A hazájában a 2003-as Premio Strega elnyerése óta köztiszteletben álló fiatal olasz írónő, Melania Mazzucco második magyarra fordított regénye az Egy tökéletes nap, melyet a jól informáltak akár már Özpetek rendezéséből is ismerhetnek: a filmet tavaly mutatták be a Velencei Filmfesztiválon. Az, hogy film készült belőle, talán nem véletlen: Olaszországban egy filmes technika, a közelmúltban legfőképp Altman és Tarantino nevéhez kötött, több szálon futtatott cselekmény irodalmi adaptációjaként értékelték a könyvet - na, és persze az olasz regényírókat az 1930-as évek óta érdeklő labirintus, labirintusszerű írásmód problémájának továbbgondolásaként.
A regény ugyanis nyolc cselekményszálon fut egyszerre, nyolc főszereplő köré csoportosulva. A két legfontosabb szálat a 42 éves Antonio Buonocore rendőrzászlós és elvált felesége, a 40 éves Emma adja; további két külön szálon fut gyerekeik, a 14 éves Valentina és a 7 éves Kevin sorsa; Valentina homoszexuális irodalomtanáráé, a 33 éves Sasháé az ötödik szál; a további hármon pedig egy másik család tagjai osztoznak: az 52 éves Elio Fioravanti parlamenti képviselő és szép felesége, a 30 éves Maja, továbbá Elio első házasságából származó lázadó fia, a 23 éves joghallgató Aris. A szálak rendszerint keresztezik egymást, és még a nem egy családban élő szereplők élete is összefonódik egymással egy-két órára vagy akár csak egy pillanatra. Hiszen mindannyian jól körülhatárolható térben és időben mozognak: Rómában, 2001. május 4-én, nulla órától éjfélig.
A könyv beosztása az időrendet követi: 24 fejezet, 24 óra. Lazán egymás mellé rendelt pillanatfelvételek, időszeletek képét kapjuk, ahogy egy-egy szereplő épp a tömött buszon fulladozik, edzésre megy, parkoló kocsiból figyeli a másikat, felrobbant egy McDonald'sot, vagy épp ruhát vásárol, testékszert tetet be, gyerekzsúron vesz részt. Az "időszeletek" tehát egyszerre több hős életéből is kimetszenek egy-egy darabot - a szereplők útja pedig Rómából metsz ki egy-egy szeletet. Ezek a szeletek igen összetett Róma-képet adnak ki: hol lezárt metróalagutakban, lázadó fiatalok titkos találkahelyein járunk (Arist követve), hol külvárosi lakóházakban, csúcsforgalomban veszteglő buszokban és ócska büfékben (a mindig pénztelen Emma nyomában), hol pedig elegáns üzletek, paloták és villák tükörfényes padlójában nézegethetjük magunkat (ahogy Fioravantiék teszik). Ahogy az idő-, úgy a helyszín-megjelölések is meglehetősen pontosak: Mazzucco 2001. május negyedikéje minden bizonnyal legalább olyan jól rekonstruálható lenne, mint Joyce Bloomjának dublini barangolása. A történet kompaktsága azonban nem pusztán az idő és a hely alapos dokumentálásának és körülhatároltságának köszönhető, hanem legalább annyira a cselekménynek is.
A végül kirajzolódó fő szál, melyhez az öszszes többi odakapcsolódik, krimibe illő: Antonio nem tudja feldolgozni válását, és ezért bosszút áll feleségén. A könyv apránként visz közelebb a tragédiához: mert hiába tudjuk meg már a könyv legelején, hogy valami bűncselekmény történt a Buonocore-lakásban, a részletek csak a könyv legvégén derülnek ki, és a gyanú is - hogy épp arról a Buonocoréról van szó - csak lassanként érlelődik az olvasóban. A pontosan dokumentált, kimerevített pillanatfelvételek egyben új funkcióval is bővülnek: utólag válik jelentőségteljessé a sok-sok banális apróság, ami mind aznap történt, és ami talán eltéríthette volna a cselekményt a véres végkifejlettől. Így például ha Emma nem száll be Antonio kocsijába, Antonio talán nem aznapra időzíti tettét; ha Emma rendőrségi feljelentését komolyabban veszik Antonio kollégái, talán tehettek volna valamit; ha Elio nem engedi el a neki testőrként dolgozó Antoniót aznap délutánra, Antonio nem viheti magával a gyerekeket; vagy ha Kevint nem engedi el Maja a gyerekzsúrról az apjával... Apróságok, banalitások, látszólag egymástól független semmiségek: ezekből áll öszsze a könyv, és ezek futnak össze végül egyetlen katartikus eseményben.
Ezek az apróságok egyben az elszalasztott lehetőségek katalógusát is adják - és nemcsak a tragédia irányából nézve. Ezen a napon minden szereplő életében megnyílik és bezárul egy-egy lehetőség, egy másik élet lehetősége. Emma elveszíti a munkahelyét, de lelki társra talál Sasha személyében; Sashát épp a tizedik évfordulójukon dobja a szerelme, de ott lesz neki Emma; Valentinára kezd ráköszönteni az első szerelem Jonas személyében, és a kamaszkor lázadó szakasza is testet ölt egy titokban betetetett köldökpiercing alakjában; Kevin pedig nemcsak szerelmes lesz Fioravantiék kislányába, Camillába, hanem "össze is házasodnak", és az addig társai által félvállról vett kisfiú hirtelen a társaság középpontjává válik - és így tovább. Még Antonio számára is ott az újrakezdés és változtatás lehetősége a belé szerelmes amerikai lány, Sarah személyében - Antonio azonban nem él ezzel a lehetőséggel; ahogy a könyv sok más szereplője szintén nem él (vagy nem tud élni) a magáéval. Mazzucco - a feszes dramaturgiai szerkezeten túl - épp ezeknek a hétköznapi apróságokban kínálkozó alkalmaknak az ábrázolásában jó: ahogy meg tudja mutatni azt a gesztust, azt a véletlen találkozást vagy kisikló beszélgetést, melyen később - a szereplők által nem tudottan - annyi minden múlhat. Közelképek, pontosan ábrázolt részletek, különféle társadalmi helyzetű szereplők egymást keresztező sorsai, és látszólagos kitérők, melyek végül egyetlen tettben csúcsosodnak ki - az Egy tökéletes nap jól megírt és jól olvasható könyv, Mazzucco eddigi legjobbja.
Fordította Gál Judit. Európa, 2009, 494 oldal, 3500 Ft
