Az idei influenzaszezon szokatlanul enyhének mutatkozott - a szokásos, izolált járványgócok alakultak ki, a halálozások száma pedig alighanem belül maradt a szezononkénti átlagon. Ne tessenek megijedni: ez világméretben így is negyed-félmillió halottat jelent! Ők jórészt idős, amúgy is legyengült szervezetű emberek, még kialakulatlan immunrendszerű csecsemők, illetve súlyos, krónikus betegséggel viaskodó, sérült természetes védőpajzzsal bíró embertársaink közül kerültek ki, halálukat pedig többnyire nem is annyira maga a vírusfertőzés, mint az általa kiváltott szövődményszerű, bakteriális fertőzés okozta. A járványügyi szakemberek, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) illetékesei ugyan régóta paráznak újabb, világméretű influenzajárvány, ún. pandémia kitörésétől, de efféle, korábban hullámokban, majdnem szabályos ciklus szerint visszatérő és pusztító járvány több mint negyven éve nem csapott le - az 1968-69-es, ún. hongkongi vírus volt a legutóbbi, a típusa: H3N2, halottak száma: alig kevesebb, mint egymillió.
Korábban főképp attól félhettünk, hogy a madárinfluenza vírusa, amely izolált esetekben már amúgy is megtelepedett az emberi szervezetben, egyszer csak mutálódik, s létrejön egy emberről emberre terjedő verzió. Az sem új feltételezés, hogy az amúgy ugyanazon víruscsaládba (orthomyxo vírusok) tartozó madár- és embervírusok majd a sertés szervezetében találkoznak, s ebben a speciális organikus laboratóriumban jöhetnek létre újabb vírustörzsek - az embert megfertőző influenzavírusok ugyanis kacagva megélnek és szaporodnak a házisertésben is. (Lásd még: Mi a kő, tyúkanyó?, Magyar Narancs, 2005. szeptember 29.; Burokban született, Magyar Narancs, 2008. január 24.) Amúgy az influenzatörzseknél a gazdatest személye csaknem közömbös - az 1918-ban kitört, spanyolnátha fedőnevű pandémia (a mostani sertésinfluenzához hasonlóan H1N1 típusú!) kórokozója például a legújabb kutatások szerint éppúgy otthon volt madarakban, mint emberekben, s genetikai állományát tekintve inkább származott madárinfluenza-vírusoktól, mint a korábban pusztító embervadász rokonaitól. A kódnévről meg csak annyit: a H a hemagglutinin nevű fehérje, az N pedig a neuraminidáz nevű fehérjeszerű enzim rövidítése - az orthomyxo vírusok két nélkülözhetetlen építőanyagáról van szó.
Mint az ólajtó
A korábbi pandémiagyanús vírusok (lásd: a 2005-ös H5N1-es típusú madárinfluenza) feltűnése inkább csak oktalan pánikot okozott, s ahogy utólag látjuk, sehol sem váltotta be a korábban hozzá kapcsolódó félelmeket. Az utóbbi hetekben nyilvánosságra került esetek azonban több szempontból nyugtalanítóbbak - bár a járvány igazi természete és méretei felől még jó néhány napig, sőt tán hétig nem tudunk igazán megbízható prognózisokkal szolgálni. Az biztos, hogy az első, már "sertésinfluenza"-ként, egészen pontosan egy sajátos, addig nem ismert influenza-A vírus által okozott betegségként azonosított eseteket az Egyesült Államok déli határainál, Dél-Kaliforniában regisztrálták március 28-án és 30-án - ám ez pusztán a magasabb színvonalú egészségügyi ellátás következménye. Mexikóban már március közepétől észlelték az évszakhoz képest "késeinek" tekinthető járványt. Még egyszer azért szögezzük le: egy efféle epidémia terjedésének nincs közvetlen köze a kontinentális, téli hideghez - a "normális" influenzajárványok a szavannaövezetben is az ottani tél (a száraz évszak) alkalmával tetőznek, pedig ott akkor is rohadt meleg van! Ráadásul a virológiai vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a megbetegedéseket okozó, mint már említettük, H1N1 típusú vírustörzs emberi, madár- és sertésinfluenza-típusok (utóbbiból kétféle: egy amerikai és egy eurázsiai) genetikai kereszteződéséből jött össze. S az is csupán alapos gyanú, de nem bizonyosság, hogy kedvelt röfögő táplálékforrásunkról ugrott át az emberre, új kalandok reményében. Annyi azonban már most bizonyos, hogy ez a vírustörzs simán ugrik át emberről emberre, elvégre a fertőzöttek jó része sosem érintkezett disznóval közvetlenül - annál többet vélhetően fertőzött embertársaival. (Az élőállat- és sertéskereskedelem miatti aggodalmakon sajnos már túlhaladt az élet.) A virológiai vizsgálatok tanúsága szerint ugyanazon vírus pusztít Mexikó több tartományában - köztük a fővárosban -, mint az Egyesült Államokban, s lapzártakor mind több államban találnak az új influenzatörzzsel fertőzött személyeket - többnyire olyanokat, akik Mexikóból hozták magukkal a kórt. A betegség lefolyása amúgy eltéréseket mutat az egyes államokban, amit részben magyaráz, hogy csak több hét késéssel derült ki az epidémia valódi súlyossága, s a megbetegedéseket és haláleseteket csupán visszatekintésben tudják