélődhet a publikum, de a démonaival küszködő alkotóról nem tudjuk levenni a szemünket; gondolatainkban keveredik az irigység, a szánalom és a megkönnyebbülés.

A vásznat benépesítő képzeletbéli és (látszólag) valódi lények közül a néző képzeletét leginkább megmozgató alfaj a pokoljáró művész. Változhat a kor, válthatják egymást műfajok, kicserélődhet a publikum, de a démonaival küszködő alkotóról nem tudjuk levenni a szemünket; gondolatainkban keveredik az irigység, a szánalom és a megkönnyebbülés. Hannes Stöhr, a harmincas éveiben járó rendező a berlini technó/house ütemekre mozgatott underground partikultúrát választotta filmje kulisszájául - ravasz és gyümölcsöző próbálkozás, hisz' az utóbbi évek egyik legsikeresebb német kulturális exportcikkéről beszélünk. A partik, kiadók, klubpromoterek világa azonban csak a szórakoztató karakterfigurákkal benépesíthető háttér, a rendező egy összeomlás határáig jutó dj gyógyulásáról próbál előadni egy kicsit néha naivnak tűnő, máskor meg hiperrealista mesét, szerethető karakterekkel és sok-sok minimalista elektronikus partizenével (Kalkbrenner filmzenéjéről lásd a Visszhang rovatot). A szereplőválasztás ilyen esetekben kulcsfontosságú, és Stöhrnek sikerült kifogni az aranyhalat: nem tudhatjuk, milyen színészi tehetségek rejtőzködnek még a dj-pultok mögött, de Paul Kalkbrenner elektronikus zenekészítő és lemezlovas, a BPitch Control nevű legendás független kiadó sztárja tökéletesen formálja meg a "rekreációs" droghasználattól bekattanó dj Ickarus figuráját. Keresetlenül őszinte és felesleges maníroktól mentes alakítást kapunk tőle, ami mögött azért ott rejlik a szcéna mély ismerete is. A sztori tulajdonképpen egyenes, mint a kasza: nevezett dj túl sokat tol mindenből, néha egy-egy szarabb anyag is becsúszik, s így egy pszichotikus roham után a "sárgaházban" köt ki. Egymást követik a skizofrén rohamok, drogos hallucinációk és a filmtörténetileg jól beágyazott csörték a főorvosnővel, miközben hősünk képtelen szabadulni régi, "jól bevált" életformájától, s lassan mindent tönkretesz maga körül. Hahaha, Trainspotting plusz Száll a kakukk fészkére, teszik hozzá a cinikus, néha még a lelkes recenzensek is - pedig valljuk meg, nem oly nagy szerencsétlenség, ha egy filmkészítő munka előtt szépen befigyeli a kötelező irodalmat. Stöhr pedig tisztesen végigviszi, amit elkezdett: enciklopédikus pontossággal megy végig a bemutatni kívánt mikrovilág minden etológiai, zenei, szerhasználati és szociálantropológiai sajátságán. Ráadásul szerencsés kézzel nyúlt a színészekhez is: Mathilde, a barátnő szerepében a magyar származású Rita Lengyel, a pszichiáternőt játszó Corinna Harfouch, vagy éppen a szerelmi rivális, leszbikus amazon guardot játszó Araba Walton is ihletetten hozza a maga figuráját. Az iróniával és némi melankóliával elővezetett happy end nyomán a főhős s a néző is látszólag gyógyultan távozik - hét végén, meglehet, ugyanazon klubban találkoznak, elvégre olyan jó néha visszaesni.

A Best Hollywood bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.