Janisch Attila: Hogyan tovább, tüntetés?

  • Janisch Attila
  • 2014.11.07 16:57

Publicisztika

Széthullás és önfelszámolás, vagy előrelátó tervezés és összefogás?

Ha megpróbáljuk azt elemezni vagy felidézni, hogy mit éreztünk, amikor civil tüntetőként az első két internetadó elleni tüntetésre mentünk, és mit, amikor esetleg már nem mentünk el a sebtében, elhamarkodottan és ügyetlenül összehívott harmadikra, úgy az világosan mutatja, hogy az ilyen politikai tiltakozást megfogalmazó tömeglendület nagyon gyorsan le is lohasztható – leginkább a szervezők nem eléggé tudatos, nem eléggé körültekintő és a tömeg csoportdinamikáját nem vagy csak kevéssé figyelembe vevő verbális és szervezési gesztusaival.

Míg a tömegben egyénenként mindenki bonyolultan gondolkodik, addig a tömeg összességében – minél nagyobb, annál – egyszerűbb közös gondolkodásra képes. Ha nem így lenne, hatástalan maradna mindenféle populizmus is, és Orbán pöffeszkedően üres, öntelt szónoklatai közröhejbe fulladnának. Ehelyett sajnos van módunk – túlságosan is közelről – megfigyelni azt, hogy a populista népvezér milyen alattomos eszközökkel manipulálhatja a vonzásába kerülő és kritikátlanná váló tömeget.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A százezres október 28-i tömeg, de már a két nappal korábbi is egy jó minőségű – nem populizmusra vágyó – gyülekezet volt. És noha egyénenként mindenki többet akart, mégis egy mindenkit sújtó, de valójában partikuláris, a tiltakozás szempontjából azonban  pontosan artikulálható, és épp a látszólagos értelmetlensége okán az autokrata, antidemokratikus kormányzást egyetlen látványos gesztusba sűrítő kormányzati (vagy kormányfői) adótervezet volt az, ami miatt a régóta semmiféle valódi politikai aktivitást nem mutató civilek megmozdultak. Ez a tény pontosan jelzi az indulati szelepek működésének nehezen kiszámítható működésének mechanizmusát. Sokan – elemzők és kommentelők – azt kérdezték értetlenül, hogy miért nem mozdult meg ekkora tömeg már a komolyabb problémák miatt?

De rosszul látják! A tömeg valójában így is az egész miatt mozdult meg (hiszen a tüntetők nagy része jól tudta, hogy az internetadó csak ügyeskedő elterelő gesztus a kormányt és a hozzá közeli politikusokat hírbe hozó amerikai kitiltási botrány miatt). Csakhogy  ebben a politika által minden oldalról kifárasztott, széttaposott és valójában eljelentéktelenített civil aktivitási mezőben – nem véletlenül – éppen egy olyan hívószó hozta elő ezt a szunnyadó aktivitást, amelynek az egyszerűségében és a pontos, világos artikulációjában volt az ereje. Persze a szervezőknek fel kellett volna ismerniük, hogy a gesztus, ami lendületbe hozta az egészet, már nem tart ki az egymást túl gyorsan követő harmadik alkalomra. A tüntetéseken összegyűlő tömeg létszámarányai jól  mutatják ezt a meredeken felfejlődő, majd hirtelen visszaeső diagramot: 30 ezer – 100 ezer – 9 ezer.

Ezek felismerését követően kezdődhetne a valódi politika, a valódi politikai tevékenység, aminek persze több – jó és rossz – lehetősége és iránya is lehet:

1.

Okos hosszú távú építkezéssel a célok folyamatos tágítása, de szem előtt tartva a tisztán artikulálható, mindenkit érintő dolgokat (általános korrupció, a választási törvények és területek önkényes átszabása, az alkotmány ugyancsak önkéntes módosítása, oktatási intézmények ellehetetlenítése stb.)

