Feltámad-e a megevett marhahús?

Umberto Eco: Ellenséget alkotni és más alkalmi írások

  • Horváth Györgyi
  • 2012. március 14.

Könyv


Nyomorúságos és titokzatos porcok, mint rég elhalt szentek ereklyéi; Jézus egészen 1970-ig közszemlére tett előbőre; Rabelais és Joyce listázó felsorolásai; a csuklós fa kormánylapát szerepe a szigetekről szóló szakirodalomban; hogyan repülhetnek nyugatra a madarak, ha egyszer forog a Föld; a nácik vonzódása az örök jég elméletéhez; Taprobané, az elveszett sziget; és hogy vajon feltámad-e velünk együtt a marhahús, amit megettünk (na, és ha kannibálok vagyunk? Csak a megevő támad fel, vagy a megevett is?).

Ilyen és hasonló kérdéseket jár körül Umberto Eco új könyve. A kötet megnevezése pontos: csakugyan alkalmi írásokról (legtöbbször konferencia-előadásokról) van szó, melyeket a bolognai mester 2008 és 2010 között adott elő (esetleg publikált), és amelyek a legkülönfélébb témákat ölelik fel. Legtöbbjük kultúrtörténeti (olvashatunk például a tűz, a kincsgyűjtés vagy az abszolút és relatív fogalmainak kultúrtörténetéről), más részük inkább ismeretterjesztő (a Képzelt asztronómiák fejezet például részletes történeti áttekintést ad a Föld laposságának vagy gömbölyűségének kérdéseiről; az Érlelt gyönyörűségek pedig a Magyarországon nem túl ismert Piero Camporesi életművének állít emléket), megint mások inkább tréfák vagy paródiák (így az Ahány ház, annyi szokás szemléletesen mutatja be, mennyire nem rejtenek semmiféle életbölcsességet sem magukban a közmondások), és van olyan is, ami inkább publicisztikai jellegű (Gyakorlatok a WikiLeaksről). Ahol Eco igazán elemében van, azok természetesen a listák, a katalógusszerű felsorolások, lett légyen Rabelais klasszikus katalógusairól szó vagy éppen az Ulysses egyik szöveghelyéről, ahol Bloom konyhájának berendezéséről kapunk részletes és kimerítő felsorolást; hasonlóképp a Kincskeresés című szöveg is igencsak bővelkedik felsorolásokban, A lista mámora pedig az egyes listatípusok elkülönítésére is kísérletet tesz. Nagyon ecós a Már csak az Ulysses hiányzott… című írás is, ami tulajdonképpen szellemes filosztréfa: Joyce regényének 1920-as, 30-as évekbeli olasz recepciójából tallózgat, a modernizmus új szeleitől fanyalgó konzervatívoktól. Itt olvashatunk olyan gyöngyszemeket, mint „Joyce a modern dekadencia tipikus képviselője, gennyes és fertőző pattanás irodalmunk testén. […] Lázadását tisztátalan és felforgató szellemmel elegyíti, amellyel le kívánja taszítani oltáráról az Örök Rómát, hogy a zsidó nemzetköziség aranyozott bálványával helyettesítse azt, az internacionalizmussal…”.

Szellemes a Miért nem találják meg soha a szigetet című írás is, melyhez a szerző részletes térképeket is mellékel, bemutatva például, mint hajóztak el számosan Ausztrália mellett anélkül, hogy sejtették volna, mekkora földdarab fekszik az általuk megtett „kanyar” közepén, vagy hogyan próbálták a mesés Szent Brendan szigetét azonosítani az Atlanti-óceánon, és hogy Taprobané és Ceylon nem azonos egymással (igaz, Szumátrával sem). Eco megdöbbentően egyszerű technikatörténeti adalékkal indokolja, mi tette lehetővé az elveszett szigetek mítoszát (illetve, Eco könyvét tekintve, kultúrtörténeti lajstromát): a tengerészeti kronométer hiánya, melynek híján hosszúsági fokokat nem lehetett mérni egészen a 18. századig – így valamit megtalálni még viszonylag könnyű volt, csak épp visszatalálni hozzá nem. Ugyanez az írás az, ahol (Eco A tegnap szigete című regénye után) újfent olvashatunk a szimpátiaporról mint hajózási segédletről, és hogy milyen állatkínzási gyakorlatokat tett lehetővé. Eco hű marad magához annyiban is, hogy Victor Hugo és a Monte Cristo grófja ezúttal sem marad ki a könyvből – mint az olvasó megtudhatja, Hugo túlzásokra építi a regényeit, de még így is mesteri („sajnos”, mondja erre Eco).

Kultúrtörténeti esszék, filozófia- és irodalomtörténeti vizsgálódások, kuriózumok gyűjteménye és listák – az Ellenséget alkotni olyan, mint ahogy azt Eco korábbi előadásköteteitől megszoktuk. Vegyes témájú, szórakoztató, részben ismeretterjesztő könyv, ideális olvasmány metróra, vonatra, vagy akár elalvás előttre. Számomra mindenesetre megnyugtató volt olvasni, hogy a megevett marhahús nem támad fel velem együtt. Most már ezt is tudom.

Fordította: Sajó Tamás. Európa, 2011, 324 oldal, 3000 Ft


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.