Simsa Péter lemondása: Magától felállt

szerző
Bundula István
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Wesselényi utcai ingatlannal kapcsolatos ügylettel lapunk kétszer is részletesen foglalkozott (Székházmesterek, június 12., Részvényelbocsátás, július 17.). Mindkettőben említettük, hogy a Népjóléti Minisztérium (NM) Társadalombiztosítási Főosztályának 1997. április 21-i feljegyzése több ponton is problémásnak tartotta az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EbÖ, illetve a feljelentésben: EÖ) és az OTP Ingatlan Rt. közötti március 27-i adásvételi szerződést.

A Wesselényi utcai ingatlannal kapcsolatos ügylettel lapunk kétszer is részletesen foglalkozott (Székházmesterek, június 12., Részvényelbocsátás, július 17.). Mindkettőben említettük, hogy a Népjóléti Minisztérium (NM) Társadalombiztosítási Főosztályának 1997. április 21-i feljegyzése több ponton is problémásnak tartotta az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EbÖ, illetve a feljelentésben: EÖ) és az OTP Ingatlan Rt. közötti március 27-i adásvételi szerződést.

Kökény Mihály népjóléti miniszter e dokumentumra hivatkozva szólította fel az önkormányzat elnökségét a törvénytelen helyzet megszüntetésére. Simsa alelnök azonban június 5-én lényegében változatlan tartalommal újabb szerződést kötött az OTP Ingatlan Rt.-vel, majd rá két hétre az EbÖ ki is egyenlítette a számlát: az 1 805 032 000 Ft-nyi nettó vételárat OTP-részvényben, a 429 008 000 Ft-os áfát készpénzben. (Az átutalást megelőző nap tartotta az EbÖ utolsó közgyűlését: ezen Keller László népjóléti államtitkár is jelen volt, s a testületet - az áprilisi minisztériumi vizsgálat eredményeire hivatkozva - arról próbálta meggyőzni, hogy a tranzakció jogszerűtlen: a Wesselényi utcai ingatlan ügye azonban napirendre sem került. A kifizetés után pedig a miniszter bejentette, hogy bírósági úton kérik a szerződés semmissé nyilvánítását.)

A fő vádpont

A minisztérium augusztus 11-i, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) főigazgatójának, Kiss Ernőnek címzett levelében feljelentette Simsa Péter alelnököt "különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés kísérletének alapos gyanúja miatt". Az indoklás szerint a március 27-i "szerződés megkötésével egyidejűleg a szerződő felek kiegészítő szerződés elnevezéssel külön íven szövegezett megállapodást kötöttek egymással", amelyben az EbÖ lemondott "az OTP Kereskedelmi Bank Rt. 1996. évi üzleti tevékenység alapján keletkezett 12 százalék értékű osztalékáról oly módon, hogy abból 75 százalék az ingatlan eladóját, az OTP Ingatlan Rt.-t illette meg", továbbá "az 1997. évre vonatkozó prognosztizált és a részvényekre eső osztalékot" ugyancsak megosztották: ennek alapján az önkormányzat 7/12-nyi osztalékhányadról mondott le. A tárca külön felhívja a hatóság figyelmét arra, hogy bár "a vizsgálathoz szükséges iratokat teljes körűen kértük az EÖ-től, a kiegészítő megállapodás nem volt része az EÖ által hivatalosan megküldött dokumentációknak". A június 5-i szerződés - amely hatálytalanította a március 27-it - után egy nappal módosították az eredeti kiegészítő szerződést (a feljelentés nem utal erre, de nyilvánvalóan a minisztériumi felhördülés hatására történt ez): ennek értelmében az 1996. évi osztalék teljes egészében az EbÖ-t, az 1997. évi üzleti eredmény alapján keletkező osztalék viszont az OTP Ingatlan Rt.-t illeti meg. A NM szerint Simsa Péter nem vette figyelembe azt a köztudomású tényt, hogy az OTP "évek óta kiemelkedő mértékű osztalék fizetésére képes", s ez felveti a volt alelnök büntetőjogi felelősségét, mivel, így a minisztérium, Simsának az osztalék összegét a vételárba kellett volna építenie. Ha a március 27-i szerződés marad érvényben, Simsa 142 563 600 Ft hátrányt okozhatott volna az önkormányzat vagyonában. A feljelentés szerint a vagyoni hátrány pontos meghatározása "valamelyest módosíthatja a fenti összeget", mivel a "a Felek a részvények névértékét a szerződéskötéskori árfolyamértékkel nem vetették össze, és nem nevesítették a részvényeket sorszám, címletérték szempontjából". A dokumentum azonban így is valószínűsíti a százmilliós nagyságrendű kárt, márpedig, mint az irat leszögezi, "az EÖ és annak választott tisztségviselői, így Simsa Péter Alelnök fokozott felelősséggel tartoznak a közpénzek kezeléséért, lehető legoptimálisabb felhasználásáért". A tárca arra kéri Kiss Ernőt, hogy a nyomozást utalja a KBI vizsgálati főosztályához "tekintettel a tényállás összetett és bonyolult voltára, valamint arra, hogy az elkövetett cselekmények kiemelkedően veszélyesek a társadalomra".

