Csáki Judit

Amikor Schiller a Don Carlos címet adta a Don Carlos című darabjának, alighanem helyre akarta ütni azt a csorbát, amit az ifjú hősön ütött: legalább címszereplő legyen, ha már nem ő a főszereplő.

77 éves volt, hosszú ideje beteg, halála mégis váratlanul ért. Tíz nappal korábban még a Nemzeti Színház színpadán állt, Fejes Endre Jó estét, nyár... című darabjában játszotta az apát Törőcsik Marival. Úgy tervezte, többet nem lép föl - de nem a meghalás, hanem az élet, egy pihenősebb élet szerepelt a tervei közt.

Sok interjú készült vele, hiszen nemrégiben a Nemzet Színésznője lett. Tudjuk, hogy sokat dolgozik, színházban, filmben; tudjuk, hogy nagyjából a Kaposvár- Katona-Nemzeti háromszögében telt színpadi élete. Nem ezekről beszélgettünk. Inkább arról, mit lehet vajon megtanulni abból, amire nagy szükség van.

Ilyennek láttuk Alföldi Róbert rendezését.

Ilyen volt a Krétakör grandiózus új projektje.

NKA-ról, Új Színházról, kultúrpolitikáról.

Rémületes vagy inkább megszokott, hagyományőrzőnek is mondható stílben kezdődik a kecskeméti színházban a 220. születésnapját ünneplő Katona József Bánk bánja. A véggel: behozzák a szép hullát, a meggyilkolt Gertrudist, és bejön - mit bejön: bevonszolódik - súlyos palástjában a királyian megtört friss özvegy, II. Endre, és elmondja veretes szövegét. Bánk "elviszi" a gyilkosságot, majd maga is megözvegyül. Nagy, kerek gurgulákban derül ki a 12. századi véres krimi vége - alatta recseg egy lemez, karcos, poros, régi.