Felcsuti Péter

A magáncsőd intézményesülése talán azt jelzi, a kormány letesz végre arról, hogy az adós és a hitelező közötti szükségképpen konfliktusos viszonyt hatalmi szóval, kormányzati beavatkozással oldja meg, s ezek helyébe remélhetőleg törvényen és a piacgazdaság intézményeinek működésén alapuló eljárást tesz.

A kísérlet azzal a meglepő eredménnyel zárult, hogy a jóhiszemű játékosok éltek a lehetőséggel, azaz akár még azon az áron is megbüntették a csalókat, hogy ezzel a saját helyzetüket is rontották.

Mint annyiszor a történelem folyamán, a sokaság laikus bölcsessége felülkerekedett a szakértők professzionalizmusán. Ez utóbbiak – nehezen vitatható logikával – továbbra is amellett érvelnek, hogy Görögország számára az eurózónában maradás végzetes csapdahelyzet.

…Nyögve és nyelve, de pusztán a logikát követve az Európai Uniónak aligha van más választása. Az euró létrehozásától csak a több integráció felé vezet az út, a visszalépés a kevesebb integráció irányába – ami lényegében az eurózóna felbomlása – beláthatatlan politikai, gazdasági és társadalmi következményekkel fenyeget.

Mikor nálunk és másutt is a politikai ideológia rangjára emelkednek a fejtegetések a Nyugat hanyatlásáról, a nemzetállamok, a nemzeti érdek mindenekfelettiségéről, hasznos olvasmány a Warburg-életrajz.

Hasonlítsunk össze két ugyanazon a napon született nyilatkozatot; az egyiket a spanyol kormány egyik minisztere tette, a másikat a magyar miniszterelnök. A téma ugyanaz: az államadósság finanszírozása, illetve finanszírozhatósága.

Az európai vezetők, köztük Lagarde asszony pusztán játékelméleti szempontból is helyesen járnak el, ha a görögökben azt az érzést erősítik, hogy több a vesztenivalójuk, mint amennyit nyerhetnek. Ez azonban nem jelenthet bántó érzéketlenséget.

Az extrém mértékű magyarországi eladósodás aligha elsősorban a hazai bankok profitéhségével (amely vitán felül adottság, de ez más országokban is így van), sokkal inkább az egymást követő kormányok elhibázott gazdaság-, illetve társadalompolitikájával magyarázható.

A független magyar bíróság sem vette a fáradságot, hogy megértsen egy nem túlságosan bonyolult összefüggést.

Sokan sokféleképpen és jó okkal bírálják az Európai Unió és benne a brüsszeli bizottság tevékenységét. Ám marad a kérdés, hogy mennyi előnye származik ezekből a gyakran vitriolos megjegyzésekből az országnak, amely jelentős mértékben függ e döntéshozók jóindulatától.

Ez lehet jó orvosság, de annyira erős, hogy a beteg – mielőtt meggyógyulna – talán bele is hal. Magyarán a megszorítások nyomán fellépő kereslethiány olyan súlyos recesszióba dönti a gazdaságot, hogy az állami költségvetésbe egyszerűen nem folyik be elégséges adóbevétel.

Aztán arra is gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a miniszterelnök nem jelentéktelen kommunikációs tehetségét ennek a fontos ügynek a szolgálatába állítaná. Másodszorra azonban értetlenkedni kezdtem, végül forrt bennem a méreg: miről beszél ez az ember?