Kérdéses azonban, hogy e karcos megfogalmazástól, illetve a közpénzekre való hivatkozástól beindulnak-e a nyomozók. Az idézett feltételes mód használata a "vagyoni károkozás" kapcsán, illetve az, hogy a jelek szerint a tárca nem tudja, kapott-e osztalékot az OTP-től (és ha igen, mennyit) az egészségbiztosító, nem a feljelentők pozícióját erősíti. (És persze bármi megtörténhet: ahogyan néhány közgyűlési jóváhagyás utólag született meg, ahogyan a kiegészítő szerződés is utólag került csak elő, utólag kiderülhet akár az is, hogy mondjuk az OTP 1996-ra és 1997-re is fizetett osztalékot.)

Változás

Július 17-i cikkünkben jeleztük, hogy a népjóléti tárca egyik lényeges vádpontja - a közbeszerzési törvény (kbt.) megsértése - igencsak vitatható: a minisztérium áprilisi álláspontja szerint az EbÖ-nek nyílt pályázatot kellett volna kiírnia a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár elhelyezési gondjainak a megoldására (mint ismeretes, a Wesselényi utcai ingatlant e célból vette meg az EbÖ); a törvény azonban lehetővé teszi egy adott ingatlan tulajdonjogának a megszerzését tárgyalásos úton is. A tárca a feljelentésben igyekszik árnyalni ez ügyben: egy mellékelt jegyzőkönyvre hivatkozva úgy véli, hogy "az ingatlan megvételének törvényes kereteit utólag megteremteni szándékozó 1997. június 05-én lefolytatott tárgyalásos közbeszerzési eljárás - álláspontom szerint - a Kbt. rendelkezéseinek megkerülését, kijátszását szolgálta".

Kétesélyes menet

Simsa, mint azt a múlt szombati lapokban kifejtette, a sajtóból értesült feljelentéséről, és szokott magabiztosságával közölte, áll a vizsgálat elébe. Ehhez képest a hétfői Népszabadság arról tudósított, hogy Simsa Péter lemondott az új tb-önkormányzatba szóló mandátumáról. "Nem mártírtípus", indokolta lépését, s Kökény Mihályék akcióját - s ennek időzítését - a személye elleni koncepciós eljárásként értékelte. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a közelmúltban a miniszter levélben kérte a Simsát delegáló Magyar Munkaadók Szövetségét, gondolja meg a volt alelnök újrajelölését, igazat adhatunk Simsának, hogy tudniillik az NM lépésének politikai okai is vannak. Ám erős aránytévesztés lenne erre kihegyezni a dolgokat, noha a Népszabadság idézett cikke mintha ezt tenné. Nem igaz ugyanis a lap azon saját - nyilvánvalóan Simsától származó - információja, hogy a szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) készítette elő, s az alelnök csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy abban az osztalékról nincs rendelkezés. Hát persze: mint ahogyan majd kétévi molyolás után azt is az utolsó pillanatban vette észre, hogy nincs közgyűlési felhatalmazás az ügylet lebonyolítására (lásd MaNcs, július 17.). A helyzet az - s ez dokumentálható is - hogy a Wesselényi utcai ingatlan kapcsán mindvégig Simsa tárgyalt az OTP Ingatlan Rt. illetékeseivel; a szándéknyilatkozatot s a szerződéseket ő írta alá. Az OEP vezetői egyébként, amikor március 24-én tudomást szereztek a készülő aláírásról, írásban és szóban is (ez utóbbiról is készült jegyzőkönyv) felhívták Simsa Péter figyelmét a törvényességi aggályokra. Az alelnök azonban először (március 27-én) aláírta a szerződést, s csak ezután készíttetett Cser Ágnes főigazgató asszonnyal "a Simsa úr által meghatározott tartalommal" - ahogyan egy május 13-i belső OEP-anyag fogalmaz - előterjesztést a soros közgyűlés részére, hogy az Simsa tranzakcióját utólag szentesítse. Továbbá: törvényességi kifogásait az NM már említett április 21-i anyaga is tartalmazza (a minisztérium álláspontja éppen az, hogy Simsa Péter ezt tudva tette június 5-én, amit tett, vagyis tudatosan sértett törvényt).

