Hegedűs Dániel

A tudatalatti vonzásában

A német konzervatívok viszonya Orbán Viktorral

Publicisztika

A választási kampány hajrájában a konzervatív-jobboldali erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) számos politikusa nyilvánította ki támogatását Orbán Viktor és a Fidesz irányába, szemlátomást nem zavartatva magukat sem Orbán destruktív Európa-politikájától, sem a magyar kampányban használt irracionális, féktelen gyűlöletdiskurzustól. Az EPP maga is élénk figyelemmel kísérte az itthoni eseményeket – ám a Fidesz és európai anyapártjának kapcsolatát számos politikai érdek bonyolítja, s a viszonyt tovább kuszálták a vasárnapi eredmények is.

A német vonal

A Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) kiállása Orbán mellett talán kevéssé lephette meg az események követőit. Egyrészt a Fidesz és a bajor konzervatívok közötti szoros kötelék hosszú időre nyúlik vissza, másrészt az őszi bajor tartományi választásokra készülve a CSU éppúgy a menekültpolitikai szigorításokat állította kampánya középpontjába, mint tette azt Orbán az elmúlt hónapokban, években. A magyar miniszterelnök fellépése a CSU januári párttalálkozóján nem csak Orbánnak tett gesztus volt, mely demonstrálta a bajor keresztényszocialisták töretlen támogatását az országgyűlési választások előtt, de a CSU is felhasználta Orbánt a bajor kampányban és a berlini koa­líciós tárgyalások során – elsősorban a párt menekültpolitikai pozícióinak erősítésére.

München őszinte szimpátiájával szemben Berlinből továbbra is inkább hideg távolságtartással szemlélték Orbán kampányát. Merkel nem biztosította támogatásáról a magyar miniszterelnököt, de tekintettel a 2017 szeptembere óta Budapest feje felett gyülekező brüsszeli fellegekre – elsősorban is a 7. cikk szerinti eljárás elindítására, valamint az uniós fejlesztési pénzek felhasználásáról készülő parlamenti jelentésekre –, hallgatása is a passzív jóindulat jeleként volt értelmezhető. Eközben a CDU-n belül is elindult egyfajta átrendeződés, aminek eredményeként egyre érezhetőbb az Orbán iránt táplált nyílt szimpátia a párt különböző szintjein – elsősorban a keleti tartományok pártszerveiben és a szövetségi párt feltörekvő ifjú konzervatívjai között. Tavaly novemberben Stanislaw Tillich szász kormányfő fogadta Orbán Viktort Drezdában, március végén pedig a türingiai CDU delegációja járt Budapesten, méltatva az orbáni menekültpolitika eredményeit, szót emelve ugyanakkor a Stop Soros-kampány antiszemita üzenete ellen. A jövőre nézve ennél talán nagyobb jelentőséggel bírhat az új szövetségi egészségügyi miniszter, Jens Spahn támogatása. A 38 éves Spahn a CDU üstökösének számít. A korábban hangos Merkel-kritikája miatt ismertté vált politikust a német kancellár nyilván domesztikációs célból emelte be új kormányába, ám a párton belül sokan máris Merkel legesélyesebb utódjelöltjeként tekintenek rá. Spahn nyitottságát arra, hogy új irányt szabjon a CDU és a Fidesz kapcsolatainak, jól érzékelteti április eleji kijelentése, mely szerint Orbán Viktor pusztán csak az uniós jogot hajtja végre, és az európai határokat védi politikájával.

Merkel Magyarország-politikájának legfőbb célja az, hogy garantálja Budapest konstruktivitását a fő európai kérdésekben. Ez eddig sem a konfliktus irányába terelte a német kancellár magatartását. Befolyása a CSU-ra a magyar ügyben ugyanakkor minimális, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy belpolitikai és koalíciós konfliktus rangjára emelje a Budapesttel szemben vitt irányvonal kérdését. A CDU-n belül is egyre tapinthatóbb Orbán-szimpátia miatt – ami a kancellár korábbi menekültpolitikai pozíciójával szemben táplált konzervatív ellenérzésből táplálkozik – Merkel jó eséllyel még inkább kénytelen lesz az Orbán-kritikát a Német Szociáldemokrata Pártra (SPD) hagyni.

