Könyv - Képes rémdráma - Arany János: Toldi - Vojnich Erzsébet illusztrációival

  • Horváth Györgyi
  • 2009. április 9.

Zene

Forgatom a könyvet, a bal oldalon fekete-fehérben és szürkében úszó képkockák, a figurák gyerekrajzokra hasonlítanak, a jobb oldalon ott a jól ismert Toldi-szöveg, szép nagy betűkkel szedve, a kötet pedig szintén nagy, keménykötésű, már-már albumformátum. Gyerekkönyv lenne, melynek célja, hogy képekkel népszerűsítse a fiatal olvasóknak Arany szövegét? Netán a nemzeti kánon egyik fontos darabja előtt tisztelgő díszkiadás? Avagy egyik sem?

Forgatom a könyvet, a bal oldalon fekete-fehérben és szürkében úszó képkockák, a figurák gyerekrajzokra hasonlítanak, a jobb oldalon ott a jól ismert Toldi-szöveg, szép nagy betűkkel szedve, a kötet pedig szintén nagy, keménykötésű, már-már albumformátum. Gyerekkönyv lenne, melynek célja, hogy képekkel népszerűsítse a fiatal olvasóknak Arany szövegét? Netán a nemzeti kánon egyik fontos darabja előtt tisztelgő díszkiadás? Avagy egyik sem?

Egy biztos: az alcím becsapós, a Vojnich-rajzok biztosan nem illusztrációk, legalábbis, ha az illusztráció hagyományos fogalmából indulunk ki. Míg ugyanis az illusztráció jellemzően a szöveg egy-egy kiragadott epizódját jeleníti meg, addig Vojnich képei hangsúlyosan a történet egészét adják vissza, azaz a rajzok együtt egy összefüggő narratívát alkotnak - a Toldit magát. Jól mutatja ezt a képek képregényszerű jellege és elrendezése is: Vojnich képkockákat rajzol, melyek négy-öt sorban futva végül mindig megtöltenek egy-egy teljes oldalt. Mindez némiképp az úgynevezett adaptációs képregény műfaja felé tolja Vojnich illusztrációit - megidézve a hatvanas-hetvenes éveket, amikor Zórád, Korcsmáros, Sebők és más rajzolók nyomán a nemzeti klasszikusok egész sora kelt életre egy-egy folytatásos képregényben, és tudott újra népszerűvé válni.

De Vojnich Erzsébet Toldi-illusztrációja mégsem képregény. Nem az, mivel a mellé tördelt szöveg nélkül nem érthető. És Vojnich képkockái sem szóbuborékot, sem képaláírást nem használnak, vagy ha igen, akkor az a szóbuborék csak újabb képet foglal magába. Szöveg mindössze kétszer jelenik meg a 109 képkockában: egyszer a 36. oldalon, amikor Toldi egy szóbuborékban közli, hogy "Felmegyek Budára", és egyszer a történet végén, a 78. oldalon, amikor a király egy képaláírásban megkegyelmez neki: "én neked a földön kegyelmet adok". Vojnich hangsúlyozottan úgy rajzol, hogy a képei ráutaltak maradjanak az eredeti Arany-szövegre - akár azért, mert a szöveg a könyvben úgyis olvasható, akár azért, mert a művelt olvasó úgyis ismeri. És csakugyan: ebben a könyvben a fejezetek önálló kép/szöveg egységet alkotnak: a képek ugyanis mindig az egyes fejezeteket megelőző (bal) oldalon kapnak helyet, és a fejezet lezárásaként ismétlődik meg belőlük egy-egy kocka a fejezetszöveg után. Az egyes fejezetek koherenciáját tehát kép és szöveg egymásmellettisége, illetve a szöveget keretszerűen közrefogó képsorok szervezik.

Ugyanakkor kép és szöveg együtt feszültséget kelt. Míg a szöveg archaikus, díszes, sűrű, tele hasonlatokkal, rímekkel, szemléletes leírásokkal, addig a képek kevéssé részletezők, gyakran csak jelzésszerűek, szándékosan elszegényítettek, egyszerűek, és dominál bennük a borongós szürke és fekete. Míg Arany szövege a családi-erkölcsi rend és a nemzeti dicsőség helyreállításának a narratívája, Vojnich képei inkább valamiféle egzisztenciális elhagyatottságot és rémdrámát idéznek: sötét tónusok, komor, fejfákkal, sírhalmokkal és keresztekkel teli kockák, levágott vitézi fejek, vicsorgó farkasok, üres, kietlen táj előtt mozgó magányos alakok, és a tűzhelyen fortyogó fazékból védtelenül kiálló csirkelábak töltik ki a lapokat.

Vojnich képei ennyiben részben új megvilágításba helyezik, részben pedig nélkülözhetetlenné teszik az eredetit. Azonban a legfontosabb szervezőerő bennük mégiscsak a hiány, és különösen a szavak hiánya. Ahogy Vojnich korábban lépcsőket, kapukat, alagsorokat, sőt kádakat alkotott úgy, hogy tárgyai mellől tüntetően hiányzott használójuk, az ember, úgy alkotja most meg a Toldi csendjét, azaz olyan borzongató, metafizikai képsorokat, melyek folyamatosan éreztetik a szavak hűlt helyét, azt, hogy a szöveg távol van, nincs jelen. Mert Vojnich képeinek, tévedés ne essék, nem a szépség vagy a szöveget megelevenítő szemléletesség a tétje: a képkockák mögött egy olyan koncepció húzódik meg, melyet az alkotó korábbi műveiben is következetesen alkalmazott, és amelyet Radnóti Sándor egyszer úgy fogalmazott meg, hogy Vojnich "a csend tereinek a festője". Ugyanez a koncepció ihlethette a Toldi "illusztrációit" is: megalkotni egy olyan képi világot, mely csakis a szöveggel (a magasan kanonizált, nemzeti klasszikus szöveggel) együtt érthető, és bemutatni úgy, hogy az a szöveg ne feltétlenül legyen jelen. A Vojnich-rajzok egyszerre képi kommentárok, mű és illusztráció hagyományos hierarchiáját megkérdőjelező dekonstruktív kísérletek és újabb önálló műalkotások a csend tereivel kísérletező képzőművész életművében. Mert ennek a könyvnek a tétje igazából Vojnich képi világa - azaz az alcímben szerényen "illusztrációként", másodlagos elemként aposztrofált rajzok. Furcsa, apokaliptikus táj rajzolódik ki a képeken, olyan táj, amikor már elvesztek a szavak, elveszett a Toldi, és elveszett az egykori teljesség - ekkor gördül fel a függöny, és kezdődik el Vojnich Erzsébet képes rémdrámája.

Magvető, 2008, 88 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.