Hogy a minisztériumi értelmezés elegendő-e az eljárás megindításához, az - a fentebb említett okok miatt - egyelőre nem egyértelmű. Tény, hogy a népjóléti tárca érthetetlenül kapkodva kezelte olykor az ügyet: áprilisi vizsgálatuk előtt például, noha erre törvény kötelezi őket, nem egyeztettek az Állami Számvevőszékkel. Lapzártánk idején pedig úgy tudni, a KBI feljelentés-kiegészítést kért a tárcától, hogy az alapos gyanút megerősíthesse vagy kizárhassa (a rendőrségnek 15 napon belül kell eldöntenie, megindítja-e az eljárást).

Az mindenesetre nehezen hihető, hogy a feszültséget eddig tökösen bíró Simsa hirtelen belefáradt a csatározásokba. Valószínűbb, hogy mind ő, mind a mögötte állók belátták: személye olyannyira exponált, a vele szembeni ellenszenv a Pénzügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium egyes vezetőiben, illetve a kormány- és ellenzéki pártok "tb-felelőseiben" olyannyira erős, hogy kár tovább erőltetni a dolgot. Ami számára még jól is elsülhet: ha a népjóléti tárca beadványa nem elégséges a nyomozás megindítására, Simsa pillanatok alatt "a jelenlegi politikai elit üldözöttje" hálás szerepkörébe kerülhet. Tán erre is építve gondolta azt, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat a lemondásra.

A minisztérium akciójának kimenetele persze nem változtat az általunk korábban (is) bemutatott tényeken, amelyek a legenyhébb értelmezésben is zavaros helyzetre utalnak. Ráadásul a szerintünk legfőbb kérdés körül - mi az oka annak, hogy az EbÖ legértékesebb részvényei jó részéről lemondott - változatlanul nagy a csönd. Van itt még tennivaló, bőven.

Bundula István

Új tb-önkormányzatok

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke

Augusztus 18-án, a törvényben előírt határidőre felálltak az új tb-önkormányzatok. A mandátumok elosztását mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalon látványos csattanások kísérték s kísérik. Elnököt például többszöri próbálkozás után sem tudott választani sem a nyugdíj- (NybÖ), sem az egészségbiztosítási (EbÖ) önkormányzat alakuló közgyűlése. Információink szerint a munkaadói és a munkavállalói oldal előzetes megállapodását - hogy az NybÖ elnökét az előbbiek, az EbÖ-ét pedig a szakszervezetek adják - utóbbiak, jelesül az MSZOSZ, felrúgták. E látványos politikai csetepaté nem véletlen: hatalmas összegek feletti ellenőrzésről van szó. Erről is beszél az eddigi legnagyobb vesztes, a Munkástanácsok elnöke. Szervezetét, mivel annak elnöksége nem hagyta jóvá a mandátumfelosztásról szóló augusztus 1-jei szándéknyilatkozatot, rövid úton kivágták maguk közül az ötök (az MSZOSZ, a SZEF, a Liga, az Autonómok, az ÉSZT). Tették ezt annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság közelmúltbeli ítélete a Munkástanácsokat is delegálásra jogosultnak tartotta. A Munkástanácsok szerint a jelenlegi helyzet törvénytelen, s álláspontjának igazolását az Alkotmánybíróságtól várja.

