Visszatérő nagyvadak - Ordasok közt

Tudomány

Farkas, hiúz, aranysakál és tán medve is - egykor mind megtalálhatók voltak a mostani országterületen belül. Ha minden igaz, lassan visszaszoknak hozzánk.

Az emberiség húsevő nagyvadakkal való viszonya finoman fogalmazva is ellentmondásosan alakult: az alkalmi totemisztikus tisztelet nem zárta ki, hogy merő félelemből, gazdasági okokból, illetve a csúcsragadozók közötti szokásos konkurenciaharc jegyében vadul irtani kezdje őket. Nem történt ez másképpen a Kárpát-medencében sem: a nagyragadozók az erdős-hegyes vidékekre szorultak vissza, s úgy tűnt, Trianon után a magyar medve-, farkas- és hiúzpopuláció is az utódállamok fennhatósága alá került. Az utóbbi években azonban már van miért lelkesedniük az egzotikus, mesebeli ragadozók híveinek: ismét járja a magyar erdőket farkas, hiúz, sakál és néha medve is.

Hegyezd füled

Az egykor eltűntnek hitt ragadozók visszatérésére egyszerű a magyarázat. Miután a szomszéd országokban - az állomány vészes megritkulása után - abbamaradt az állatok tömeges irtása, ennek helyét a (gondosan meghúzott) határok közé szorított állományszabályozás vette át, s a ragadozópopuláció létszáma erőteljes növekedésnek indult. Az állati demográfiai robbanás természetesen a határ menti régiókra is kiterjedt, s mivel az esetleg (például farkasok esetén) több száz négyzetkilométert is bekóborló tappancsos vadászok amúgy sem igen törődnek holmi politikai határokkal, vadászterületük óhatatlanul kiterjedt. Tekintve a bekóborolt zóna nagyságát, némileg értelmetlen is feltenni a kérdést, hogy az erdőben megpillantott példány most a miénk, vagy csak portyázni jár mifelénk: örüljünk neki, hogy akciórádiusza immár kiterjed határ menti megyéinkre is. Mindazonáltal vadászok és természetvédelmi szakemberek egyöntetűen állítják: jelentős számú, zömmel nálunk tartózkodó, vadászó, sőt szaporodó aranysakál-, farkas- és hiúzpopulációt számolhatnánk meg - ha ez olyan egyszerű volna. Az egyik pillanatban itt, másszor amott tűnik fel ugyanazon farkas- vagy hiúzpéldány, ezért falubéliek, kirándulók vagy vadászok elbeszéléseiből legfeljebb annyit lehet leszűrni, hogy valami nagy szürke (barna) szőrös lény lapult a csalitosban, ám hogy milyen fajtájú, s hogy hány is van belőle, azt csak rafináltabb módszerekkel lehet eldönteni. Néhány éve a következővel próbálkoztak természetvédelmi szakemberek: mivel számos énekesmadár beépíti fészkébe a fák alatt fellelt állatszőröket, a használaton kívüli madárfészkek begyűjtésével, a szőrök azonosításával, illetve a fészkek térképre helyezésével már használhatóbb becslések készülhetnének a ragadozók számáról. A módszer értelmezéséhez tudnunk kell, hogy egy énekesmadár által használt terület egy ragadozóéhoz képest szinte pontszerű, azaz a madár igen jól detektálja a kicsiny területén áthaladó portyázót - ráadásul ez a vizsgálat sem a ragadozók, sem a madarak életét nem zavarja: a kiürült fészkek pedig ősszel nyugodtan összegyűjthetők, a szorgalmas vándorfajok ti. minden évben új lakást építenek maguknak.

A nálunk megfigyelt, esetleg infrakamerával is felvett farkasok és hiúzok zömmel az Északi- középhegységben, azon belül is a Zempléni-hegységben, illetve a Börzsönyben tanyáznak, a nyilván zsákmánykeresés közben átkóborolt medvék (anyaállat és bocsa) nyomait pedig az Aggteleki-karszton látták, még tavaly.

Toportyán, féreg

Kissé más történet a magyar nyelvben többek között nádi farkasnak, illetve toportyánnak, toportyánféregnek is nevezett aranysakálé. Ez az egykor a Kárpát-medencében is sűrűn előforduló ragadozó ugyanis délről tér vissza hazánkba: a Dél-Dunántúl jó részét már belakta, s a Tisza mentén terjed észak felé - mi több, pontosan a fent méltatott szőranalízis kimutatta, hogy az évtized közepén már a Börzsönyben is vadászott. Mostanában természetesen a hiúzészlelések kapnak nagyobb visszhangot: ezek a szép küllemű nagy- (vagy legalábbis közepes) macskák kifejezetten jól érzik magukat nálunk, s szinte már a fővárosi agglomeráció határán is megfigyelhetők. Természetes, hogy minden ilyen ragadozó felbukkanásakor felvetődik a kérdés - főképpen a környéken lakókból és dolgozókból: vajon nem okoz-e károkat egy ilyen ragadozófalka a haszonállatokra, nem ritkítja-e meg az egészen más halálra szánt vadállományt, s noch dazu: nem támad-e emberre? Nos, a vadászati és természetvédelmi szakemberek egyöntetűen állítják: amíg elegendő számú kisebb zsákmányállat (például rágcsálók) jut a farkasok, hiúzok, sakálok "étlapjára", addig nem állnak neki nagyobb növényevőket, pláne haszonállatokat zsákmányolni (előbbi az ingerült és irigy vadászok, utóbbi a kutyák és gazdáik miatt is kockázatos). Az ilyenkor illusztrációként felhozott bájos természetfotók (például békésen legelésző őzek szomszédságában egerésző farkas!) persze nem szólnak arról, amikor a nagyragadozók vadászatilag értékes vadat ejtenek el: a hiúz például imádja a muflont, sőt ő az egyetlen természetes ellensége. De egyelőre aligha veszélyezteti a hazai (amúgy nem őshonos, kizárólag vadászati célra betelepített) muflonállományt egy alig tucatnyi egyedből álló hiúzfalka - különben is: meg kell tanulnunk megosztozni a zsákmányon más élőlényekkel is. Az ügyben megnyilatkozó szakemberek váltig állítják, hogy sem hiúz, sem toportyán, sem farkas nem támad emberre - annál jobban fél tőle -, s emberi települést is csak farkasordító hidegben, zsákmány teljes hiányában közelítene meg (ez történt néhány éve Bulgáriában is, ahol azután a lakosság és a hivatásos vadászok alapos mészárlást rendeztek az éhes és didergő hiúzok, sakálok, ordasok között). Az alkalmanként előforduló, néha végzetes (főképp romániai) medvetámadások hátterében pedig többnyire az áll, hogy e példányokat bocs koruktól fogva ember etette, főképpen hússal. Így azután megszokták fajtánk közellétét - márpedig medvét nem jó tenyérből etetni, mivel nagyobb korában tőből viheti el a karunkat.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.