Janisch Attila

Az országot és az internetet várhatóan elborító mémlavina ellenére sem lehet nem észrevenni, hogy ez az egész Simicska–Orbán-„gecizés” a legtipikusabb orbáni politizálás újabb jellegzetes példája. Janisch Attila írása.

Tegnap tartotta első ülését a Demokratikus Kerekasztal. A filmrendező állítja: valami fontos kezdődhet el, de a demokratikus oldalnak először a saját hibáival kell szembenéznie.

„Csak a pengeélen egyensúlyozó művész juthat legmesszebb az őszinte kifejezés szabadságához vezető úton. Enélkül pedig nem érdemes semmit csinálni. A langyosak senkit sem érdekelnek.”

Széthullás és önfelszámolás, vagy előrelátó tervezés és összefogás?

„Győztünk!” – kiáltották péntek este a szervezők, de mintha nem hallották volna, hogy a sebtében összehíva is több tízezernyi tüntető azt skandálta: „Folytatjuk!” És a tömegnek van igaza.

Janisch Attila ott volt a tegnapi demonstráción. És látott valamit.

Csatlakozzatok! Tiltakozzatok! Osszátok meg! Hogy megakadályozzuk a tájékozódáshoz és a kultúrához fűződő szabadságjogaink arrogáns, ostoba, totalitárius korlátozására tett kormányzati kísérletet.

Sajnos nem értitek a lényeget! A baloldali pártoknak – egyáltalán a politikai pártoknak – nem tetszenek a civil mozgalmak. Miért?

A magyar politikában mára teljesen nyilvánvalóan folyik eddig mértéknek tekintett értékrendek, nézetrendszerek átmaszatolása. Orbán erről beszélt Tusnádfürdőn.

Burkolt rasszizmus és nemzetvédelmi mozgósítás a német megszállás emlékművének avató beszéde helyett kibocsátott miniszterelnöki közleményben.

Janisch Attila a rasszizmusról, az előítéletességről és az általánosító véleményekről.

„Feltételezzük: Ön is osztja azt a meggyőződésünket, hogy ez ellen a sértő, homofób, inszinuációktól és fenyegetésektől hemzsegő, rasszista beszéd ellen minden józan gondolkodású magyar állampolgárnak fel kell emelnie a szavát.” Janisch Attila és Karsai György is szót kér a Kerényi-ügyben.