Magyar Narancs: A Munkástanácsok miért nem fogadta el a többi szakszervezet számára megfelelő kompromisszumot?

Palkovics Imre: A politikai alkuk során létrejött eredményeket a Munkástanácsok elnöksége nem fogadta el. A törvény szellemében ezt követően automatikusan kellett volna alkalmazni az 1995-ös üzemi tanácsi választási eredményeket, ám hiteles választási eredmények nincsenek. Tehát a szakszervezetek - immár nélkülünk - elkezdtek újra politikai alapon egyezkedni. Ezt azzal tudom bizonyítani, hogy a tárgyalásokon részt vevő MSZOSZ-alelnök úgy nyilatkozott, hogy az MSZOSZ-nek a választási eredmények alapján járó plusz két mandátumot odaadták a SZEF-nek, az autonómoknak járó mandátumot pedig átengedték az ÉSZT-nek. Vagyis nem a törvény értelmében, nem az üzemi tanácsi és közalkalmazotti tanácsi választások eredménye alapján dőltek el a mandátumok. Ez megítélésünk szerint tovább növelte a törvénytelenségek számát a tb-mandátumok leosztásával kapcsolatban.

MN: Úgy tudjuk, az MSZOSZ az utolsó pillanatban is tett ajánlatot önöknek.

PI: Hát persze. A döntés előtti nap estéjén fölhívott Vágó János MSZOSZ-alelnök, a nyugdíjbiztosító önkormányzat volt elnöke. Azt mondta, hogy aznap éjfélig aláírhatom az eredeti szándéknyilatkozatot, és akkor a Munkástanácsok megkapja az abban neki szánt mandátumokat. Ha ezt nem teszem meg, akkor, vegyem tudomásul, nincs további alkudozás, nem lesz egyetlen mandátumunk sem. Azt válaszoltam, hogy a dolognak zsarolásíze van, úgyhogy mi ebbe nem megyünk bele. Küldtünk egyébként Vágó Jánosnak egy táviratot, hogy mindezt erősítse meg írásban is. Szerettük volna, ha lett volna dokumentumunk erről. Erre végül is nem volt szükség, mert másnap, amikor a sajtónak beszéltem erről, Vágó János elismerte ezt anélkül, hogy én a nevét megemlítettem volna. Utána meg már csak az ment, hogy a Munkástanácsok egyetlen mandátumot sem kap, mert kiejtette magát a delegálás jogosultságából.

MN: Önök ezt nyilván másként értelmezik.

PI: Természetesen. Hiszen hogy ejtettük volna ki magunkat, amikor a törvény nem rendelkezik arról, hogy az üzemi tanácsi választásokon - amelyek eredménye egyébként sem hiteles -, mennyit kell ahhoz teljesíteni, hogy minimum egy mandátumot kapjon valaki. De hát ez különben is képtelenség: azoknak a választásoknak nem a tb-önkormányzatok mandátumai volt a tétje. Most a többi szakszervezet mégis úgy döntött, hogy mi nem értük el az üzemi tanácsi választásokon az egyébként nem létező alsó szintet. Ki érti ezt?

MN: Önökkel kapcsolatban elhangzott az a vád, hogy ellenzéki pártok sugallatára tették mindezt. Lépésük előtt egyeztettek valamelyik ellenzéki párttal?

PI: Nem, nem is próbáltuk. Úgy gondoltuk, ebben a helyzetben ez nem tenne jót. Egyrészt a közvélemény pillanatok alatt ránk süthetné, hogy az ellenzéki pártok érdekét szolgáljuk. Persze bízom benne, hogy megszólalnak ebben az ügyben a politikai pártok is, de nincsenek illúzióink.

