Tb-ingatlanügy: Részvényelbocsátás

szerző
Bundula István
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A múlt csütörtöki kormányülésen Kökény Mihály népjóléti miniszter javaslatára a kormány felkérte az Állami Számvevőszéket, hogy világítsa át az Egészségbiztosítási Önkormányzat gazdálkodását: mindenekelőtt az OTP Ingatlan Rt.-től vásárolt Wesselényi utca 20-22. szám alatti ingatlannal, valamint a Club Aliga Rt.-nél történt alaptőke-emeléssel kapcsolatos tranzakciókat.

Lapunk egy hónappal ezelőtt elsőként számolt be arról, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EbÖ) alelnöke, Simsa Péter az önkormányzat mandátumának június 18-i lejárta előtt annak ellenére hozta tető alá az ingatlanvásárlási akciót, hogy az egészségbiztosító törvényességi felügyeletét ellátó Népjóléti Minisztérium (NM) már áprilisban törvénytelennek ítélte a szerződést (Székházmesterek, MaNcs, június 12.). Június 19-én az EbÖ ki is egyenlítette a számlát: az 1 805 032 000 Ft-nyi nettó vételárat OTP-részvényekben, a 429 008 000 Ft-os áfát pedig készpénzben. Ez utóbbi tény július 1-jén került nyilvánosságra, amikor Kis Gyula (MDF) intézett azonnali kérdést a parlamentben a népjóléti tárca vezetőjéhez a Wesselényi utcai székház ügyében; mellesleg úgy tűnt, maga Kökény miniszter is akkor hall először a dologról.

Levelező tagozat

A Wesselényi utcai ingatlan a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (FPEP) Fiumei úti, részben életveszélyessé nyilvánított székházát váltaná ki. Az FPEP áthelyezésének a jogosságát egyébiránt senki sem vitatja: az ügyletet kritizálók a közel két és fél éve tartó procedúra vitatható, nemegyszer zavaros részleteit kifogásolják. A minisztérium Társadalombiztosítási Ellenőrzési Főosztályának (TEF) április 21-i keltezésű feljegyzése - Kökény Mihály április 22-én ennek alapján szólította fel az önkormányzatot a törvénytelen helyzet megszüntetésére - három fő problémát említ. Simsa alelnök a június 18-án Kis Gyulának, az egészségbiztosító működését egy éven át vizsgáló parlamenti bizottság volt elnökének írt levelében egyebek mellett pontról pontra igyekszik cáfolni a TEF törvényességi aggályait: vagyis azt, hogy a döntési mechanizmusban sok "az esetleges elem", hogy a közgyűlés rendre félinformációk birtokában utólag legitimált már lejátszott partikat; azt, hogy az eljárás során az EbÖ megsértette a közbeszerzési törvényt; s azt, hogy bár az adásvételi szerződést független ügyvédi iroda készítette, az OTP Ingatlan Rt. vezető jogtanácsosa ellenjegyezte.

Simsa válaszában az utóbbi észrevétel fölött elegánsan elsiklott: a hiányosságot sem el nem ismerte (mint tette néhány kisebb alaki hiba esetén), sem cáfolni nem próbálta. A rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint Cser Ágnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója március 26-án (tehát a szerződés aláírása előtti napon) felkérte a szerződést szerkesztő Réti Szegheő Ügyvédi Irodát, hogy ne ellenjegyezze az okmányt. (Cser Ágnes jogi szakvéleményre hivatkozva nem támogatta a tranzakció Simsa-féle változatát - részletesen lásd MaNcs, 1997. június 22.). Ez azon a zárt körű megbeszélésen történt, amelyen egy ideig Simsa Péter is részt vett, ám - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - amikor Cser azt fejtegette, hogy neki mint az irodát megbízó OEP vezetőjének joga van ilyen utasításokat adni, akkor "a megbeszélés ezen szakaszában Simsa Péter alelnök úr a tanácskozást elhagyta". Komikus fordulat: Simsa másnap Cser Ágnes helyetteséhez, Berényi Sándornéhoz fordul, hogy az aznapi aláírásra "a témában kellően felkészült jogi szakértőről" haladéktalanul gondoskodjon; ám közben - szintén március 27-én - Cser levélben tudatja az alelnökkel, hogy Simsa mégiscsak jogosult arra, hogy az ügyvédi irodának írásban feladatot adjon.

