Szerzői jogok a telefonközpontban: Kicsengetés

Tudomány

Ismét léptek egyet a szerzői jogok hivatásos védői: a taxiscégek, konditermek, áruházak, árvaházak és a vízi drogdiszkók már eddig sem úszták meg ingyen, de az év elejétől már a zenélő telefonközpontok fenntartóinak is jogdíjat kell fizetniük.

Ismét léptek egyet a szerzői jogok hivatásos védői: a taxiscégek, konditermek, áruházak, árvaházak és a vízi drogdiszkók már eddig sem úszták meg ingyen, de az év elejétől már a zenélő telefonközpontok fenntartóinak is jogdíjat kell fizetniük.

Nem árt tudnunk, hogy a hatályban lévő törvény szerint, ha Magyarországon bárhol bármely szituációban felcsendül egy melódia, azért valakik már kicsengették a pénzt - vagy ha mégsem, akkor megnézhetik magukat.

A szerzői jogdíjak beszedésének honi felelőse az Artisjus Egyesület, akik a befolyt pénzen általában osztoznak a két másik kollektív jogkezelővel, a lemezkiadókat tömörítő Mahaszszal, valamint az Előadóművészek Jogvédő Irodájával. Az Artisjusnál a zenefelhasználásról szerzett tapasztalatok bővülésével hatol előre a jogi szabályozás: a taxik, áruházak, strandok már fizetnek, most viszont a telefonközpontok kerültek sorra, mivel hívásvárakoztatás közben különböző, ámde egyként rettenetes zeneszámokkal nyűvik a telefonáló amúgy is elhasznált idegeit. Nos, ezután is játszhatják a Hópelyhek táncát Tomitától, Scott Joplin-számokat analóg szintin elővezetve, vagy jöhet Vangelis, a zene abszolút nullpontja,

mindenképpen fizetniük kell,

mégpedig szabott árakon: 1-20 mellékvonal esetén havi 1000 forint, 20-100 csatlakozó vonalnál már 1500 forint a taksa, azután pedig 50 mellékvonalanként ugrik egy ötszázast a díjszabás. Akik naiv módon lejárt védettségű felvételekkel akarnak villogni (frappáns ötletnek tűnhet például a viaszhengerre felvett Kossuth-beszéd remastered verziója), ne adj´ isten saját zeneművel szeretnék - nem kis befogadói áldozatok árán - elkerülni a jogdíjfizetést, azok csalódni fognak. A szerzői jogok védői nem kívánják elválasztani az ocsút a búzától, úgyhogy aki zenét nyomat, az fizet - elvégre arra senkinek sincs ideje, hogy utánanézzen, mikor kapcsolják ki a nyolcvanéves gramofonlemezt, és váltanak át inkább lakodalmas technóra. A saját szerzemények viszont maguk is - meglehet, nem kért - védettség alá esnek, éppen ezért nyilvános felhasználásuk esetén így is, úgy is beszedik értük a védelmi pénzt.

A jogászok mindezt távbeszélő útján megvalósuló zenei felhasználásnak nevezik.

Felvetődhet persze a kérdés: vajon honnan értesül arról a szerzői jogvédő, hogy hirtelen felindulásból dodekafón zenére várakoztatjuk cégünk jobb sorsra érdemes ügyfeleit? Első gyanúnk persze a Matávra terelődik, de szó sincs róluk: az Artisjus ugyanis

a telefonkönyvből indul ki,

innen veszi szerzői jogdíjfizetés tekintetében gyanúsnak tűnő potenciális ügyfeleit, majd nekilát lenyomozni őket. Ennek, az obligát telefonálgatáson kívül, fontos eleme egy úgynevezett tájékoztató levél kiküldése, melynek nélkülözhetetlen tartozéka az adatszolgáltató lap, a jövendőbeli kliensek ezen vallhatják meg, hogy a süket csöndet vagy inkább az Artisjus szabott árait választják-e. Ha késlekednének, megy az ismételt felszólítás, ha megvallják tetteiket, úgy negyedévenként kapják a jogdíjfizetési közlönyt, mely tartalmazza az aktuális tarifákat. Az Artisjus egyéb esetekben is előszeretettel használja szorgalmas kutatómunkával kialakított nyilvántartásait: dolgoztak ugyan kamarai meg a KSH-tól származó információk alapján, ám ezek a nyilvántartások állításuk szerint nem vehetik fel a versenyt a saját terméssel. Ezek után talán meglepő, de az Artisjus mindössze 30 munkatárssal végzi a maga felderítői, kutatói és ellenőrzési tevékenységét - kielégítően. És hogy biztosan akad munkájuk, azt az Artisjus legfrissebb közleménye is bizonyítja, melyben fehéren-feketén ott áll, hogy a szerzői jogvédők a jogdíjszámítás alapját képező adatokat, továbbá a zeneművek felhasználásának módját és mértékét a helyszínen ellenőrizhetik.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.