Az ilyen hosszú távú építkezés két dolog miatt lenne fontos (éppen az adott helyzetben):

a) Lehetne, de egyelőre a százezres tüntetés ellenére sincs az a forradalmi hangulat, amely egyetlen megmozdulással elsöpörhetné az Orbán kormányt (a vasárnapi tüntetésnél látványosabban nagy erejű ütéssel, veszélyesebb társadalmi káosszal járó taxisblokád is csak megrendítette az Antall-kormány működését, de nem tudta felszámolni, ahogy a tévészékház elleni támadás és az azt követő események is csak megrendítették a Gyurcsány-kormányt, de nem tudták megpuccsolni, meglehet, ez volt az eredeti szándék.

b)  Hogy az egész ne fulladjon a totális káoszba és kvázi polgárháborús eseményekbe, kell a hosszabb távú, megbízható programmal rendelkező irányítás, amely alkalmas a szelepek egészséges, nem populizmusba hajló megnyitásán túli politikai mozgások irányítására is.

Jó helyzetfelismeréssel rendelkező tüntetésszervezőket már látni (habár a harmadik tüntetés összehívása ezt megkérdőjelezi némiképp), de valódi politikai erőt, gondolatot, cselekvési képességet is felmutató vagy felmutatni képes személyek még nem léptek az újonnan megnyíló politikai porondra. Ennek hiányában pedig a tömeg esetleges túlmozgása lehetőséget kínálna a már hitelüket veszett pártok számára, hogy megpróbálják lenyúlni a civilszerveződést, ami természetesen a tömeg aktivitásának azonnali visszahúzódást eredményezné, hiszen a választások kudarca világosan bizonyította, hogy a váltást a választók nem ezekkel a pártokkal képzelik el. Legalábbis a ballib oldalon biztosan nem.

2.

Rossz, hőbörgő populizmus, színtiszta ellenségképgyártás, ez a populizmus azonban nem működik olyan karizmatikus személy hiányában, akit a tömeg kiválaszthatna a feltétel nélküli követésre (lásd Orbán a saját hívei és rajongói számára), a ballib oldalon pedig  egyébként sem alkalmazható. Orbán populizmusa ellen nem baloldali populizmussal kell fellépni. Ez súlyosan elhibázott gondolat lenne.

3.

A tüntetésszervezők önfelszámoló belső elbizonytalanodása, széttagozódás a szervezésben, egymással versengő, de egymással összefogásra képtelen csoportok alakulása. (Most sajnos mintha ebbe az irányba indult volna meg a mozgás, és ez az, ami több mint aggasztó.)

Én a fentiek alapján és ezek figyelembevételével nézem aggodalommal azt, ami történik, és a százezres október 28-i tüntetést megelőző és eredményező határozott, de egyszerű gesztusok helyett zavart keltően artikulálatlan, egymásba mosódó és egymással felcserélhető gesztusokat látok azok részéről, akiknek éppen ezeket a zavart keltő gesztusokat kellene elkerülniük.

November 17-ére két esemény lett meghirdetve: két különböző időpontra, két eltérő helyszínre, és a szervezőket tekintve – lásd a 444-en megjelent interjúkat – két, egymással rossz rivalizálásba kezdő és bonyolódó csoport által. Ez  jól érzékelhetően megosztja és összezavarja az egyébként megszólítható és aktivitásra bírható tömeget, minthogy a szervezők ezekkel a gesztusokkal a saját – épp csak megteremtődő – hitelüket is erodálják, aminek hiányában pedig nehéz bármiféle olyan, ismétlődően komoly megmozdulásra számítani, amelynek politikai súlya is lehetne.

Még nem késő ezeken a rossz tendenciákon változtatni.

November 17-ig és aznap majd kiderül, mit gondolnak minderről a szervezők, és hogyan reagál erre a tömeg.

Mindenesetre az október 28-i tömeg létszáma és a tüntetés mérete a felelősség egy magasabb kategóriájába emelte az internetadó ellen indított tüntetést. Ehhez a felelősséghez kellene most felnőniük a szervezőknek mentálisan és taktikailag is, hogy a tömeget is biztonsággal tudják megérkeztetni ebbe a magasabb érzékenységű és hatékonyságú politikai mezőbe.

Neked ajánljuk