összegezni és egymással összefüggésbe hozni. Ennek megfelelően a lapzártakor 150 körüli halálos áldozat és a lassan kétezernyi megbetegedés is csak becslésnek tekinthető: Mexikóban speciel mostanáig (hétfő) "csupán" 20 elhalálozottnál és bizonytalan számú betegnél igazolták az új típusú H1N1-es vírus jelenlétét - a jobb módú országokban nem ily súlyos a helyzet, s jóval több a "gyanús" eset, mint a bizonyított H1N1-fertőzés. Most már a tudósok azt is látni vélik, hogy a járvány súlyosbodásáért felelős mutáció egy, a dél-mexikói Oaxaca államból való nő szervezetében mehetett végbe, felülfertőződés (szuperinfekció) révén - s egyben ő volt a járvány első halottja, még április 13-án. Figyelmeztető jel lehet, hogy Mexikóban a járványhoz kapcsolódó halálozási ráta hétszázalékos (összehasonlításként: ez a spanyolnátha esetében sem haladta meg az öt, mérsékeltebb becslések szerint a három százalékot) - ugyanakkor a világ többi részén eddig még egyetlen halálesetet sem kötnek a sertésinfluenzához. Szintén riasztó tendenciára utal, hogy a halálozások nem a fentebb részletezett, "szokásos" körből kerültek ki: 25 és 45 év közötti fiatal felnőttek estek áldozatul a járványnak, ami sajnos megint csak az influenzapandémiák előjele szokott lenni. Amúgy a leírások szerint a betegség lefolyása hasonlatos a szokványos influenzáéhoz (magas láz, izom- és végtagfájdalmak, felső légúti panaszok, köhögés, rossz közérzet, esetleg emésztőrendszerei problémák) - bár annál számos esetben nyilvánvalóan végzetesebb következményekkel jár.
Pánik a stadionban
A mexikói lakosság mindenesetre egészséges pánikkal reagált a fejleményekre: hírek szerint kiürült számos szórakozóhely, nem is szólva a futballstadionokról, az emberek jelentős része sebészeti maszkban lép ki az utcára - már ha egyáltalán. Lapzártakor Mexikón és az Egyesült Államokon kívül már egy tucatnyi országban regisztráltak a sertésalapú vírushoz köthető fertőzést (többek között Kanadában, Új-Zélandon, Olaszországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Svédországban, Dániában és Svájcban), bár ez több esetben inkább gyanú, mint bizonyosság. Nyilvánvalóan az egyes országok egészségügyi hatóságai és a WHO is reagáltak a járványra - igaz, e reakciók első pillantásra erősen esetlegesnek tűnnek. Mert mit is mondhatnánk arra, hogy némely mexikói bárba csak orvosi ellenőrzés után mehetnek be a páciensek, akarjuk mondani a szórakozni vágyó publikum, és szintén inkább a kuriózumok közé sorolható a japán reptereken használt, a vélt beteg hőmérsékletét detektáló szerkezet is. Annyi bizonyos, hogy mivel vadonatúj vírustörzs támadt ránk, valószínűleg természetes védettség sem alakulhatott ki vele szemben, és kétséges a mostanában beadott (alapvetően más influenzatörzsek ellen kifejlesztett) védőoltások hatékonysága is. Azonban érdekes és egyúttal biztató, hogy több, korábban is alkalmazott vírusölő szer, például a Tamiflu és a Relenza - mindkettő a már említett neuraminidáz enzim működését gátolja - hatékonynak bizonyult az újfajta vírustörzzsel szemben, bár korábban a spanyolnátha kísérleti célokból revitalizált, szintén H1N1 típusú vírusát nem ölte meg. A Tamiflu gyártója máris bejelentette, hogy ezentúl a szokásos mennyiség sokszorosát dobják piacra - kár, hogy a termelés felfuttatásához vagy nyolc hónapra van szükségük.
Az EU mindenesetre már eltanácsolta polgárait a fertőzésgócokba (Mexikó és az Egyesült Államok!) célzott utazásoktól, Obama elnök óvatosságra intett, de óvott a pániktól. (A járványkezdeményt pedig intő jelnek nevezte: Amerika nem maradhat le az orvosi kutatások terén!) Viszont egy izraeli illetékes azt jelentette be, hogy juszt sem fogják sertésinfluenzának hívni az új betegséget. (Amúgy ezt az új járvány karakterisztikája sem indokolja - egyre jobban terjed viszont a mexikói láz titulus.)
Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatója szerint eddig hat gyanús esetet vizsgáltak, ám valamennyi vaklármának bizonyult. Mindenesetre hazánk szeretne mintát kapni az eredeti kórokozóból (egy ún. vadvírust), hogy legalább tudjuk, miről van szó, s esetleg felkészüljünk a védőoltásgyártásra. Akadt már olyan, a médiának nyilatkozó járványügyi illetékes, aki szeptemberre, az új influenzaszezon kezdetére tette az új kórokozó megjelenését hazánkban, mások - WHO-forrásokra hivatkozva - úgy vélték, hogy ez a kivételes vírus nyáron is terjed. A spanyolnátha is vígan gyilkolt a rekkenő hőségben, tehát elképzelhető, hogy a közelebbi találkozásig nem kell bevárnunk a szezon végét sem. Állítólag Ferihegyen már figyelmeztető feliratok várják az érkezőket - csak remélni tudjuk, hogy a repülőn, gazdatestük melegében érkező miazmák is értenek majd a szóból.