Szavazó program

A minisztériumi Főosztály alighanem az ilyen esetek alapján állította azt feljegyzésében, hogy az egészségbiztosítóban "a döntési mechanizmus (...) több ponton zavaros". E megállapítás különösen áll a március 24-i közgyűlési határozatra: az önkormányzat legfőbb fóruma ekkor adott felhatalmazást az elnökségnek a szerződés aláírására. A Wesselényi utcai ingatlan ügye eredetileg nem volt napirenden, vagyis a képviselők nem kaptak előzetes írásbeli összefoglalót a témáról. Simsa Péter az ülés egy pontján tehát váratlanul mondta a következőket: "Itt szeretnék egy előterjesztésben nem szereplő, de azóta aláírási fázisba jutó ügyről rövid, kétmondatos tájékoztatást adni és felhatalmazást kérni. Tudniillik a Wesselényi utca ügyét egyszer tárgyalta a Közgyűlés és az Elnökség is. Most egy olyan stádiumba jutottunk, hogy az eredeti áron, tehát a három évvel ezelőtt kialkudott áron megköthető a szerződés, az a kérésem - garanciát vállal az OTP, készfizető kezest ad, jogászokkal előkészített ügy -, azt szeretném kérni, miután nincs ilyen közgyűlési felhatalmazás eddig, hogy ezt a szerződést aláírhassuk. Kérem a szavazó programot." Ennyi, nem több - ha időközben elfelejtettük volna: egy 2,3 milliárd forintos üzletről van szó. (Simsa persze nem mondott igazat, hiszen a nettó 1,8 Ft-os vételár 1996 tavaszán került először elő.) A fentiek alapján aligha csodálkozhatunk azon, hogy a Főosztály e momentum majd´ minden elemét törvénysértőnek találta. (Mellesleg Cser Ágnes főigazgató is ekkor tudta meg azt, hogy miről van itt szó: az előző fejezetben bemutatott ellenjegyzés-história e rádöbbenés következménye.)

Ennél már csak Simsa Péter magyarázata lenyűgözőbb. A Kis Gyulának írt levélben imigyen indokolja a március 24-i közjátékot: "A Közgyűlés előtti napon derült ki - az előterjesztések utolsó, általam történt áttekintése során -, hogy nincs konkrét közgyűlési határozat a szerződés aláírására. Ezért az Ügyrend 14.4. pontja alapján (...) szóbeli határozati javaslatot tettem a szerződés megkötésére és aláírására. A javaslatot a Közgyűlés 33 igen szavazattal elfogadta. Ezért az előterjesztés szabályos és a döntés érvényes volt."

Hogy Simsa alelnök tényleg ennyire hülyének nézi-e embertársait, vagy valóban komolyan gondolja, az egyelőre az ő titka: a történtek mindenesetre azt mutatják, hogy Kökény minisztert és tárcáját levegőnek nézte annak rendje s módja szerint nem is egyszer. Így tett a fent említett április 22-i miniszteri levél után, s így június 16-án is, amikor Keller László, a tárca politikai államtitkára az EbÖ utolsó közgyűlésén személyesen próbálta a képviselőket meggyőzni az eljárás jogszerűtlenségéről. A közgyűlés a Keller által említett kifogások megvitatását nem is tűzte napirendjére. Az államtitkári - a minisztériumi - fellépés kudarca három nappal később vált teljessé: múlt hónap 19-én az EbÖ rendezte a számlát az OTP Ingatlan Rt.-vel. Kökény miniszter nemsokára bejelentette: a tárca bíróság előtt támadja meg a szerződést, s kéri annak semmissé nyilvánítását, majd múlt héten következett a kormányszóvivői bejelentés a kért ÁSZ-vizsgálatról.

A harmadik, avagy fából vaskarika

A tárca egyik legsúlyosabbnak vélt vádja - a közbeszerzési törvény (kbt) tudatos megsértése - áll a leggyengébb lábakon. A minisztériumi álláspont szerint ugyanis az FPEP elhelyezésére nyilvános pályázatot kellett volna kiírni, a dokumentumok alapján azonban az sem kizárt, állítja a TEF, hogy az OTP Ingatlan Rt. eleve az EbÖ számára kezdte építeni az ingatlant, s ezt aztán később legitimálták. Simsa ugyan nem érvel meggyőzően június 18-i levelében (arra hivatkozik, hogy saját szakértői szerint minden rendben), ám a kbt egy adott ingatlan tulajdonjogának a megszerzését lehetővé teszi tárgyalásos úton is. (Ennek kapcsán a Közbeszerzési Tanács illetékese is hasonló szellemben nyilatkozott a Magyar Hírlapnak - MH, 1997. július 12., 18. oldal.) Mindenesetre az 1997. május 20-i EbÖ-közgyűlés - utólag, szokás szerint - "ezt a közbeszerzési dolgot" próbálta "valahogy lerendezni", hogy Simsa Péter halhatatlan szavaival éljünk: miután megállapították, hogy semmiről nem tehetnek, vagy ha mégis, az annak tudható be, hogy az FPEP elhelyezését minél előbb meg kellett oldani, s a vételárat minél előbb kellett előteremteni, leszögezik: "A Népjóléti Minisztérium törvényességi kifogásait figyelembe véve - a közbeszerzési törvénynek megfelelően - tárgyalásos közbeszerzési eljárást kell lebonyolítani a lehető legrövidebb időn belül. A vevő és így a tulajdonos az Egészségbiztosítási Önkormányzat legyen, az ingatlan az E. Alap vagyonába tartozzon." A továbbiakban elfogadták a fizetési konstrukciót (OTP-részvények plusz készpénz), s felhatalmazták "az Önkormányzat Elnökét (Alelnökét) az új szerződés - egyébként változatlan kondíciókkal - történő aláírására". A testület szerint az elhúzódó jogi viták és a "konstrukció előnytelensége" miatt célszerű a szerződés kölcsönös megállapodás alapján történő átdolgozása. De mitől lett a konstrukció előnyösebb? (A minisztérium is hibázott, Simsa le is csapta a magas labdát: a Wesselényi utcai szerződés ellenőrzésekor az NM nem szerezte be az ÁSZ véleményét, illetve a döntéshez egyetértését. Az alelnök ennek alapján véli úgy - nem alaptalanul -, hogy a minisztériumi vizsgálat egészének érvényessége megkérdőjelezhető.)

