"A Fradiban dolgoztam"

Furulyás János, az FTC labdarúgó-szakosztályának volt elnöke, a klub alelnöke
szerző
Bundula István, Kerényi György
publikálva
1997/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nincs megállás, nincsen szünet: ősszel még csupán transzparens szólította fel Novák Dezső edzőt a távozásra, múlt héten már a Fradi-székház betört ablakai jelezték a szurkolók (most nem a Novákot megbuktató kemény mag) elégedetlenségét. A labdarúgó-szakosztály elnöksége kedden két meccsre szóló ultimátumot intézett Varga Zoltánhoz (vagy két győzelem, vagy viszlát), de a másnapi döntetlen után mégsem az edző ment, hanem a szakosztály elnöksége. A klubvezetés maradt és maradtak a futballszakosztály fizetett alkalmazottai is. Furulyás János az FTC-Videoton-derbi után telefonon jelentette be lemondását Szívós István klubelnöknek.

Magyar Narancs: Lemondása óta beszélt Varga Zoltánnal?

Furulyás János: A Zoli bajban van, ma reggel is hívott. (Az interjú vasárnap készült - a szerk.)

MN: Bajban? Az elmúlt napokban nem stabilizálódott a helyzete?

FJ: Én társadalmi funkcióban voltam a Fradiban, de dolgoztam. A fizetett emberek meg csak úgy elvannak ott.

MN: Azokra céloz, akik a csütörtöki kollektív elnökségi lemondás után is a helyükön maradtak? Albert Flóriánra, Novák Dezsőre, Orosz Pálra?

FJ: Igen. Az ügyeket én vittem. Például a szerződéseket: néhány lejár, újakat kellene kötni, akié nem jár le, azt módosítani kéne. Ha mondjuk valaki három évre szerződött x összeggel, s egy másvalakit később vettünk föl jobb feltételekkel, akkor az a tisztességes, hogy az előbbit valahogy kiigazítsuk. Ezek a gyerekek együtt fociznak, és azért annyira nem profik, hogy ne tudja az egyik, mennyit keres a másik.

MN: Honnan tudják?

FJ: Hát megmondják egymásnak. Tudom, hogy így van. És ez lehet feszültségforrás is, mondjuk a meccs hevében, 0-1-nél beszólnak egymásnak, dögölj te meg az egyenlítésért. Ezeket a dolgokat érzékkel kell kezelni. Nekem ez volt a dolgom, az egzisztenciális háttereket szépen lerendezni. Úgy érzem, ezt többé-kevésbé levezényeltem. Ez az apparátus azonban, mivel ezekben eddig is fék volt, nem tudja ezeket megoldani.

MN: Miért? Ennyire járatlanok lennének e téren?

FJ: Más beállítottságú emberek. Ehhez pedagógusnak kell lenni, szeretni kell az embereket, szeretni kell az egyesületet, nem szabad nagyképűen kezelni senkit se. Nem tudom, Nyugaton hogyan van: ha egy valahai nagy játékos vezető pozícióba kerül, ott is lenézi-e a maiakat. Lehet, hogy a Flórinak vagy a Novák Dezsőnek a Hajnal Tamás egy semmi, de lehet, hogy abból a gyerekből lesz annyi vagy több is, mint ők voltak. Rábeszélték a Szívós Pistát, hogy ennek a fiúnak nem kell jobb szerződést adni, mint a többi juniornak. A Pista meg rábólintott, jó. Jött hozzám, Jani bácsi, hagyjuk a Hajnal-szerződést. Akkor én azt mondtam, ez kiváló focista, és ha itt vacakolunk, viszi a gyereket az MTK. A Pista erre is bólintott. Beszéltem a szülőkkel kétszer is, megcsináltuk az ügyvéddel a szerződést. Mondom az elnöknek, alá kéne írni. Írd alá, a Fradi alelnöke is vagy, válaszolta Szívós. De hát az alapszabály szerint akkor át kell adnod a jogot, mondom én. Jó, hát vegyük úgy, hogy átadtam, mondta a Pista. De nem így megy ez, feleltem én, hát ezt írásba kell fektetni. Hát erre mondtam az előbb, hogy így nem lehet ügyeket rendezni.

MN: Nem bánta meg, hogy felállt?

FJ: Nem. Nézzék, engem már hónapok óta arra ösztökéltek, hogy a Zolit el kell küldenem.

MN: Kinek mondták volna? Elvégre tavaly szeptemberben ön hozta ide Varga Zoltánt.

FJ: Vargát valóban én "találtam ki". Az első megbeszélésen Szívós és Novák itt ölelgették a Zolit, örültek neki, komolyan mondom. Én nem tudom, mi történt ezután, kivel találkozott, de amikor arra került a sor, hogy milyen segítőtársakkal dolgozzon a Zoli, azt mondta, neki a gyúró nem kell. Ezzel kezdte.

MN: Úgy tudjuk, Bodnár Józseffel másnak is voltak problémái.

FJ: Igen. Nem tudom, rajtam kívül tudott-e valaki a gyúróval együtt dolgozni. Sok mindent hallani, én kijöttem vele, bár volt olyan, amikor megkeményedett a helyzet. Előfordult, hogy megdádáztak egy-egy játékost.

MN: Hogyan?

FJ: Igen, Fradi-játékost, és állítólag ő volt az értelmi szerző. Amikor kérdőre vontam, azzal védekezett, hogy tudja, Jani bácsi, bántotta a Fradit, és én a Fradi érdekében tettem ezt. Egyébként ha az elnökség Mucha Jóskát választja, ő is csak akkor vállalta volna, ha Bodnár gyúrót elküldjük. Varga Zoli, ezt számtalanszor végiggondoltam az elmúlt hónapok során, nyilván minderről tudott. Õ tehát egyfajta rendcsináló szerepre is vállalkozott, bár ebbe kívülről is belehajszolták.

MN: Kik? Mindenki úgynevezett súgókról beszél akár Vargáról, akár Simonról vagy éppen önről van szó.

FJ: Nem tudom, hogy Zolinak a Sport Plusz Foci néhány embere súgott-e, egyesek ezt állítják. Meg azt, hogy idős, nagynevű volt ferencvárosi labdarúgók úgy informálták Vargát, hogy a Ferencvárost a jelenlegi vezetés tönkreteszi. Tudom, hogy találkoztak Zolival.

MN: A vasárnapi Nemzeti Sport tanúsága szerint viszont Varga sajnálja az ön távozását.

FJ: Amiért a Zoli ragaszkodott és mind a mai napig ragaszkodik hozzám, annak nagyon egyszerű oka van. Akik szidják a Fradi vezetőit, azok engem korrekt, tisztességes embernek tartanak. A többieket viszont ki kell söpörni, nyilván ezt mondták a Zolinak is. Õ meg ugrott erre, pedig néha, hogy úgy mondjam, bizony félretájékoztatták. Például egyszer azzal jött, hogy a Szívós iszik, pedig az a szerencsétlen Pista életében nem ivott egy pohár sört se. Amikor aztán jöttek a Zoli intézkedései, amikor elengedett néhány labdarúgót, mindig az én orrom alá dörgölte a vezetés, hogy tessék, szétveri a Varga a csapatot. Néhány újság is bekapcsolódott a vitába, például a fiam mutatta a minap, hogy a Sport Plusz Foci hogyan csinált hülyét belőlem. Bármit kérdeztek, én arra azt "válaszoltam", hogy "ez nehéz kérdés". Szeretném elmondani, nem is beszéltem az interjút "készítő" Bocsák Miklóssal, szót se váltottunk, becsületszavamra. Tényleg akart velem beszélni, napokig keresett telefonon, de hiába. Nem nehéz nekem semmi, mert ha az, leteszem. A szakosztályelnöki pozíciót sem azért tettem le, mert megszakadtam alatta. Nekem, hála istennek, van energiám, van vagy tizenöt gazdasági funkcióm különböző elnökségekben, igazgatóságokban. Ki merem jelenteni, fele időm mégis a Fradira jutott. Én ezért soha egy fillért nem kaptam az életben, csak adtam. Szóval belekötöttek a Vargába egyre többször, én meg őrlődtem közöttük. A Zoli is egyre több hibát vétett, talán azért is, mert már mindenben rosszat sejtett. Ha kicsit nem úgy edzett valamelyik játékos, azt hitte, őellene dolgozik az illető.

MN: Ön azt nyilatkozta, hogy a hatpontos megoldás nem az ön ötlete volt, sőt azt nem is elnökségi tag terjesztette elő. Nevet eddig nem említett senki - megmondaná, ki volt az?

