Hegedűs Dániel

Az európai parlamenti választásokat mindeddig másodrendű nemzeti választások halmazaként kezeltük, melyen a választópolgárok hazai politikai preferenciáik szerint szavaznak, és olykor megbüntetik a saját kormánypártjaikat.

A Fidesz és az Európai Néppárt (EPP) viszonya meghatározó szerepet töltött be Magyarország 2010 óta tartó autokratizációs folyamatában.

Közhely, hogy Magyarország és Olaszország stratégiai érdekei az európai menekültpolitikában különbözőbbek már nem is lehetnének. Olaszország stratégiai frontország a földközi-tengeri útvonal kellős közepén, és ezen érdemben az sem változtat, hogy a menekültek most inkább Spanyolország felé indulnak.

A választási kampány hajrájában a konzervatív-jobboldali erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) számos politikusa nyilvánította ki támogatását Orbán Viktor és a Fidesz irányába, szemlátomást nem zavartatva magukat sem Orbán destruktív Európa-politikájától, sem a magyar kampányban használt irracionális, féktelen gyűlöletdiskurzustól. Az EPP maga is élénk figyelemmel kísérte az itthoni eseményeket – ám a Fidesz és európai anyapártjának kapcsolatát számos politikai érdek bonyolítja, s a viszonyt tovább kuszálták a vasárnapi eredmények is.

2015 nyara óta sokan jövendölték Angela Merkel kormányának és politikai irányvonalának közeli végét. A menekültválság és vele összefüggésben az Alternatíva Németországért (AfD) dinamikus előretörése miatt az a benyomás alakult ki, hogy Németország a jobboldali populizmus európai előretörésének egyik első áldozata lesz a kontinens nyugati felén, nem pedig a nyugati demokráciák egyik utolsó védőbástyája. Kevesen tartottunk ki amellett, hogy az AfD megerősödése nem valós fenyegetés a német kormányzati erőviszonyokra, és legnagyobb eséllyel a 2017. szeptember 24-i Bundestag-választásokat követően is Merkel kezében marad az ország kormányrúdja.

Az október 2-i népszavazás ténye és körülményei, az érvénytelensége ellenére végsőkig erőltetett, értelmetlen alaptörvény-módosítás, majd az ország vezető független napilapjának október 8-i cinikus kivégzése újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezte Magyarországot.

Die Bude zusammenhalten – a boltot egyben tartani. Ez lehetne a német diplomácia félhivatalos mottója az első, 2008-as első válság­év óta – még akkor is, ha a berlini politika kritikusai szerint az euro- és menekültválság során maga a Német Szövetségi Köztársaság is nagyban hozzájárult az európai integráció fundamentumainak a megrendüléséhez.

Két égető kérdés, a brit „reformcsomag” és a menekültválság kezelésének fordulatai is azzal fenyegettek a hétvégi uniós csúcson, hogy az integráció hajóját tovább taszítják az örvény középpontja felé.

2016. január 13-a jelentékeny dátum az európai integráció történetében. E napon első ízben vonta az Európai Bizottság rendszerszintű vizsgálat alá egy politikai alapérték, a jogállamiság minőségét egy tagállamban, amikor működésbe hozta Lengyelországgal szemben az ún. jogállamisági mechanizmust.

Az Európai Unió alapkérdéseinek újragondolását és alapszerződéseinek esetleges módosítását érintő orbáni felvetések egy új magyar uniós stratégia meghirdetését sejtetik. Erről azonban nincsen szó.