Fiatalok nélkül nem megy – Janisch Attila levele a DEKA tagjaihoz

  • Janisch Attila
  • 2015.01.26 16:01

Vélemény

Tegnap tartotta első ülését a Demokratikus Kerekasztal. A filmrendező állítja: valami fontos kezdődhet el, de a demokratikus oldalnak először a saját hibáival kell szembenéznie.

Kedves Szervezők, Tagok, Érdeklődők, a DEKA első plenáris ülésén résztvevők!

Köszönet még egyszer a meghívásért a tegnapi eseményre. Azt hiszem valami fontos dolog kezdődött – kezdődhet vagy kezdődhetne – el.

De, ahogy erre egy rögtönzött hozzászólásomban is próbáltam felhívni tegnap a figyelmet, a folytatás csak úgy elképzelhető, ha mérlegre tesszük a múltat. A demokratikus oldal a sok rossz kompromisszum, következetlenség, szűklátókörűség, önhittség stb. következtében egyszer már kudarcot vallott. Ezért talán érdemes úgy nézni a dolgokat, hogy mi, demokraták, liberálisok, baloldaliak veszítettük el a választásokat, és nem Orbán nyerte meg. Ha így tekintünk az elmúlt időszak történéseire, könnyebben tudjuk felismerni azokat a hibákat, amelyek végül a teljes kudarchoz vezettek.

A DEKA első plenáris ülése

A DEKA első plenáris ülése

Fotó: MTI

Erről a mélypontról nem lehetetlen a talpra állás, de annak valóban újnak kell lenni. Nem érdemes az eddigi történéseket foltozgatni, szépítgetni. A szembenézés a saját hibáinkkal nem „felköpés és aláállás” – ahogy Lovas Zoltán aposztrofálta tegnap humorosan, de nagyon is félreérthetően a mondandómat –, hanem valójában a tisztánlátás alapja. Tisztánlátás nélkül pedig felesleges bármibe kezdeni, mert pillanatokon belül ugyanezen a zuhanó pályán találjuk magunkat ismét.
A DEKA pártosodása vagy nem pártosodása kevésbé fontos kérdés momentán, mint az, hogy olyan elvek és célkitűzések mentén kell cselekedni, amelyek azoknak a párt- és oldalfüggetlen alapoknak a helyreállítását célozzák, amelyeket lerombolva Orbán kiépítette a saját antidemokratikus rendszerét. Csak ezekkel van lehetőség az állampolgárok legszélesebb bázisának megszólítására. Nem lehet egy részt képviselni az egészből, amikor az egész van tönkretéve. Majtényi László irányadó hozzászólásában minden benne volt, amit tenni kell, amit tenni kötelező (ilyen az alkotmány helyreállítása, a választási törvények visszaszabályozása).

Orbánt pedig akkor lehet és akkor kell leváltani, amikor eljön az ideje. Érzelmileg már itt van. De eljött-e már ez a pillanat, ha a felkészültségünkre gondolunk? Az elhamarkodott lépés nem vakmerő vagy bátor, hanem elhibázott, a velejáró következményekkel együtt. Az elhamarkodott lépés nem kevésbé hibás, mint a túlzott késlekedés. Az időzítés legalább annyira fontos, mint maga a cselekvés célja.

 

janisch Attila egy korábbi rendezvényen

Janisch Attila egy korábbi rendezvényen

Fotó: MTI – Kallos Bea

Nagyon hiányoltam tegnap a fiatalokat. Nem lehet kizárólag a „bölcsek tanácsával” új alapokat fektetni. Azok a fiatalok, akik már évek óta civil megmozdulásokat és tüntetéseket szerveznek, fontos tagjai, pillérei, bázisa bármiféle újnak. Nélkülük semmit sem lehet! Az ő véleményük nem mint meghallgatott, megtűrt ellenvélemény fontos, hanem az ő véleményük az egyik legfontosabb vélemény. Ők tették meg ugyanis az első lépéseket az ország, az állampolgárok kiszabadítására abból a depolitizált állapotból, amely Orbán manipulatív populizmusának, és a célját, irányát és erejét vesztett (önmagukat megélhetési politizálásra redukált) baloldali pártok tehetetlenségének a következménye. Heller Ágnes nagyon pontosan és szenvedélyesen beszélt az állampolgárok újrapolitizálásának szükségességéről. Ezt nem meghallani vagy figyelmen kívül hagyni végzetes hiba lenne.

Tehát tenni van mit bőven, de mindent csak határozott és elszánt radikalizmussal lehet. Nem szabad újabb kompromisszumokat kötni. Ebben a játszmában a újjáépítők oldalán csak azok maradhatnak, akiknek bár van mit veszteniük, de nem félnek kockáztatni – lásd Papp Réka Kinga nagyon is megfontolandó hozzászólását –, és azok, akiknek nincs semmiféle takargatnivalójuk. A hibák ugyan lehetséges velejárói minden folyamatnak, de nem lehet semmiféle folyamatot úgy végigvinni, hogy a legfőbb cél a hibák takargatása legyen. A bűnök viszont – és a gátlástalanul elkövetett politikai és gazdasági bűnöknek naponta lehetünk tanúi – nem hibák. A bűn: bűn. A bűnök leplezése, takargatása pedig ugyancsak bűn, amely újabb bűnöket szül.

Ennek az évtizedek óta tartó, egyre mélyebbre és mind kilátástalanabb sötétségbe vezető periódusnak kell egyszer s mindenkorra véget vetni, de ehhez szinte mindent elölről kell kezdeni. Kimondva elvesztegetett időnek tűnik, ekkorát visszalépni az időben, de valójában csak ezzel vehetjük elejét annak, hogy újabb negyed századot veszítsünk el mindannyiunk idejéből.

Ehhez kívánok minden tegnap összegyűltnek – a megalakult DEKA első plenáris ülése szervezőinek, hozzászólóinak, a mostani és jövőbeli meghívottaknak – sok erőt és elszántságot.

Budapest, 2015. január 26.

Barátsággal,
Janisch Attila

Neked ajánljuk