Bundula István

Nincs megállás, nincsen szünet: ősszel még csupán transzparens szólította fel Novák Dezső edzőt a távozásra, múlt héten már a Fradi-székház betört ablakai jelezték a szurkolók (most nem a Novákot megbuktató kemény mag) elégedetlenségét. A labdarúgó-szakosztály elnöksége kedden két meccsre szóló ultimátumot intézett Varga Zoltánhoz (vagy két győzelem, vagy viszlát), de a másnapi döntetlen után mégsem az edző ment, hanem a szakosztály elnöksége. A klubvezetés maradt és maradtak a futballszakosztály fizetett alkalmazottai is. Furulyás János az FTC-Videoton-derbi után telefonon jelentette be lemondását Szívós István klubelnöknek.

Az elmúlt hetekben két olyan, egyébként egymással vitatkozó publicisztika jelent meg lapunkban (Arató András: Távol a mennyországtól, február 13., illetve Pokol Béla: Távol Arató Andrástól, február 27.), amelyik kiemelten foglalkozik a Fidesz szerintük várható 1998-as választási stratégiájával. A szerzők egyaránt arra a tavaly decemberi interjúra alapozzák fejtegetéseiket, amelyet Kövér László Fidesz-alelnök adott a Magyar Hírlapnak, s amelyben - Arató és Pokol értelmezésében - az alelnök az MSZP-vel való esetleges koalíciót is "meglebegteti". A Narancs erről és még sok minden másról is jól megkérdezte Kövér Lászlót.

Liszkai Péter a Szokai-Tocsik-ügy kirobbanása óta lapunknak nyilatkozott először hosszabban.

Szeptember végén még a pártszakadás sem tűnt kizártnak, december végére azonban kormányzati tényező lett: röviden így summázható a Romániai Magyar Demokrata Szövetség utolsó negyedéve. Kellett ehhez a novemberi parlamenti választás, seregnyi káderpolitikai konfliktus a párton belül. No meg annak a felismerése, hogy választaniuk kell: vagy elfogadják végre (ha fenntartásokkal is) a magyar-román alapszerződést, vagy menthetetlenül egy platformra kerülnek Funarral, C. V. Tudorral meg a többi magyarfaló mélyrománnal.

Múlt pénteken Horn Gyula miniszterelnök Kuncze Gábor belügyminiszter előterjesztése alapján azonnali hatállyal felmentett tisztségéből négy vezető rendőrtábornokot. Pintér Sándor altábornagy, országos rendőrfőkapitány, Bodrácska János vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány, Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója és Valenta László dandártábornok, az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatója nemcsak posztjuktól, hanem a testülettől is kénytelenek voltak megválni, mivel november 30-val nyugdíjazták őket.

Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990/LV. törvény módosítása - ismertebb nevén az összeférhetetlenségi törvénytervezet - körüli, évek óta tartó huzavonával lapunk is többször foglalkozott (legutóbb: MaNcs, 1996. június 27.). A nyári ülésszak végén az SZDSZ-es Hankó Faragó Miklós önálló képviselői indítványaként benyújtott tervezet már nem került napirendre, de az akciónak annyi eredménye mégis volt, hogy a nagyobbik kormánypárt egyértelműen kötelezettséget vállalt: őszre saját, minden eddiginél teljesebb szövegváltozattal áll elő. S lőn: a szocialista Bihari Mihály által jegyzett javaslatról - s a hozzákapcsolódó hatpárti módosító indítványokról - várhatóan a jövő héten lesz a zárószavazás. Ám hogy ez végül megkapja-e a kétharmados többséget, az ebben a pillanatban korántsem biztos. Az SZDSZ ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőit érintő összeférhetetlenség már e ciklusban hatályba lépjen, az MSZP viszont, amelynek egyébként ez kilenc képviselőjét, köztük Pál László MOL-vezetőt is érintené, jogelvi okokra hivatkozva a ciklus lejártáig halasztaná a hatálybaléptetést.

Az utóbbi hetek korrupciós botrányai minden eddiginél jelentősebben átrendezték a honi politikai viszonyokat. A nemrégiben még előre lefutottnak tartott 1998-as választások hirtelenjében háromesélyessé váltak, s az, hogy a korábban Polgári Szövetségnek nevezett Fidesz-KDNP-MDF hármas is tényező lett, elsősorban a fiatal demokraták felfutásának köszönhető.

Miközben a Tocsik-ügyet vizsgálva parlamenti bizottságok, kormányzati, rendőrségi, ügyészségi szervek, oknyomozó újságírók próbálják átrágni magukat a rendelkezésükre álló - és egyre szaporodó - dokumentumkötegeken, az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága a múlt héten közzétette jelentését a sajnálatos eseményekről.

Az úgynevezett Tocsik-ügy mellett jószerivel csak Giczy György két héttel ezelőtti kijelentése keltett az átlagosnál nagyobb figyelmet.

Az MDF országos támogatottsága ugyan továbbra is 5-7 százalék között mozog, ám míg a márciusi frakciószakadást megelőző időszakban a párt politikusai elsősorban egymás lejáratásával voltak elfoglalva, addig manapság, különösen az utóbbi hónapban, élénk szervezőmunka jellemzi a szervezetet. Pártvélekedések szerint pontosan ezért kellett Lezsák Sándort elnökké választani: az MDF-ben ő ért ehhez a legjobban. A párt tisztségviselői érvként a közelmúltban megalakult vállalkozói, falu- és munkástagozatot, illetve Lezsák permanens országjárását hozzák föl. "Két év nagy idő", bizakodnak, és ezen ne akadjunk fenn; félidőben ez így van rendjén.

Arról, hogy hogyan született meg az aláírás előtt álló román-magyar alapszerződés, és mit tartalmaz, a Magyar Narancs a következőket tudta meg.

Akár az állampárti időkben: a lapzártánk idején tartott kormányülésen Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte, s ezt Horn Gyula miniszterelnök - Dunai Imre érdemeinek elismerése mellett - akceptálta is.