„Ne hagyjuk!” – Egy tüntetés szelleme

  • Janisch Attila
  • 2014. október 27.

Publicisztika

Janisch Attila ott volt a tegnapi demonstráción. És látott valamit.

Tök szuper volt ez a tegnapi tüntetés. Jó arcú fiatalok, egy másik generáció. Azok, akik soha nem mennek már el szavazni a magukat baromarcúra leharcoló pártkatonákra. De vannak és igenis megszólíthatók, aktivizálhatók, csak a hazugok már nem tudják megmozdítani, elérni őket.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A magyar álmédia persze most rémhíreket gyárt, a hírtévés tévészékházrombolásmintszentforradalomcsászárattila mártírt csinál magából, mert leöntötték valamivel, a balportálok szélsőjobbról fröcsögnek, bayerzsolti véresre hegyezi a nemzeti cerkát, Kerényi locsolja a hervadó magyar pitypangot, zakatol a hazugsággyár, siratják a betört Fidesz-ablakot, nemzeti gyásznap lesz. A Fidesz rendkívüli ülésnapot rendel a parlamentbe, Orbán a nyelvével csapkod, bután néz, vállat rángat és belekapaszkodik a színes mintás bébihátizsákjába. Kövér lemegy a pincébe, hogy megkeresse a kétezeregyben ottfelejtett kötelet, hátha akasztani kell megint. Szijjártó lopott deszkákkal barikádozza a giccspalotája ablakait. Bencsik párttollnok újra kerregteti a békemenet környezetszennyező motorjait. Semjén belovagol a sarki kocsmába és beűzi a templomokba a kufárokat, hogy lopják meg a híveket. Két nap alatt felhúznak még három népajándék stadiont, ahol megszerettetni gondolják velünk a nemszeretjükafocitbazdmeg. Amerikának hadat üzennek, mert a szíííjááájééé az amerikai megbízottat is odaküldte a tüntetésre, kitörtnek nyilvánítják a harmadik cingárháborút, és Orbán hajnali telefonszexel Putyinnal, idáig hallatszanak a nyögéseik és a lihegés… egyszóval  rémálom és zombitánc.

De akárhogy lesz is, a lényeg, hogy jó dolog volt, mert nem voltak zászlók, nem voltak szélsőségek, együttlét volt (kell egy hét…, nos, most sokkal több kell!!!), amiben benne az eddig hiányzó erő.

Kedden hatkor pedig folytatódik, ha addig nem vonják vissza az eszement baromságaikat, ezek a hazugságokba elaggott, koravén, felpüffedt egyszervoltdemokraták. Remélem pedig, hogy nem vonják vissza, mert szükség van arra, hogy újra ott legyünk, újra együtt legyünk, újra érezzük egymásban az erőt. Mi, civilek, akiknek semmi más feladatunk nincs, mint megtanítani a politikát és a politikusokat, hogy nem mi vagyunk értük, hanem ők vannak értünk, és hogy ők vannak általunk és – minthogy demokrácia van (még), és még Európában vagyunk és ott is akarunk maradni! – ők csak addig vannak, ameddig mi hagyjuk, tehát ne hagyjuk!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.