A Wesselényi utca 20-22. szám alatti ingatlan ügye akkor kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor idén április 15-én a parlamentben Kis Gyula (MDF) szóvá tette: Simsa Péter alelnök az Egészségbiztosítási Önkormányzat (EbÖ) közgyűlésének felhatalmazása nélkül - tehát jogszerűtlenül - vállalt közel két és fél milliárd forintos kötelezettséget az egészségbiztosítás vagyonának terhére. Kökény Mihály népjóléti miniszter nemcsak egyetértett az ellenzéki képviselővel, hanem válaszában megjegyezte: a minisztérium vizsgálja a szerződéseket.
Előzmények, tények
Az OTP-ingatlan először az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 1995. január 30-i előterjesztésében bukkan föl. A hivatal egy akkor már évek óta húzódó problémára keresett megoldást, a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár elhelyezésére (FPEP). Az FPEP Fiume utcai székházát ugyanis egyrészt kinőtte, másrészt az aládúcolt épületet részben életveszélyessé nyilvánították. A Wesselényi utcai szerkezetkész épület egyik lehetőségként merült föl, s az OTP 1,3 milliárd + áfában jelölte meg az irányárat. Az OEP, illetve az EbÖ elnöksége idővel egyértelműen az OTP-ingatlan (plusz 127 parkolóhely) mellett voksolt, s 1995 szeptemberében meg is állapodtak az OTP Ingatlan Rt.-vel bruttó 1,65 milliárdos opciós vételárban. 1996 februárjában a pénztár és az önkormányzat elnöksége határozatban javasolta a közgyűlésnek, hogy az irodaház és a hozzá tartozó parkolórész árát az ingyenes állami vagyonjuttatás keretében érkező portfolió terhére teremtsék elő (hogy pontosan milyen jellegű vagyonelemek értékesítésével, ezt ekkor még nem körvonalazták). Ezzel párhuzamosan az OEP akkori illetékesei folyamatosan egyeztettek az OTP-vel a "végleges műszaki tartalom meghatározására". Egy 1996. áprilisi előterjesztés - feltehetően az előbbiek következményeként - az ingatlan árát már 1 826 452 000 + 444 113 Ft áfában jelölte meg. Az EbÖ közgyűlése két héttel később - tehát utólagosan - adta áldását a történésekre azzal, hogy az ingatlan tulajdonjogát 1996. december 31-ig kell megszerezni. Simsa Péternek az OTP Ingatlan Rt. elnök-vezérigazgatójához, Soós Jánoshoz két héttel később intézett levele is ezt tartalmazza, az eltérés annyi, hogy a vételár itt 1 802 452 000 Ft + áfa.
A dolgok ezután összekuszálódnak: 1996. október 10-én az OEP főigazgatója - aki ekkor már Cser Ágnes (az ügylet kezdetekor még Fejes László, majd az ő menesztése után Cser érkezéséig megbízottként Kameniczky István) - az EbÖ elnöksége számára készített bizalmas előterjesztésében két, az ingyenes vagyonjuttatás keretében az önkormányzathoz kerülő ingatlan értékesítésével javasolja kiegyenlíteni a Wesselényi utcai ingatlan és a parkolórész árát (a Blaha Lujza téren lévő egykori Hírlapkiadó Vállalat-i ingatlanról, illetve a volt ÁV Rt. Bánk bán utcai épületéről van szó). A négy nappal későbbi elnökségi határozat Cser elképzelését nem támogatja. Az 1996. december 9-i közgyűlés - amely fórum, hangsúlyozzuk, vagyonügyekben, elvileg, a legfőbb döntéshozó testület - pusztán a már addig is ismert általános alapelvet rögzíti ("a Wesselényi utcai ingatlan megvételének ellenértékét az Egészségbiztosítási Önkormányzat a tulajdonában lévő vagyonelemek konverziójával biztosítsa"). Mivel ekkor már nyilvánvaló, hogy az önkormányzat mint vevő nem tudja tartani a december 31-i határidőt - mivel a szükséges fedezet nincs sehol -, Simsa levélben biztosítja Soós elnök-vezérigazgatót, hogy vételi szándékuk töretlen, s a szerződést 1997. január 31-ig aláírják.
Emelkedő árfolyam
A Simsa Péter alelnök és Soós János közötti 1997. január 17-én tartott megbeszélésen merült föl dokumentálhatóan is először az, hogy az OTP Ingatlan Rt.-vel szembeni fizetési kötelezettség garanciáját az EbÖ tulajdonában lévő OTP-részvények jelentik. A vételár kisebbik hányadát a Bánk bán utcai ingatlan értékesítéséből fedezik, a többit OTP-részvényből. (Az egészségbiztosító az ingyenes állami vagyonjuttatás keretében 1995. május 8-án jutott 2,8 milliárd Ft-nyi OTP-részvényhez, s lett ezáltal 10 százalékban a bank tulajdonosa.)
A közgyűlés azonban idén március 24-én a Cser-féle elképzelés megvalósítására hatalmazta fel az EbÖ elnökét (vagyis ingatlanokért ingatlant). Egy május 13-i keltezésű belső anyag szerint Cser Ágnes főigazgató március 24-én megtudta: Simsa Péter mindent előkészített már a három nappal később esedékes szerződés-aláírásra. E szerződés szerint a vevő nem közvetlenül az önkormányzat, hanem annak vagyonkezelője, a C. A. Holding Rt. (Holding). A Holdingban - amelynek az EbÖ a kizárólagos tulajdonosa - a tulajdonosi jogok képviseletét a közgyűlés 1996 decemberében Simsára ruházta. Csakhogy ahhoz, hogy a Holdingnak meglegyen a kellő fedezete, előbb az EbÖ közgyűlésének döntenie kellett volna a megfelelő vagyonelemeknek a Holdingba történő apportálásáról (919 960 000 Ft készpénzről, illetve 1 580 040 000 Ft-nyi OTP-részvényről). Mindez nem volt meg, vagyis Simsa alelnök fedezet nélkül vállalt fizetési kötelezettséget. Egy március 26-i, Berényi Sándorné OEP-főigazgató-helyettes számára írt ügyvédi feljegyzés szerint a Simsa-féle elképzelés az előbbi hiány miatt aggályos, s alkalmas az eladó megtévesztésére: a szerződés aláírását nem javasolja. Simsa és az OEP vezetői még aznap összeülnek, de az álláspontok nem közelednek.
Simsa Péter ennek ellenére március 27-én aláírta az OTP Ingatlan Rt.-vel a szerződést (a szerződés egyik pontja nyitva hagyja azt, hogy a vevő közvetlenül az önkormányzat-e, avagy a C. A. Holding Rt.). Ezek után Cser Ágnes "a Simsa Péter alelnök úr által meghatározott tartalommal" előterjesztést készít az EbÖ-közgyűlésre, ami lényegében a Simsa-féle verzió - megint csak utólagos - jóváhagyását jelentette volna. Csakhogy az április 14-i közgyűlésen nem kerül napirendre a Holdingba történő apportálások kérdése: ez ugyanis az a nap, amikor Simsa és Cser egy másik ügy, az elhíresült OVER-program kapcsán látványosan összecsap (mint ismeretes, az EbÖ-elnökség ezen az ülésen akarta elmozdítani Csert a helyéről).
Cser Ágnes tehát, korábbi és addig következetesen vallott ellenvéleménye dacára, a Simsa-féle koncepciót terjesztette be a közgyűlésnek. Alighanem tisztában volt azzal, hogy semmit sem kockáztat: a Népjóléti Minisztérium Társadalombiztosítási Ellenőrzési Főosztálya ugyanis április 21-én kelt levelében tájékoztatta a főigazgatót, hogy a március 27-i OTP-EbÖ-szerződést semmisnek tekinti, mivel az, például, megsértette a közbeszerzési törvényt (hogy tudniillik az egészségbiztosító nem írt ki pályázatot az FPEP elhelyezési gondjának a megoldására).
Végkifejlet, talán
A május végi közgyűlés - az eddigi fura gyakorlatot követve - utólag próbálta rendezni a gondokat, például egy meghívásos tender szükségességének a kimondásával. Ám a helyzet ennél bonyolultabb volt, s erre a már említett május 13-i belső anyag is felhívta a figyelmet: az OTP ragaszkodott a Simsa által március 27-én aláírt szerződés teljesítéséhez, újabbról hallani sem akart. A feljegyzés megemlíti annak a lehetőségét is, hogy az OTP polgári peres eljárást indíthat "biztatási kár megtérítése" címén. Ennek költségvonzatait figyelembe véve a május 13-i előterjesztés azt tartotta célszerűnek, hogy - megváltozott formában - érvényes adásvételi szerződés jöjjön létre az EbÖ és az OTP Ingatlan Rt. között.
Hétfőn, lapzártánk idején, újabb fordulatról értesültünk. Simsa Péter a Narancsnak elmondta, hogy múlt csütörtökön tető alá hozták a módosított szerződést. A változás az eredeti alelnöki elképzeléshez képest az, hogy az ingatlan nem a Holdingon keresztül került az egészségbiztosítóhoz, hanem közvetlenül az EbÖ a vevő. (Az önkormányzat így elesett a 430 milliós áfavisszatérítés lehetőségétől - amit egy korábbi feljegyzés szerint a Holdingba forgattak volna vissza -, viszont ebben a konstrukcióban nem kell a 223 404 000 Ft-nyi illetéket megfizetni.) Kérdésünkre, hogy mit szól az egészhez a tranzakciót áprilisban felfüggesztő Népjóléti Minisztérium, az alelnök azt válaszolta, hogy a problémák "lerendeződtek". A nettó vételárat OTP-részvényben egyenlítették ki (a márciusi szerződés értelmében "az aláírást megelőző 90 napos időszakban a Budapesti Értéktőzsdén forgalmazott OTP Bank Rt. részvényeinek a darabszám szerint súlyozott átlagárfolyama" az irányadó). Erre azért volt szükség, mert az eredeti közgyűlési felhatalmazást nem lehetett teljesíteni, fejtegette Simsa, ugyanis eddig sem a Bánk bán utcai, sem a Blaha Lujza téri ingatlant nem sikerült értékesíteniük. Hangsúlyozta, az FPEP elhelyezését nem lehetett tovább halogatni. Végül megjegyezte, hogy a közelmúlt történéseit figyelembe véve "optimalizált szerződésnek tekinthető" a múlt heti megállapodás.
Ehhez képest Keller László, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára hétfőn este semmit sem tudott az ügyletről. Sőt határozottan leszögezte, véleményük nem változott abban, hogy az EbÖ elnöksége - és az ügyeket bonyolító Simsa - megsértette a közbeszerzési törvényt. Hozzátette: ha mindez igaz, a tranzakciót végső soron a csütörtöki - utolsó - közgyűlésnek kell szentesítenie, márpedig azon ő is ott lesz, s reméli, érvei meggyőzik a közgyűlést a minisztériumi álláspont helyességéről.
A székházon túl
Az esetet - az utolsó, hétfői információkat kivéve - kizárólag dokumentumok alapján rekonstruáltuk. Az Állami Számvevőszék, illetve a parlamenti vizsgálóbizottság elmarasztaló megállapításait, hogy tudniillik az EbÖ elnöksége a legfőbb fórumnak, a közgyűlésnek a megkerülésével folytatja a vagyonnal kapcsolatos tranzakciók egy részét, s azokat csak utólag legitimizáltatja a közgyűléssel, ez az ügy is csont nélkül igazolja. Kérdéses a Holding szerepe, főleg annak tükrében, hogy egy 1996. szeptember 2-i elvi állásfoglalás kimondta: az EbÖ tulajdonában lévő vagyontárgyak hasznosításakor kívánatos, ha "a kezelt vagyon - annak közvagyonjellege miatt - nem kerül apportálásra, hanem vagyonkezelési szerződéssel kerül a társasághoz". Amíg élt a Holdingon keresztül való vásárlás ötlete, ez a törvényességi ajánlás semmibe vétetett. Kérdéses természetesen Simsa Péter szerepe, aki egy adott pillanatban egy személyben volt megbízó (mint az EbÖ illetékese) és megbízott (mint a C. A. Holding tulajdonosi jogainak a gyakorlója).
A legfontosabb azonban az, amiről momentán a legkevesebb tudható: az, hogy a tranzakció egyik (de igen lényeges) tétje az OTP-részvények voltak, akárhogyan is dőljön el az ügylet sorsa a következő közgyűlésen. (Ne feledjük, 1995-ben a tb két ága - a nyugdíj- és az egészségbiztosító - az OTP-ben és a Postabankban az ingyenes állami vagyonjuttatás révén jelentékeny részesedést kapott. Ám fordítva is igaz: a nagy bankok jelentős tőkéhez jutottak a társadalombiztosítási alrendszerekben.) Vajon miért jó az egészségbiztosítónak, hogy az egyik legértékesebb vagyoneleméről nagyrészt lemond? (1995-ben az OTP több mint 282 millió Ft osztalékot fizetett az egészségbiztosítónak.) És miért jó az OTP-nek, hogy tulajdonosi szerkezetében 3-5 százalékosra szorítja az EbÖ tulajdoni hányadát? (Holott 1995-ben olyannyira izmozott azért, hogy a tb beléje ülhessen.) Ez utóbbi kérdésre több választ is hallottunk, ám rögtön tegyük hozzá, valamennyi pusztán feltételezés. Íme néhány: azOTP az 1993-as tb-kampány közvetett finanszírozásáért nyújtja be most közvetlenül a számlát; az OTP-menedzsment szemléletet váltott, az eddigi sok kis tulajdonos, egyetlen igazi sem felfogás helyett a valódi tulajdonlást helyezvén előtérbe, megpróbál minimalizálni, illetve megszüntetni egyes tulajdonhányadokat; a bank jól megfontolt stratégiai érdekből igyekszik minél gyorsabban kifarolni a zűrös gazdálkodású - s a ki tudja, milyen közeljövő elé néző - egészségbiztosításból, hogy inkább a jóval nyugodalmasabb másik tb-ágban erősítse pozícióit.
Az egészségbiztosító működését vizsgáló parlamenti bizottság tavaly nyári ülésein a központi téma a szervezet vagyongazdálkodása volt. Az egyik érdekes megállapítás szerint az egészségbiztosító azon tranzakcióinak egy része, amely a két nagy lakossági bankkal kapcsolatos, vagyonvesztéssel járt. Mint Ungár Klára (SZDSZ) megjegyezte, felvetődik annak gyanúja, hogy nem véletlenül alakulnak így a dolgok. Éppen ezért a bizottság kérte, hogy készüljön anyag e pénzintézetek, illetve az érdekeltségi körükbe tartozó cégek, vállalkozások, beruházások stb. és a tb-önkormányzat közötti teljes gazdasági kapcsolatrendszer, az 1995 utáni rész- és kereszttulajdonlások feltérképezésérő.
A testület ilyen anyagot soha nem kapott.
Bundula István
A tb-törvény módosítása
Csalódniuk kell azoknak, akik azt hiszik, vagy az hitték, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat körüli enyhén szólva ellentmondásos folyamatoknak egyszer majd véget vetnek a tb-választások, amikor a nép elkergetheti, vagy adott esetben megerősítheti a jelenleg regnáló testületeket. A múlt héten - kizárólag a szocialista frakció által - elfogadott törvénymódosítás eltörölte a tb-választások intézményét, s helyébe a képviselők delegálását állította.
A delegálás nem idegen a társadalombiztosítás igazgatási rendszerében: már 1993-ban is csak az egyik részt, a munkavállalói oldalt választották meg az állampolgárok, a munkaadók képviselőit az országos érdekvédelmi szervezetek szövetségei küldték az önkormányzatokba. A szakszervezetek szószólói tavaly nyáron vetették fel először, hogy jobbnak tartanák, ha egységes megoldással jutnának be az egészség-, illetve a nyugdíjbiztosító önkormányzatokba a képviselők. Mivel a munkaadói oldalon nem lehet választásokat tartani, nem marad más megoldás, mint hogy a szakszervezetek megkapják a delegálás jogát - lelkesedtek a munkavállalói oldalon.
Érveik a magyar valóságtól elvonatkoztatva viszonylag könnyen alátámaszthatók. Az európai országok többségében nincsenek tb-választások. A képviselők legitimitását ugyanis nemcsak a közvetlen választás, hanem a delegáló szervezet mögötti bázis is adhatja. A háttérben a fő érv és megfontolás azonban az volt, hogy egy esetleges megméretés csúfos kudarccal is végződhetne, már ami a részvételt illeti. Könnyen bebizonyosodhatna, hogy a szakszervezetek nem tudnak jelentős szavazóbázist felmutatni. Következésképpen az is kiderülhet, hogy a nagy szakszervezeti szövetségek nem reprezentálják a munkavállalókat, így 50 százalékos befolyásuk az önkormányzatokban eltúlzott.
A gazdaság legnagyobb elosztó rendszere, az 1200 milliárd forintos tb-költségvetés sorsa felett elsősorban az Országgyűlés rendelkezik, de jelentős, százmillió forintban mérhető összegekről döntenek az alapokat felügyelő önkormányzatok is. Az erre gyakorolható befolyás lehetőségét jól láthatóan nem szeretnék elveszteni a szocialista párthoz kapcsolódó érdekvédelmi szervezetek, mint ahogy ez nem érdeke az MSZP-nek sem. Horn Gyula miniszterelnök hivatalosan meg nem erősített értesüléseink szerint a szocialista frakció ülésén emlékeztetett az 1990 és ´94 közötti időkre, amikor formális hatalommal nem rendelkezett a baloldal, de gazdasági érdekeltségei életben tartották. A tb szintén olyan terület, amely alkalmas arra, hogy egy esetleges választási kudarc után a pártnak legyen hol vigasztalódnia, s erőt merítenie a következő fordulóra.