Bár az SPD retorikája e tekintetben következetes, önmagában az a tény, hogy szociáldemokrata vezetés alatt áll a német külügyminisztérium, az elmúlt négy évben semminő kézzelfogható áttörést nem hozott a szövetségi kormány Magyarország-politikájában, és nem kecsegtet túlzott reményekkel a jövőre nézve sem. Ráadásul a szociáldemokrata kritika semmiféle hatással nincsen az Európai Néppárton belüli erőviszonyokra – sőt, miatta az EPP akár még jobban zárhatja is a sorait.

 

Az EU és az EP

 

Uniós szinten az Európai Néppárt továbbra is megosztott az Orbánnal szembeni stratégia kérdésében. Bár Manfred Webernek, az EPP frakcióvezetőjének fellépését gyakran azonosítják a teljes politikai csoport véleményével, Weber Budapesttel kapcsolatos álláspontját sokkal inkább meghatározza a CSU irányvonala, semmint az EPP belső viszonyai. Ez utóbbiakat pontosabban mutatják az EPP elnökének, Joseph Daul­nak a lépései: ő hol kritikus hangot üt meg, mint például a CEU vagy a civiltörvény ügyében, hol pedig, mint napokkal ezelőtt, sikeres választási szereplést kíván a Fidesznek, hogy az továbbra is garantálhassa Magyarország stabilitását és prosperitását.

A vasárnapi eredmények a Fidesz nemzetközi pozícióit is megerősítették. Az elsöprő győzelem és a komoly legitimitást adó magas részvétel ütőkártya lehet Orbán kezében az európai tárgyalóasztaloknál éppúgy, mint az Európai Néppárton belül. Az eredmények el fogják bizonytalanítani az EPP Orbán-kritikusait – ha csak nem derül fény számottevő választási rendellenességekre, vagy Orbán Viktor nem ülteti át azonnal gyakorlatba a március 15-i beszédében a rezsim ellenzőinek címzett fenyegetését.

Ezek hiányában viszont egyre erősebb lesz európai szinten az a már ma is széles körben uralkodó értelmezés, hogy Orbán megváltoztathatatlan adottság, amivel alternatíva hiányában konstruktívan együtt kell élni. Ennek megfelelően sokkal nagyobb lesz a megegyezési és kisebb a konfliktusvállalási hajlandóság Magyarországgal szemben – akár az új európai menekültügyi keretek, akár a hétéves uniós költségvetés ügyében. A magyar kormány befolyása érezhető módon megnőhet az elkövetkező hónapokban az Európai Unión belül. A külpolitikai logika szerint Orbán egyértelműen önsorsrontó módon viselkedne, ha véghezvinné azokat a lépéseket, mint a CEU vagy a külföldről finanszírozott kritikus civil szervezetek teljes ellehetetlenítése, melyek a választások után automatikusan következnének a tudatos ellenségkeresés és az autoriter építkezés eddigi politikájából.

Április 12-én hozza nyilvánosságra az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) azt a jelentést, amelyet Judith Sargentini baloldali zöld képviselő jegyez, és amely javasolja az EP-nek a 7. cikk szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben. A plenáris szavazás a kérdésben ősszel várható. Ugyancsak igen kritikusan fogalmaz Magyarországgal szemben a költségvetési bizottság jelentése (ezt a munkát a néppárti Ingeborg Grässle vezette), e dokumentum a kiszivárogtatott információk szerint az uniós támogatásokat érintő rendszerszintű, politikai korrupció miatt javasolja a szankciók alkalmazását Magyarországgal szemben. Hogy milyen támogatásra számíthatnának e jelentések a néppárti frakció részéről, kérdéses. Ha Orbán képes lenne taktikai irányváltásra a következő két évben, vélhetően igen közel kerülhetne ahhoz az európai szerephez, amit álmodott magának, ám ezt saját rendszerének belső dinamikája teszi valószínűtlenné. A magyar jelentésekhez kapcsolódó őszi EP-szavazásokig Orbánnak mindenesetre van még ideje hibázni, így ha a magyar választók meg is erősítették az eddigi politikai irány helyességét, legalább arra van némi halvány remény, hogy az Európai Unió intézményeitől kap sárga lapot.

A szerző politológus, a berlini Humboldt Egyetem oktatója.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”