Barotányi Zoltán

Nem részletezzük, miért, de dolgozni kell. Lehetőség szerint mindenki olyan munkát szeretne, amit lelkesedéssel és odaadással lehet végezni, és ami természetesen legalább irtózatosan sok pénzt fial.

Múlt kedden - a cég által kiadott hivatalos nyilatkozat megfogalmazása szerint - személyes okokra hivatkozva lemondott Krecz Tibor, az RTL Klub hírigazgatója, aki alig négy héttel korábban elnyerte a kereskedelmi tévét irányító részvénytársaság vezérigazgató-helyettesi tisztét is. Van, aki a távozás okaként egy botrányosra sikeredett tévéműsort vélelmez, mások szerint a történet megértéséhez feltétlenül tudnunk kell: a köztévére jellemző "finanszírozási anomáliák" immár a kereskedelmi tévénél is bevett gyakorlatnak számítanak.

Ép testben ép lélek, vakmerőség, kitartás és biztos anyagi háttér nélkül botor dolog építkezésbe fogni, de néha még a sok pénz, a hozzáértés és az erős idegek sem mentik meg a fanatikus építkezőt az óhatatlan kellemetlenségektől. Az embertelen nehézségek mellett meglepő, de mégiscsak épülnek új házak. Igaz, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy az újdonsült háztulajdonost - mondjuk a trehány közművesek jóvoltából - saját otthonában üsse agyon az áram.

Amikor ambiciózus kormányzatunk két hete úgy döntött, hogy a tavaly elhatározott tízéves autópálya-programot mégis inkább öt év alatt szeretné lebonyolítani, már sejthető volt: gyáva számítgatás többé nem veszélyezteti a szebb jövőt. Igaz, egyelőre sehol a beruházásra szánt pénz, de újra csatasorba áll Simicska Lajos, ami mindennél többet ér.

Gondoljunk bármit is a rendszerváltás értelméről, annyi bizonyos: 1990-től a politikai élet és a választások szabadsága terén az ország végre túllépett saját fontolva haladó hagyományain (na jó, a legtöbbjükön). Tíz éve a polgárok titkos, általános és közvetlen módon választhatják meg képviselőiket, s ebben sem megszálló hadseregek, sem erőszakos honi hatóságok, sem paramilitáris terrorszervezetek nem zavarják őket (sajnos az etetés-itatás és a készpénzosztogatás is abbamaradt). Aki ennek jelentőségét nem bírja felfogni, annak bízvást ajánlható a Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998 című, a (vállaltan baloldali kötődésű) Politikatörténeti Intézet gondozásában megjelent tanulmánykötet.

Amikor a közismerten katasztrofális kárpótlási törvény nyomán ismét a nép kezébe került a föld, már sejthető volt: ebből csak baj lehet. Az Országgyűlés azóta minden döntésével és nem döntésével csak súlyosbította az agrárágazat helyzetét, s a jelenlegi erőviszonyok ismeretében csekély az esélye annak, hogy bármilyen ésszerű változtatás végigjusson a törvénygyáron.

Ismét léptek egyet a szerzői jogok hivatásos védői: a taxiscégek, konditermek, áruházak, árvaházak és a vízi drogdiszkók már eddig sem úszták meg ingyen, de az év elejétől már a zenélő telefonközpontok fenntartóinak is jogdíjat kell fizetniük.

Csak most puszta igazán a puszta - állítja a lánglelkű, és mint mindig, most is igaza van. Népe hajlékába bújva hallgat, s magában mormol, míg künn a fagy baltája villog. Január van.

Az öntudatos állampolgárok - és soraikban a tájékozott drogfogyasztók - eddig sem engedhették meg maguknak, hogy csak úgy szimplán kiszáradjanak, ezután meg különösen nem, hiszen így képtelenek lennének eleget tenni egy forgalmi ellenőrzés során óhatatlanul bekövetkező rendőrségi kérésnek. A haza eddig csak vérünket kérhette, de ezután más testnedvek is szóba jöhetnek. A rendőrség tavaly óta rajta van a témán, a most záruló tender nyomán pedig néhány héten belül megtudhatjuk, ezután melyik gyorsteszttől kell félnünk.

Sokan vannak. Baromi nagyok. Rondák, mint mi. Tele vannak gyúlékony áruval, fűtőértékük magas. A nép szereti őket. Már az egyik fele. A másik nem, de az a kisebbik, különben sem számottevő mint célcsoport, mert nemcsak itt, de sehol sem vásárolnak, vagy partizánok, nevetséges ellenállók, akik nem hiszik el, hogy egy új városközponttal ajándékozták meg őket.

Alighogy lezárult a jövő évi agrárbüdzsé körüli huzavona, máris kezdődik az újabb cirkusz, ezúttal a létrehozandó Nemzeti Földalap birtoklása miatt. Raskó György agrárszakértő, MDNP-alelnök, egykoron a földművelésügyi tárca közigazgatási államtitkára, a jelenlegi Miniszterelnöki Hivatal alkalmi bedolgozója arról beszél, hogy a mezőgazdaság bajainak félrekezelése törvényszerűen vezetett eme áldatlan helyzethez. A baj persze a mezőgazdaság világában sem jár egyedül: Raskó szerint a dilettáns módon, koncepciótlanul szétszórt agrártámogatások tovább rontották az ágazat helyzetét.

Októberben egy tollvonással megszüntették az állam jogát arra, hogy a korábban zárttá minősített bányászati területeken koncessziós pályázatot írjon ki. A hivatalos indoklás szerint ez komoly bevételkieséssel nem jár - ellenben pénz híján könnyen nőhet a bányászással járó környezetvédelmi, vízügyi kockázat.