MN: A munkaadói oldalon is voltak komoly nézeteltérések az egyeztetések során, aztán csak kiegyeztek egymással. A szakszervezetek miért nem voltak erre képesek?

PI: Volt egy pillanat a múlt héten, amikor a Magyar Munkaadói Szövetség, az egyik legnagyobb munkaadói érdekképviseleti szervezet úgy nyilatkozott, hogy a Munkástanácsok nélküli egyezséget nehezen tudná százszázalékos értékűnek tekinteni. Rövid hezitálás után aztán mégis úgy döntöttek, hogy százszázalékosnak tekintik. Azt gondolom, itt komoly gazdasági-politikai lobbik mozognak a háttérben. Erről már beszéltem a nyilvánosság előtt is: az új rendszerben rejlő üzleti lehetőségek - gondolok itt a bankokhoz kötődő kötelező pénztárak működésére, amelyekhez befolynak majd ezek a bizonyos kötelező befizetések -, és az egészségügy privatizációja okán bizonyos gazdasági és politikai erők hatottak ezekre az egyezkedő tényezőkre, mind a munkavállalói, mind a munkaadói erőkre, hogy apróságokon ne akadjanak fönn, sőt ha lehet, akkor egy ilyen baráti, családias légkörben oldják már meg a felmerült problémákat. Szóval van ennek a közegnek egy sajátságos, késő Kádár kori atmoszférája, ilyen a tipikusan szocialista, összeköttetéses, kéz kezet mos alapon működő mechanizmusa. Egyébként az új mandátumok elosztásánál azt szerettük volna, ha a delegáló szervezetek figyelembe veszik korábbi képviselőik viselt dolgait. Különösen az MSZOSZ-re állna ez: mindkét tb-önkormányzat elnökét adta, illetve a legnagyobb számú mandátummal rendelkezett a volt önkormányzatokban. Folyamatosan jelennek meg a tb-önkormányzatok disznóságairól a híradások, és egyszerűen nincs az az erő, nincs az a nyilvánosság előtt bejelentett botrány, ami gátat vethetne ezeknek a politikai alkuknak és gazdasági törekvéseknek.

MN: Önök az egészségbiztosító felügyelő bizottságában is megcéloztak egy helyet. Erről azonban már az augusztus 1-jei, önök által is aláírt szándéknyilatkozatban sincs szó.

PI: Az egyeztetésekre írtunk egy átfogó szakértői anyagot, és ezt szerettük volna a további tárgyalások alapjává tenni. Amikor a soros tárgyalásra a kollégáim elmentek, Rabi Ferenc MSZOSZ-alelnök egy a Magyar Nemzetben megjelent cikket lobogtatott, ami összefoglalta a Munkástanácsok érveit. Erről tárgyaltak ott körülbelül egy-másfél órát, a Munkástanácsokat a szőnyeg szélére állítva, mondván, hogyan képzeljük ezt a hangnemet. Amikor kollégáim megkérdezték a többi szakszervezet képviselőit, hajlandók-e a javaslatunkkal foglalkozni, akkor azt mondták, szó sem lehet róla. Anyagunk egyik eleme egyébként az volt, hogy mivel az önkormányzatokban "laza" képviseletet szántak az úgynevezett kisebb szervezeteknek, köztük a Munkástanácsoknak, a kisebbségi jogok úgy lennének biztosíthatók - ami a demokratikus alapelveknek egyik sarkköve -, hogy a felügyelőbizottságban a Munkástanácsok kaphatna esetleg egy helyet a helyett a mandátum helyett, amit az egészségbiztosítási önkormányzatban nem akartak nekünk megadni. Ez logikus is lett volna, mert miközben a közgyűlésben az MSZOSZ-nek van többsége, ugyanígy igényt tart a felügyelőbizottsági helyek nagy részére. Tehát gyakorlatilag a saját tevékenységét saját maga ellenőrzi, ezt kívántuk megakadályozni. De hát ezt nem tekintették tárgyalási alapnak sem, sőt fölszólították a kollégáinkat, hogy hagyják el a tárgyalásokat: most már olyasmiről lesz szó, mondták, ami nem tartozik a Munkástanácsokra.

szerző
Bundula István
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra