Horváth Györgyi

Krusovszky ezúttal is egy szépen formált, megnyugtató költői nyelven tudósítja az olvasót szorongáskeltő vagy felkavaró hangulatokról, kérdésekről, történetekről és provokatív művészeti koncepciókról.

Vaskos, szép, és már a megjelenésével is a beltartalmat egyértelműsítő könyv a Nyughatatlanok: borítóján egy skót romantikus festő tájképe, és már a címe is olyan, mint egy Victor Hugo-regényé - itt minden a romantika irányába mutat.

"Igaz, kicsiny pont vagyok, parányi pont a világtérképen, mégis hatalmas a belső világom. Egész kontinensnyi" - olvasható Ilma Rakusa új kötetének közepe táján, mely a szerző második magyarul is megjelent könyve (az előzőt, egy esszékötetet tavaly adta ki a Jelenkor).

Pixelkockás fénykép, mozaik, szervekből összeálló test vagy akár jó alaposan összegubancolt gombolyag. Valószínűleg még sok egyéb metaforát lehetne találni arra a szerkezetre, ami Tóth Krisztina új prózakötetét jellemzi, és ami egyben a címét is adja: olyasvalamiről van szó, ami sok kicsiből alkot egy nehezen áttekinthető, nagy és szerves egészet.

"Ha a Hold a hetedik házban áll, és Jupiter Mars mellé kerül, akkor béke honol a bolygók közt, és a csillagok szíve felderül" - szól a Hair című musical betétdala, melynek kezdő sorát Rakovszky kötetcímmé emelte.

"Itáliában 640, Némethonban 231, 100 Franciahonban, Törökhonban 41, de Spanyolhonban már 1003!" - sorolja Leporello a gazdája által elcsábított hölgyeket Mozart Don Giovannijának híres regiszteráriájában. Kukorelly Endre műve ezzel az áriával kezdődik. Egy olyan mű részletével, melyet Kierkegaard az érzéki zsenialitás szimbólumaként méltatott, azaz ahol a legelvontabb eszme (az érzéki zsenialitás, a csábítás) kapcsolódik össze a legelvontabb közeggel (azaz a zenével). Kierkegaard szerint az érzéki zsenialitás csak zeneileg fejezhető ki, nyelvileg nem. A zene anyagtalan, elvont, a nyelv viszont materiális, konkrét és reflexív. Horváth Györgyi

A hazájában a 2003-as Premio Strega elnyerése óta köztiszteletben álló fiatal olasz írónő, Melania Mazzucco második magyarra fordított regénye az Egy tökéletes nap, melyet a jól informáltak akár már Özpetek rendezéséből is ismerhetnek: a filmet tavaly mutatták be a Velencei Filmfesztiválon. Az, hogy film készült belőle, talán nem véletlen: Olaszországban egy filmes technika, a közelmúltban legfőképp Altman és Tarantino nevéhez kötött, több szálon futtatott cselekmény irodalmi adaptációjaként értékelték a könyvet - na, és persze az olasz regényírókat az 1930-as évek óta érdeklő labirintus, labirintusszerű írásmód problémájának továbbgondolásaként.

Forgatom a könyvet, a bal oldalon fekete-fehérben és szürkében úszó képkockák, a figurák gyerekrajzokra hasonlítanak, a jobb oldalon ott a jól ismert Toldi-szöveg, szép nagy betűkkel szedve, a kötet pedig szintén nagy, keménykötésű, már-már albumformátum. Gyerekkönyv lenne, melynek célja, hogy képekkel népszerűsítse a fiatal olvasóknak Arany szövegét? Netán a nemzeti kánon egyik fontos darabja előtt tisztelgő díszkiadás? Avagy egyik sem?

Nádasdy Ádám november 24-én tartotta székfoglaló beszédét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián Dante Isteni színjátékának új fordításáról. A költővel, műfordítóval, nyelvészprofesszorral egyetemi szobájában beszélgettünk.