„Ne hagyjuk!” – Egy tüntetés szelleme

  • Janisch Attila
  • 2014. október 27.

Publicisztika

Janisch Attila ott volt a tegnapi demonstráción. És látott valamit.

Tök szuper volt ez a tegnapi tüntetés. Jó arcú fiatalok, egy másik generáció. Azok, akik soha nem mennek már el szavazni a magukat baromarcúra leharcoló pártkatonákra. De vannak és igenis megszólíthatók, aktivizálhatók, csak a hazugok már nem tudják megmozdítani, elérni őket.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A magyar álmédia persze most rémhíreket gyárt, a hírtévés tévészékházrombolásmintszentforradalomcsászárattila mártírt csinál magából, mert leöntötték valamivel, a balportálok szélsőjobbról fröcsögnek, bayerzsolti véresre hegyezi a nemzeti cerkát, Kerényi locsolja a hervadó magyar pitypangot, zakatol a hazugsággyár, siratják a betört Fidesz-ablakot, nemzeti gyásznap lesz. A Fidesz rendkívüli ülésnapot rendel a parlamentbe, Orbán a nyelvével csapkod, bután néz, vállat rángat és belekapaszkodik a színes mintás bébihátizsákjába. Kövér lemegy a pincébe, hogy megkeresse a kétezeregyben ottfelejtett kötelet, hátha akasztani kell megint. Szijjártó lopott deszkákkal barikádozza a giccspalotája ablakait. Bencsik párttollnok újra kerregteti a békemenet környezetszennyező motorjait. Semjén belovagol a sarki kocsmába és beűzi a templomokba a kufárokat, hogy lopják meg a híveket. Két nap alatt felhúznak még három népajándék stadiont, ahol megszerettetni gondolják velünk a nemszeretjükafocitbazdmeg. Amerikának hadat üzennek, mert a szíííjááájééé az amerikai megbízottat is odaküldte a tüntetésre, kitörtnek nyilvánítják a harmadik cingárháborút, és Orbán hajnali telefonszexel Putyinnal, idáig hallatszanak a nyögéseik és a lihegés… egyszóval  rémálom és zombitánc.

De akárhogy lesz is, a lényeg, hogy jó dolog volt, mert nem voltak zászlók, nem voltak szélsőségek, együttlét volt (kell egy hét…, nos, most sokkal több kell!!!), amiben benne az eddig hiányzó erő.

Kedden hatkor pedig folytatódik, ha addig nem vonják vissza az eszement baromságaikat, ezek a hazugságokba elaggott, koravén, felpüffedt egyszervoltdemokraták. Remélem pedig, hogy nem vonják vissza, mert szükség van arra, hogy újra ott legyünk, újra együtt legyünk, újra érezzük egymásban az erőt. Mi, civilek, akiknek semmi más feladatunk nincs, mint megtanítani a politikát és a politikusokat, hogy nem mi vagyunk értük, hanem ők vannak értünk, és hogy ők vannak általunk és – minthogy demokrácia van (még), és még Európában vagyunk és ott is akarunk maradni! – ők csak addig vannak, ameddig mi hagyjuk, tehát ne hagyjuk!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.