Aztán - az előjáték-végjáték után, amely poéngyilkosságnak semmiképp sem mondható, hisz ki ne ismerné nemzeti klasszikus opusunkat - kinyílik a Ruszt József Kamaraszínház kicsinek nem, de intimnek annál inkább mondható tere. Világos, kétszintes építmény, négy kazetta, melynek falai feszes textilcsíkokból készültek - Vereckei Rita találmánya, hogy a fal puha, bárhol átjárható; és ez az átjárhatóság-áthallhatóság Bagó Bertalan rendezésének egyik kulcsa: sosem tudhatni, hányan vannak valójában jelen egy jelenetben.
Köztudott a Bánk bán krimitalánya, bár a "ki kit miért öl meg, és kinek jó ez" politikai-lélektani motivációs bázisát meglehetősen nehéz meg- és fölfejteni, még nehezebb színpadon érthetővé, transzparenssé tenni. Innen a meg-megújuló próbálkozás Katona nyelvének modernizálására; és Kecskeméten egy, mondhatni, pedagógiai megoldás született. Szabó Borbála egy viszonylag semleges mai nyelvre ültette át Katona veretes szövegét, éppen az érthetőségre, méghozzá a sztori és a figurák jellemének világosabbá tételére törekedve - és mivel ugyanez a gondolat áll Bagó Bertalan rendezői értelmezésének kellős közepén, hát a húzások is ezt célozzák. Nem történt gyalázat, nem sérült az ikonikus opus - csak hozzáférhetőbbé vált, esetleg ahhoz is kedvet csinálva, hogy valaki nekiveselkedjen (a "fordítás" sorvezetőjével) az eredeti szövegnek.
Gertrudis testre simuló, szexi nagyestélyiben uralkodik: Danyi Judit intenzív játéka hangsúlyozza, hogy aki itt a királynénak szolgál, annak bizony a telivér asszonynak is hódolnia kell. Nem az idegenség, nem a saját közegéből való kivetettség, hanem a hál' isten ismét távol lévő II. Endre férji inefficienciája okozta boldogtalanság teszi rámenőssé, pattogóssá és erőszakossá; alattvalóiban nem az idegen nemzetet, hanem az alattvalót nézi le és veszi semmibe. Melindában nem a szépség és az asszonyi vonzerő irritálja, hanem a nő Bánk bán iránti (vélhetően alaposan viszonzott) boldog szerelme, amit Zeck Juli az ártatlanságot és romlatlanságot hangsúlyozó, egyszerű fehér ruhában makacs állhatatossággal tesz láthatóvá.
Asszonyi párbaj tehát. Háttérben a lepukkant hazával, melynek megmentésén legjobbjaink, a békétlenek elegáns szmokingban és kitartóan fáradoznak, leginkább a pohár emelgetésével. A délceg Petur bán - Körtvélyessy Zsolt elszántan szkeptikus megformálásában - minden gesztusával arra mutat: mit lehet ezekkel tenni? És tényleg: Mikhál bán és Simon bán - Szokolai Péter és Farkas Ádám - egy-egy találékony paródiája mindenfajta alkalmatlanságnak; Kiss Jenő Tiborca leginkább egy szavazati célszemély az ő panaszaival.
Bánk bán nagyúr - de nem bíznék rá egy országot, még átmenetileg sem: billenékeny, gyönge figura. Fazakas Géza - nyilván Bagó instrukcióira - inkább tanácstalanul, semmint a nemzeti és magánsérelmeket magába sűrítve bolyong a falakon át, és alig is tudja összeszedni erejét és elszántságát a végső gyilkosságra. Hogy Tiborc sirámai nem rendítik meg, voltaképpen érthető: a jól táplált mesterember külsejű szegény inkább kijár, semmint elkeseredik. A haza gondjai legyűrik Bánkot, nem tettre sarkallják. Melinda elcsábítása megrendíti, de végül - épp idejében a halál előtt - tud megbocsátani, így legalább ezért nem gyötri majd lelkifurdalás. Érdekes jellemváltozás - megáll a lábán az értelmezésben. Fazakas Bánkjából a végső nekifeszülést, vagyis Gertrudis meggyilkolását mintha az asszony rendíthetetlen kacérsága, az adott helyzetben végképp cinikus női magamutogatása provokálná ki. Ekként bizony leginkább hirtelen, ámbátor jogos felindulásról beszélhetünk.
Az előadás vezérfonala - és sok mindenre magyarázat is - Ottó gyerekes föllobbanása Melinda iránt, illetve ennél sokkal inkább Biberach könnyűkezű manipulációja. Ottó infantilis kölyök - Orth Péter nagyjából ötévesre veszi -, akinek még a cipőjét is királynői nővére köti be. Nem partnere, de nem is ellenfele a lezser eleganciával mozgó-suhanó Biberachnak, aki számára ez az egész - udvarostul, politikai és magánéleti zűrzavarostul - léha játék, hiszen ő igazi lézengő ritter: ma itt, holnap ott vagy sehol. Nem számít. Szemenyei Jánosnak nemcsak a figurája, hanem az alakítása is elegáns, és a leginkább hordozza Bagó értelmezését: ilyen világban élünk. Vacakban, na.
De a végén megkapják - megkapjuk? -, ami jár. Simándy József nagyáriája, a Hazám, hazám zeng, a lemez már nem recseg, a nagyszerű hang kívül-belül betölti a teret, és elnyomja a kalapács zaját, ahogy két egykedvű szolga szenvtelenül bedeszkázza az egészet.
Kecskeméti Katona József Színház, október 11.