Minden szinten

Simsa alelnök Kis Gyulának küldött véleményében megjegyzi: azért OTP-részvényekben fizették ki a nettó vételárat, "mert ez volt az egyetlen, az eladó számára is elfogadható megoldás".

Az EbÖ az ingyenes állami vagyonjuttatás keretében 1995. május 8-án kapott 2,8 milliárd Ft-nyi OTP-részvényt, s lett ezáltal a bank tulajdonosa 10 százalékban. (Az akkori pénzügyminiszter, Bokros Lajos mindvégig ellenezte ezt a megoldást, az OTP-részvényeket - a Postabankéival együtt - ki is emeltette a tb-nek szánt portfólióból; ezek végül Horn Gyula közbenjárására, illetve szakszervezeti és egyes pénzügyi körök nyomására visszakerültek a listára.) A részvényeket névértéken kapta az egészségbiztosító azzal, hogy egy év után az átadási árfolyamot korrigálják (ennek mértéke a majdani tőzsdei árfolyam és a névérték különbsége). Mindezt azért sem árt visszaidézni, mert az OTP-részvények záró árfolyama 1997. július 14-én 5825 Ft volt. Vagyis a tb nagyon jól járt: az 1995-ben kapott részvények jelenlegi értéke napi árfolyamon közel 10 milliárd körül lehet. Ehhez képest érthetetlen, hogy az egészségbiztosító miért éppen egyik legértékesebb vagyoneleméről mondott le. Az sem világos, hogy Simsa miért vállalt kötelezettséget arra, hogy az EbÖ lemond a részvények után járó 1996-os osztalék 25 százalékáról. Miért nem közölte ezt a közgyűléssel? (A Népjóléti Minisztérium nem hagyta szó nélkül ezt sem, s láss csodát: az önkormányzat végül is lehátrált az osztaléklemondási konstrukcióról.)

A legfurcsább azonban az, hogy információink szerint Simsa Péter hétfőn, az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtti meghallgatáson 3,2 milliárd Ft-ra taksálta az EbÖ tulajdonában lévő OTP-részvények értékét. Ebből ugye 1,8 milliárd elment a Wesselényi utcai ingatlanra, a maradék 1,4 milliárd pedig a Postabank kétes kintlevőségeire vállalt állami garancia tulajdonosi viszontgaranciájának egy része, állította az alelnök. (A dokumentumok mást mutatnak. Az EbÖ mint a Postabank tulajdonosa 2,4 milliárd Ft-ban vállalt viszontgaranciát: 1,6 milliárd Ft-ot Postabank-részvényben s 800 milliót OTP-részvényekben.)

Az OTP-részvények tehát a következő utat járták be: az ÁPV-től a tb-hez, a tb-től az OTP-hez, illetve vissza az államhoz (mint viszontgarancia). Az egyes lépésekben az a közös, hogy a piacihoz képest kisebb árfolyamon bonyolódnak ezek az ügyletek. Azt a tényt, hogy az OTP Ingatlan Rt. a részvényekkel történő fizetéshez ragaszkodott, parlamenti szakértők a bank várható privatizációjával hozzák összefüggésbe. (Hogy ennek van-e alapja, azt Soós Jánostól, az OTP Ingatlan Rt. elnök-vezérigazgatójától is szerettük volna megkérdezni, ám sajnos a bank sajtóosztályán keresztül nem tudtuk őt elérni.) Ami egyre valószínűbbnek tűnik: ha megpróbáljuk bizonyos, az ingyenes vagyonjuttatás során a tb-hez került részvények útját végigkísérni, s közben vigyázunk arra, hogy gondolataink ne kalandozzanak el, nagy igazságoknak juthatunk nyomára.

Bundula István

szerző
Bundula István
publikálva
1997/29. (07. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra