Bundula István

Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990/LV. törvény módosítása - ismertebb nevén az összeférhetetlenségi törvénytervezet - körüli, évek óta tartó huzavonával lapunk is többször foglalkozott (legutóbb: MaNcs, 1996. június 27.). A nyári ülésszak végén az SZDSZ-es Hankó Faragó Miklós önálló képviselői indítványaként benyújtott tervezet már nem került napirendre, de az akciónak annyi eredménye mégis volt, hogy a nagyobbik kormánypárt egyértelműen kötelezettséget vállalt: őszre saját, minden eddiginél teljesebb szövegváltozattal áll elő. S lőn: a szocialista Bihari Mihály által jegyzett javaslatról - s a hozzákapcsolódó hatpárti módosító indítványokról - várhatóan a jövő héten lesz a zárószavazás. Ám hogy ez végül megkapja-e a kétharmados többséget, az ebben a pillanatban korántsem biztos. Az SZDSZ ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetőit érintő összeférhetetlenség már e ciklusban hatályba lépjen, az MSZP viszont, amelynek egyébként ez kilenc képviselőjét, köztük Pál László MOL-vezetőt is érintené, jogelvi okokra hivatkozva a ciklus lejártáig halasztaná a hatálybaléptetést.

Az utóbbi hetek korrupciós botrányai minden eddiginél jelentősebben átrendezték a honi politikai viszonyokat. A nemrégiben még előre lefutottnak tartott 1998-as választások hirtelenjében háromesélyessé váltak, s az, hogy a korábban Polgári Szövetségnek nevezett Fidesz-KDNP-MDF hármas is tényező lett, elsősorban a fiatal demokraták felfutásának köszönhető.

Miközben a Tocsik-ügyet vizsgálva parlamenti bizottságok, kormányzati, rendőrségi, ügyészségi szervek, oknyomozó újságírók próbálják átrágni magukat a rendelkezésükre álló - és egyre szaporodó - dokumentumkötegeken, az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága a múlt héten közzétette jelentését a sajnálatos eseményekről.

Az úgynevezett Tocsik-ügy mellett jószerivel csak Giczy György két héttel ezelőtti kijelentése keltett az átlagosnál nagyobb figyelmet.

Az MDF országos támogatottsága ugyan továbbra is 5-7 százalék között mozog, ám míg a márciusi frakciószakadást megelőző időszakban a párt politikusai elsősorban egymás lejáratásával voltak elfoglalva, addig manapság, különösen az utóbbi hónapban, élénk szervezőmunka jellemzi a szervezetet. Pártvélekedések szerint pontosan ezért kellett Lezsák Sándort elnökké választani: az MDF-ben ő ért ehhez a legjobban. A párt tisztségviselői érvként a közelmúltban megalakult vállalkozói, falu- és munkástagozatot, illetve Lezsák permanens országjárását hozzák föl. "Két év nagy idő", bizakodnak, és ezen ne akadjunk fenn; félidőben ez így van rendjén.

Arról, hogy hogyan született meg az aláírás előtt álló román-magyar alapszerződés, és mit tartalmaz, a Magyar Narancs a következőket tudta meg.

Akár az állampárti időkben: a lapzártánk idején tartott kormányülésen Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte, s ezt Horn Gyula miniszterelnök - Dunai Imre érdemeinek elismerése mellett - akceptálta is.

Magyar Narancs: Hogyan értékeli a találkozót és zárónyilatkozatát?

Szocialista politikusok - köztük miniszterek és vezető tisztségviselők - nem szavazatai és tartózkodásai, valamint a parlamentből hiányzó ellenzéki képviselők miatt nem kapta meg a szükséges támogatást az új alkotmánykoncepcióhoz ötpárti támogatással benyújtott módosító csomag. A módosításokat támogató egyik frakció, a Magyar Demokrata Néppárt (Néppárt) szemszögéből Kónya Imre értékeli a kialakult helyzetet.

Magyar Narancs: Kétéves a koalíció, a kormányzati ciklus félidejéhez érkezett. Annak idején mik voltak a koalíciókötés dilemmái?

1935 márciusában az akkor már híres holland művelődéstörténész, Johan Huizinga Brüsszelben arról beszélt, hogy korának "elmúlás-hangulata" nem előzmények nélküli. Mélyebb problémáról, az európai kultúra kríziséről van szó.

A Koalíciós Egyeztetô Tanács (KET) hétfôi ülését követô sajtótájékoztatón Horn Gyula miniszterelnök, miután töretlen bizalmáról biztosította, megkérdezte Kuncze Gábor belügyminisztert: "Nem tudom, a te bizalmad töretlen-e?" "A belügyminiszterben természetesen", felelte a belügyminiszter. "És a miniszterelnökben?", keresztkérdezett a miniszterelnök. "Ezt a kérdést lezártuk", hangzott a válasz. Horn Gyula nem sértôdött meg Kuncze pikírt megjegyzésén, hanem vállat vonva, kezet széttárva imigyen összegzett: "Le van zárva, tessék!"