FJ: Persze. A következő történt: a szombathelyi 0-1 után hívott a Pista, hogy lépni kell, még dobogóra sem kerülünk. Hívjuk össze az elnökséget. Hétfőn este összeültünk, én közel egy órát beszéltem. A végén nem tettem javaslatot, azt mondtam, mindenki fejtse ki a véleményét, és ezután hozzunk határozatot. Ott volt három fizetett alkalmazott is, akik közül kettő nem tagja az elnökségnek: Orosz Pali és Novák Dezső. Õk nagyon kemények voltak, azonnal fel kell állítani a Zolit, ezzel jöttek. Erre mások megjegyezték, hogy álljunk meg, azért voltak itt eredmények, és a szurkolóknak sem ez a véleményük. Az is elhangzott, hogy a szurkolók manipulálva vannak a Varga mellett a Sport Plusz Foci által. Lehet, hogy van ebben valami, mint ahogyan abban is, hogy a szurkolók szeretik a Zolit, sokuknak az a véleménye, jót akar a gyerek, és ennek érdekében még a tespedt vezetőségnek is nekirontott. Mikor mindenki elmondta a magáét, dönteni kellett a javaslatról meg az esetleges utód személyéről. Ha viszont váltunk, csak olyat lehet odatenni, aki a Fradiban dolgozik. Orosz Pali, leszel-e edző? Azt mondta, isten ments. Novák is nemet mondott. Ekkor álltam elő a javaslatommal: várjuk meg a bajnokság végét, és ha nincs dobogó, akkor döntsünk. Az elnökség már bólintott, és szavazni akartunk erről, amikor fölállt Novák, és közölte: két mérkőzésen vagy hat pont, vagy menjen. Erre kitört a hangzavar, mindenki beszélt egyszerre. Minden itt van nálam a magnetofonon. A végén Novák javaslatát fogadta el az elnökség. Hamarosan hív Szívós: mi van, nem rúgtátok ki? Mondtam, holnap reggel megbeszélünk mindent. Másnap bevittem a határozatot a Pistának, aki azt mondta, rendben van, de hozzátette, csütörtökön mindenképpen legyen elnökségi ülés, ő is szeretne ott lenni, mert fel akarja állítani Vargát.

MN: Ez volt 16-án.

FJ: Igen. Jött a szerdai meccs. Zolival közöltem a döntést, én akkor nem mondtam el neki azt, mi volt az én javaslatom az elnökségben, azóta persze már közöltem vele. Ha nem mondok le, nem is közlöm vele, pedig a hatpontos javaslatot mindenki nekem tulajdonította, és mindenki engem nevezett balkáninak meg barbárnak. Szerintem a hatpontos határozat sem barbár eleve, mert nagyon sok olyan dolog történt az utóbbi időben, ami miatt ezt a Vargát sajnos fel lehetett volna állítani. Én akartam neki adni egy esélyt a bajnokság végéig, mások nem akartak, és így született a kompromisszumos hatpontos megoldás. A dolgot így is lehet nézni. Szerdán a meccs szünetében hívott a Szívós Pista, és az az igazság, hogy nem örült az eredménynek (a fŽlid™ben 2-0-ra vezetett a Fradi - a szerk.). Mondta azt is, szeretné, ha helyette én mennék be este az Aktu‡lis című műsorba. Pár perc múlva hívott Betlen János, az Aktu‡lis műsorvezetője: 2-1, szeretné, ha este bemennék akkor, ha döntetlen lesz az eredmény. Alighogy lefújta a bíró a meccset, újra hívott: 2-2, tehát háromnegyed tízkor találkozunk a tévében. Mondtam, rendben van. Pár perc múlva megint csörög a telefon, Szívós hívott: Jánoskám, balhé van. Skandálják a szurkolók a nevedet, hogy takarodj. Én erre azt mondtam, Pistám, akkor felállok. Úgyis régen fontolgatom, nem csinálom tovább. Fölhívtam a Betlent, lemondtam az adást. Nagyon fölkaptam a vizet a Pistán, mert nemcsak az én nevemet skandálták, az övét is, láttam a Híradóban. Bántott az egész dolog, hogy a vezetők elegánsan visszavonultak, engem meg otthagytak prédának. Így én lettem az, akit a béke kedvéért ki kellett rúgni, azok pedig maradhattak, akiknek már rég el kellett volna menniük.

MN: Miért változott meg Szívós István véleménye csütörtökre?

FJ: A Pista mereven ragaszkodott a Varga kirúgásához. Szerda este azonban kétségbeesett. Csütörtök reggel Benedek Fülöp földművelésügyi államtitkár keresett, hogy feltétlenül találkozzunk. Másfél órát győzködött, nem nekem kéne menni a Fradiból. Másfél óra múlva a Szívós Pistát odahívták. Benedek Fülöp előadta, hogyan próbált engem maradásra bírni, sikertelenül. Megkérdezte a Pistát, most mi legyen. Szívós azt mondta, ő már döntött: Varga marad, és délután kirúgja az egész szakosztály elnökségét. Erre mit mondhattam volna, amikor két nappal ezelőtt Szívós még azzal jött, csütörtökön a szerdai eredménytől függetlenül felállítja Vargát. Szívós a felvetésre így válaszolt: te beülsz a kocsiba, és hazamész Vácszentlászlóra, de nekem vissza kell mennem az Üllői útra a szurkolók közé.

MN: Szívós a szerdai tüntetéstől ijedt meg?

FJ: Szerintem igen. Úgy láttam, neki nagyon jól jött a lemondásom. Úgy gondolta, ennyi talán elég lesz a népnek, hiszen a szurkolók az ő lemondását is követelték, sőt azt is skandálták, hogy "vezetés, takarodj".

MN: Ön többször is kifejtette, hogy az FTC szempontjából a klub privatizációja az igazi probléma.

FJ: Alapvető kérdés, hogy - túl az érzelmi töltésen - valójában kié is a Fradi. Nem akarom ezt a kérdést keményen feszegetni: voltak itt korábban is nagy szponzorok, például a Kordax, amelyik adott egy évben több mint 100 millió Ft-ot. Az állami költségvetésből más klubokhoz hasonlóan a Fradi is kap pénzt addig, amíg nem lesz sporttörvény. Mert ha az életbe lép, akkor ennek vége. Akkor a fűnyírásért is a Fradinak kell fizetnie, és akkor már gond lehet. Az állam most még nagyon sokat segít minden klubnak. Úgyhogy itt valakit vagy valakiket találni kell - ezen mi már régóta dolgozunk. Én is tárgyaltam egy nagyon komoly külföldi céggel, de erről nem beszélhetek konkrétan. A tárgyalások fél éve folynak, ha ez összejönne, megoldódna a Fradi minden gondja. Ez a cég viszont csak az önálló futballklubot támogatná. Ebben a jelenlegi menedzsment nyilvánvalóan ellenérdekelt, hiszen a mostani vezetői struktúrával ez a lehetséges tulajdonos nemigen tudna mit kezdeni.

MN: A jelenlegi vezetésnek van elképzelése a privatizációról?

FJ: Szerintem nincs. Szponzorokban gondolkodnak, de nem tudok arról, hogy világos elképzeléseik lennének.

MN: Mik a klub kilátásai e téren?

FJ: Az átkosban az elnökség különböző nagyvállalatok vezérigazgatóiból tevődött össze, mindegyikük fenntartott egy-egy szakosztályt. Nekem azt mondták, Jani, tied lesznek a focisták. Itt volt nálam, Vácszentlászlón, 20 labdarúgó szerződéses munkaviszonyban, tőlem kapták a pénzt. Ez így működött akkor. Most hozzuk a szponzorokat, ha jönnek egyáltalán. Egyre kevesebben vannak azonban, és ha a Fradiban ilyen kaotikus állapotok lesznek, komoly szponzort nem fogunk találni. Ez itt a tét. Nem fogja senki sem a pénzét megbízhatatlan vagy kevésbé megbízható emberek kezébe tenni. Nem helyezi a milliárdjait olyan helyre, ahol, ha pár száz szurkoló elkezd kiabálni, mindenki fejvesztve menti a bőrét. Én mindenesetre végigtelefonálom az üzletfeleket, folytassák tovább a tárgyalást az FTC-vel. Ez nagyon fontos ügy, állítom, politikai szempontból is.

Bundula István

Kerényi György

szerző
Bundula István, Kerényi György
publikálva
1997/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra