„Ne hagyjuk!” – Egy tüntetés szelleme

  • Janisch Attila
  • 2014. október 27.

Publicisztika

Janisch Attila ott volt a tegnapi demonstráción. És látott valamit.

Tök szuper volt ez a tegnapi tüntetés. Jó arcú fiatalok, egy másik generáció. Azok, akik soha nem mennek már el szavazni a magukat baromarcúra leharcoló pártkatonákra. De vannak és igenis megszólíthatók, aktivizálhatók, csak a hazugok már nem tudják megmozdítani, elérni őket.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A magyar álmédia persze most rémhíreket gyárt, a hírtévés tévészékházrombolásmintszentforradalomcsászárattila mártírt csinál magából, mert leöntötték valamivel, a balportálok szélsőjobbról fröcsögnek, bayerzsolti véresre hegyezi a nemzeti cerkát, Kerényi locsolja a hervadó magyar pitypangot, zakatol a hazugsággyár, siratják a betört Fidesz-ablakot, nemzeti gyásznap lesz. A Fidesz rendkívüli ülésnapot rendel a parlamentbe, Orbán a nyelvével csapkod, bután néz, vállat rángat és belekapaszkodik a színes mintás bébihátizsákjába. Kövér lemegy a pincébe, hogy megkeresse a kétezeregyben ottfelejtett kötelet, hátha akasztani kell megint. Szijjártó lopott deszkákkal barikádozza a giccspalotája ablakait. Bencsik párttollnok újra kerregteti a békemenet környezetszennyező motorjait. Semjén belovagol a sarki kocsmába és beűzi a templomokba a kufárokat, hogy lopják meg a híveket. Két nap alatt felhúznak még három népajándék stadiont, ahol megszerettetni gondolják velünk a nemszeretjükafocitbazdmeg. Amerikának hadat üzennek, mert a szíííjááájééé az amerikai megbízottat is odaküldte a tüntetésre, kitörtnek nyilvánítják a harmadik cingárháborút, és Orbán hajnali telefonszexel Putyinnal, idáig hallatszanak a nyögéseik és a lihegés… egyszóval  rémálom és zombitánc.

De akárhogy lesz is, a lényeg, hogy jó dolog volt, mert nem voltak zászlók, nem voltak szélsőségek, együttlét volt (kell egy hét…, nos, most sokkal több kell!!!), amiben benne az eddig hiányzó erő.

Kedden hatkor pedig folytatódik, ha addig nem vonják vissza az eszement baromságaikat, ezek a hazugságokba elaggott, koravén, felpüffedt egyszervoltdemokraták. Remélem pedig, hogy nem vonják vissza, mert szükség van arra, hogy újra ott legyünk, újra együtt legyünk, újra érezzük egymásban az erőt. Mi, civilek, akiknek semmi más feladatunk nincs, mint megtanítani a politikát és a politikusokat, hogy nem mi vagyunk értük, hanem ők vannak értünk, és hogy ők vannak általunk és – minthogy demokrácia van (még), és még Európában vagyunk és ott is akarunk maradni! – ők csak addig vannak, ameddig mi hagyjuk, tehát ne hagyjuk!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.