A szakszervezetek és a legnagyobb - abszolút többséggel rendelkező - parlamenti párt érdekei egy bizonyos felületen tehát találkoznak; mindenesetre hosszas alkufolyamat tárgya volt a tb-önkormányzatok sorsa. Az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) például elfogadta azt a nyugdíjreformot, amelytől korábban már a hír hallatán is sikítófrászt kaptak a szakszervezetek. Az MSZOSZ szocialista-szociáldemokrata platformja pedig alábbhagyott a szövetséges MSZP kritizálásával és az esetleges újabb választási együttműködés lebegtetésével.
Nagy talány maradt viszont, hogy mi lesz a jelenlegi önkormányzati képviselőkkel. Ha visszajönnek - botrány. Nyomatékosan rögzíteni kell az érdekvédő szervezetek szürkeállományában, hogy az elmúlt években megégett képviselők nem jöhetnek vissza. Keller László népjóléti államtitkár mindezt személyesen fogja előadni az egészségbiztosítási önkormányzat csütörtöki ülésén. Ha nem fogadnak szót, támadunk - fogalmazott kérdésünkre egy miniszter, érzékeltetve, hogy nem csupán egy szerény óhajról van itt szó.
A parlamentben az ellenzék élből elutasította a törvénymódosítási javaslatot. Õk átmenetileg - két évre - államosítanák a tb-t, felügyelőbizottságot neveznének ki az élére, majd, ha rendbe jöttek a dolgok, kiírnák a választásokat. Határozott volt a koalíciós partner tiltakozása is. Az SZDSZ ugyanis elfogadná a delegálás intézményét, de nem a törvényben elfogadott arányokkal. Mivel az önkormányzatokat ellenőrző testületnek tekintik, nem a járulékfizetést tartják a mindenható elvnek az arányok meghatározásában. Azt javasolták, hogy a munkavállalókkal és a munkaadókkal egyenlő arányban jussanak képviselethez a helyi önkormányzatok és a biztosítottak (nyugdíjasok, betegek stb.) képviselői is. Azt mindenáron szerették volna elkerülni, hogy a maihoz hasonló rendszer maradjon fenn, benne a lehetőséggel, hogy a mai képviselőket is újra delegálják.
A jelentős elutasítottság miatt fontos volt az MSZP-frakció meggyőzése és megszervezése. A tartósan minimum 30 százalékos hiányzás miatt bizonytalan volt a szavazás sorsa, igaz, a 206 fős szocialista frakcióval szemben csak 178 képviselő ül a Parlamentben. Végül 171 igennel 137 ellenében könnyen csúszott át a javaslat. Az MSZP képviselői nagyon fegyelmezetten szavaztak. A szocialisták jól taktikáztak, mert a kongresszus előtt mindig nagyobb az összetartás és a félelem. Óriási MSZOSZ-tombolásba fulladhatott volna a kongresszus, ha nem megy át a javaslat. Ült az az érv is, hogy a munkaadók is támogatják a szakszervezet elképzelését a delegálásról: a képviselők nem akarták a kormányt abba a helyzetbe hozni, hogy a két oldal felháborodásában összefogjon az ÉT-ben a kormány ellen. Így aztán egyhangúlag támogatták a javaslatot, pedig sokan nem értettek egyet vele.
Hétfőn az ellenzéki pártok bejelentették, hogy arra kérik Göncz Árpádot, ne hirdesse ki a törvénymódosítást, hanem küldje alkotmánybírósági kontrollra. Ha nem teszi, utólag ők fordulnak a testülethez. Amit kifogásolnak, az egyrészt a delegálás rendszere, másrészt az, hogy ha a szakszervezetek nem tudnak megállapodni, akkor a legutóbbi üzemi (közalkalmazotti) választások eredménye alapján kapnak helyet az önkormányzatokban. 1995-ben azonban - a legutóbbi ilyen választáskor - nem mondták meg az embereknek, hogy a tb-ről is szavaznak, ráadásul elég vicces egy ismert eredményt nem nevén nevezni: jól tudjuk ugyanis, hogy ha nincs megállapodás, az MSZOSZ meghatározó többséget szerez a testületekben. Kérdés, hogy ebből miért engednének.
Az idő sürget, mert a jövő héten lejár az önkormányzatok mandátuma, de átmenetileg megmarad a két testület elnöksége.
György Bence
